Egy szőkeség iskolai élete

5.rész:Uchiha Madara dühe

-Gyere,a távolból látszik a bátyád.
-Miből gondolog,hogy ő az?
-Látok valami vöröset össze-vissza menni,és a körülötte lévő emberek a földre kerülnek.
-Akkor nem is kicsit dühös.
-Az lehet,na gyere.-azzal el is indultak Kurama felé.Mikor az idősebbik Uzumaki megpillantotta őket,akkor elindult feléjük.Szemei szikrát szórtak.Ha nézéssel ölni lehetne akkor a két fiú már biztos halott lenne.Megállt előttük,majd vett egy mély lélegzetet.
-Hol a francban voltatok?-hangja ijesztően nyugodt volt,ezt pedig szokatlan volt tőle.
-Sasuke elvitt kajálni.Hidd el,az egész az ő hibája volt.Én nem akartam vele menni,de nem tehettem ellene semmit.Nagyon sajnálom.Nem lesz ilyen többé,ígérem.-hadarta el a szőke.
-Azt hiszed megbocsájtok neked csak,mert mini Varjút hibáztatod és,mert kiskutya szemekkel nézel rám közben?Akkor el kell,hogy szomorítsalak.Rohadtul mérges vagyok mindkettőtökre!-Naruto behúzta a nyakát és szótlanul nézte testvérét.Sajnos ilyen téren az anyjukra ütött bátyja.Megtanulta,hogy ilyenkor jobb ha csöndben marad.

-Én vittem el,de lehetett volna lehetősége arra,hogy nem jön velem.Nem tartottam a fejéhez pisztolyt csak azért,hogy egyen velem.-szólt közbe az Uchiha,majd elővette a telefonját a zsebéből amin megnézte az időt-Siessünk,már így is késésben vagyok.

-Mennyit késtél eddig?-nézett rá érdeklődve a szőke.

