Strange girl [Suga ff.](BEFEJEZETT)

44. rész

Sam pov:

Itt vagyunk, utolsó órán. Ami nem is igazán óra, mivel elmaradt, és nem tudunk hazamenni mert ha elmarad az utolsó óra, ami ritkán van, akkor nem hagyhatjuk el az iskola területét. Ezért most itt ülünk, kint az udvaron próbálva nem a focipályán játszó röhögő társasággal törődni.

JiWan pedig nagyon fura. Úgy néz rám mintha valami rosszat tettem volna, és mintha ismerne valahonnan.... Legalább is amikor először meglátott akkor a felismerést láttam a szemeiben, majd a haragot.

Lehet csak előítéletes? De mi jogon? Nem is beszélt velem egy szót sem soha. Kicsikét felbasz, de mindegy. Úgy döntöttünk hogy folytatjuk tovább a játékot.

- Oké, ki kezd? - kérdezte izgatottan Tae.

Jin beválalta azt hogy elkezdi a játékot. Idővel mindenki sorra jutott és mindenkinek választania kellett. Voltak elég merész feladatok is, de voltak egész egyszerűek is amiket bátran elfogadtunk.

Nagyon jól szórakoztunk meg minden amíg oda nem jött hozzánk JiWan.

- Mit akarsz? - Yoongi nem éppen a legkedvesebben fogadta. Ő is észrevette hogy hogyan viszonul hozzám. Milyen nagy ellenszenvel.

- Samhez jöttem nem hozzád szöszke. - fintorodott el. Suga csak összeráncolta szemöldökét.

- És még is mi a fenét akarsz tőle? - karolta át vállamat. - Mert nem igazán érünk rá.

- Ja ja igen tudom játszotok. Ezzel jöttem ide. - vigyorodott el. - Sam. Vagy 1 hónapon keresztül mindent megteszel nekem amit kérek. - itt Yoongi közbe akart szólni de JiWan feltette a kezét hogy fogja be. - Vagy szakítotok. - mutatott ránk miközben a vigyort az arcán még szélesebbre húzta.

Felálltam Yoongi mellől és JiWan elé álltam. Kinyújtottam felé a kezemet hogy megrázzam.

- Akkor mindent megteszek amit mondasz. - mondtam, ő pedig megfogta a kezemet így kezet ráztunk.

- Holnaptól kezdődik. - ennyit mondott majd elengedte a kezemet és elment.

A fiúk felé fordultam akik csak meglepetten néztek rám. Suga azonnal felpattant a helyéről, elém állt és megfogta a vállaimat és magához ölelt.

- Miért mentél bele? - kérdése hallatán átöleltem derekát.

- Mert nem akarlak elveszíteni te hülye. - dünnyögtem mellkasába.

Nyomott egy puszit fejem búbjára, majd elengedett.

Úgy döntöttünk hogy itt az idő hazamenni. Elköszöntünk a többiektől, majd mindenki ment haza.

Mentünk míg haza nem értünk. Beérve Yoongi édesanyjával találtuk szembe magunkat. Ott ült a kanapén és valamilyen fénykép albumszerűség pihent az ölében.

- Szia. - egy köszönéssel közelebb mentünk hozzá. Ő csak mosolyogva ránk nézett, majd ő is köszönt nekünk.

Lenéztem az albumra és gyerekkori képek voltak benne. Yoongiról. A képek egy kis mosolyt csaltak az arcomra, de ez a mosoly le is hervadt ahogy eszembe jutott hogy el kell mondanun Yuinak hogy mi is van köztünk Sugával.

Remélem jól fogja fogadni.

Remélem tetszett a rész.😊Ha igen akkor voljatok.
Majd a következő részben találkozunk.
❤️👋🏻Sziasztok.👋🏻❤️