-Pontosan 18 órát és 12 percet.Ami annyit jelent,hogy valakinek fájni fog valamije.-eleresztett egy apró sóhajt,majd tovább indult.A két Uzumaki követte őt.Ahogy egyre többet mentek,úgy változott a környezet is.Kevesebb ház,de egyre jobban kezdtek hasonlítani azokra a házakra,mint amik a filmekben vannak.Egyre izgatottabbak lettek mikor arra gondoltak,hogy esetleg bemehetnek a nagy Uchihák egyik ingatlanjába-Lenyugodnátok végre?Eléggé idegesítő veletek menni.
-Na,de Sasuke,nem tehetünk róla.Hiszen az egyik nagy Uchiha házról van szó ami felér egy palotával.Miért nem szoktál vele menőzni?Vagy meghívni embereket ide és tartani egy bulit.Olyan menő lenne.
-Mindjárt megtudod ennek a legfőbb okát.-percekkel később Sasuke megállt,majd felnézett a házra.A két Uzumaki csak tátott szájjal nézték.Tudták,hogy sok pénzük van az Uchiháknak és,hogy ezt nem is rejtegetik.Viszont ez akkor is sok!
-Nincs véletlenül a tetőn egy rohadt nagy medencétek...?-kérdezte Naruto.Sokszor látott ilyet a filmekben,de csak viccnek szánta mikor megkérdezte.
-Nincs.Az Marada másik házánál van.-a szőke szemei elkerekedtek.Komolyan,mi az isten van az Uchihákkal?!Sasuke kinyitotta nekik a kaput egy kód beütésével,majd elindult az ajtó felé egy kisebb szökőkút mellett elhaladva.A két Uzumaki belépett a kapun belülre.Ekkor mögöttük becsukódott a vaskapu,amitől mindketten megijedtek kicsit.Mikor meglátták,hogy Sasuke kissé lehagyta őket akkor gyors léptekkel utána siettek.Sasuke elővett három kulcsot amikkel három különböző zárt nyitott ki.Kitárta az ajtót és megvárta még bemegy a két idióta Uzumaki.Becsukta maguk mögött az ajtót.Csend volt a házban.
-Hol van Itachi?-tette fel a kérdést a vörös hajú.Sasuke csak a szemeit forgatta,majd elmondta bátyja szobájának a pontos helyét.Viszont mielőtt elindulhatott volna egy hiperaktív Tobi támadta le amitől hátra is esett,erre fájdalmasan felnyögött.
-Argh!Tobi!Szállj le rólam!
-Tobi jó fiú.-mosolygott rá aranyosan.
-Nem,Tobi nem jó fiú.Tobi rossz fiú.
-Kurama-senpai gonosz...
-Komolyan megfojtalak egyszer.Hívj simán Kuramának vagy sehogy.Meg fejezd be ezt a "Tobi jó fiú!" dolgot.Rohadtul idegesítő.Elegem van belőle,hogy ilyenkor játszod az idiótát,máskor pedig aki hozzád szól azt ki akarod nyírni.-lelökte magáról a megszeppent fiút aki szinte már a könnyeivel küszködött.
-Tobi sajnálja...-suttogta,majd felállt és elrohant a szobája felé.Kurama felállt és leporolta magát,majd elindult oda ahova az előbb Sasuke navigálta,azaz Itachi szobájához.Lassan ment,közben nézelődött.Hatalmas festmények borították a falakat.Eléggé ijesztő lehetett itt éjszaka mászkálni.Mikor közeledett a szoba felé mintha halk nyögéseket hallott volna,de nem törődött vele.Megfogta az ajtó kilincsét és vett egy mély lélegzetet,amit lassan kifújt,majd benyitott.A látványtól elkerekedtek a szemei.Itcahi az ágyán feküdt,rajta...Vagy inkább benne,pedig egy számára ismeretlen srác.Nem hitt a szemeinek.Mire összerakta magában a dolgokat,majd megszakadt a szíve-I-itachi...-suttogta.A két fiú megmerevedett mikor meghallották a halk hangot.Oda kapták a fejüket és elsápadtak.Shisui magukra húzta az ágyon lévő takarót.
-Kurama...El akartam mondani,de nem akartalak megbántani...-mondta Itachi miközben próbálta normális ütemben venni a levegőt.
-Most már mindegy...Sajnálom,hogy megzavartalak titeket...-megfordult,de ekkor egy mellkasnak ütközött.Felnézett és egy hűvös,fekete szempárral találta szembe magát.Tekintete a férfi hosszú haján elidőzött.Megindult felé a keze,de egyből vissza is húzta.
-Uzumaki.-hangja kicsit se volt barátságos.Gúnyos és lenéző volt.
-Az vagyok...-a férfi keze meglendül,majd hatalmas csattanással ért végül a fiú arcához.
-Takarodj a házamból.
-Miért baj az,hogy Uzumaki vagyok?-válasz helyett csak egy újabb pofont kapott,de ez most erősebb volt.Szegény nem értette miért kapja ezt.Ki ez?És miért utálja az Uzumakikat?És van egyáltalán joga ahhoz,hogy felpofozza?Dühösen nézett fel,vörös szemei izzottak a szomorúságtól és a dühtől egyaránt.
-Tetszik ez a nézésed kölyök.Már csak a félelmet hiányolom belőle.Ezek szerint téged nehezebb megtörni.Kivéve ha olyanról van szó akit szeretsz.Úgy látom Itachi épp most törte darabokra egy részed.-gonosz vigyor jelent meg az arcán.Kurama ellépett a férfi mellett,majd elindult a bejárati ajtó felé,ami most kijáratként fog szolgálni.Mikor öccséhez,és a fiatalabb Uchihához ért megállt.
-Naruto,elmegyünk...
-De hiszen még csak most jöttünk.-lépteket hallottak közeledni.Kurama arra tekintett,bár enélkül is tudta,hogy ő jön.A korábbi férfi.
-Hazajöttem.-szólalt meg Sasuke,majd Narutóra mutatott-Miatta nem tudtam tegnap jönni.-Madara közelebb lépett a szőkéhez,majd neki is adni akart egy pofont,de Kurama beállt elé így ő kapta a találatot.
-Ne merészeld megütni az öcsémet.
-Hmm,tetszik ez a hozzá állás.Kiáll a szeretett öcsikéjéért és inkább őt érjék az ütések helyette.-szemeiben valami furcsa fény csillant meg.
-Nem érdekel mit mond.Semmi joga ahhoz,hogy megüssön minket.
-A rendőrség főnökének az otthonában vagytok hívatlanul és megzavartatok egy párt miközben szeretkeztek.Összetöritek az unokaöcsém szívét.Ráadásul Sasuke miattatok nem jött haza a tegnapi napon.Egyszerűen megbocsájthatatlan.
-Tobi szívét?Holnapra nem lesz semmi baja,ismerem ennyire.Úgyis Obito közülük a fő személy,nem?Őt meg nem lehet megbántani.Érzései sincsenek.
-Válogasd meg a szavaidat ha az unokaöcsémről beszélsz.Még a végén fogatlanul mész haza.
-Nem félek magától.Csak haragot érzek maga iránt.-megragadta Naruto karját aki értetlenül nézte a történéseket-Megyünk haza.Van jobb dolgunk is mint,hogy itt legyünk.
-Kurama...-suttogta a szőke.Bátyja válasz helyett kivágta az ajtót és kihúzta rajta magával.Sasuke a kulcsok melletti gombot megnyomta ami kinyitotta a hatalmas vaskaput.A két Uzumaki gyorsan távozott.
-Csalódtam benned Sasuke.Az Uzumakikkal barátkozol.Milyen Uchiha vagy?-kérdezte Madara dühösen.
-Sajnálom,nem lesz ilyen többé.
-Úgy legyen.-majd Sasuke elindult a szobája irányába-Akkor már csak a kis gerle párt kell megbüntetni.-arcán ördögi vigyor jelent meg,ami miatt elhinné az ember,hogy a pokol legmélyebb bugyraiból szabadult éppen.