Egy szőkeség iskolai élete

7.rész:Figyelj a mértékre

Naruto amint hazaért elmesélte Kuramának amit Sasuke mondott neki.A vörös teljesen lesokkolódott a hallottaktól.Ez is ráébresztette arra,hogy semmit se tud Itachiról.Hiába van Itachi mással,ő akkor is segíteni akar rajta.Hiába tagadná,még mindig szereti.Viszont nem akarja,hogy Narutónak is baja essen,de hiába mondana bármit is,már nem tudná lebeszélni a dologról a szőkét.Eltökélte magát,hogy segít a Sasukén,hisz ha ő kér segítséget,ráadásul Narutótól akkor ott tényleg nagy baj lehet,ezt pedig ő maga is belátta.Még ha tart is attól,hogy megint úgy jár,mint legutóbb. 

Mindketten éppen az idősebbik Uzumaki ágyán ültek mikor bevágódott az ajtó,oda kapták a fejüket,de csak az Uzumaki lányt látták meg.

-Karin,hallottál már a kopogásról?-kérdezte Kurama,de a lány válaszra se méltatta,kicsit imbolyogva elindult feléjük,majd kézen fogta mindkettőjüket és elkezdte az ajtó felé húzni őket-Karin,mennyit ittál te?Bűzlesz az alkoholtól.Tudod,hogy ezért ki is rakhatnak innen.

-Nyugodj már meg!Elmegyünk innen,csak értetek jöttem.Nem éppen volt jó kedvetek az elmúlt napokban ezért ideje kicsit kikapcsolódnotok.Hidan egyébként is összeütött egy kis spontán bulit Kakuzunál és titeket is meghívott.

-De Karin,holnap suli van.Nem mehettek be másnaposan.-próbálkozott Naruto is hátha békén hagyja őket a lány.

-Te amúgy is jönnél Naruto,mert ott van Sasuke.Megígérted,hogy segítesz nála.

-Kik vannak ott Karin?-kérdezte Kurama kicsit félve,de ezt nem lehetett kivenni a hangjából,nem mintha a már részeg Karin észrevenné.

-Tőlünk Kurotsuchi,Bee,Kisame,Kakuzu természetesen,az az idióta Suigetsu,Pain és Itachi.Narutóéktól az összes lány meg Sasuke,Kiba és Deidara.-sorolta lassan,közben kiértek a kollégiumból.

-M-mi?Hinata is ott van?Kifogjátok nyírni szegényt...

-Ne aggódj szöszi,biztos nagyon fog neked örülni.

-Nekem?Miért örülne nekem,ha hozzám se szól általában?

-Te tényleg hülye vagy.

-Kösz... Azt hiszem...-megálltak egy kocsi mellett.
-Nem fogok beülni valamelyik részeg osztálytársunk mellé kocsiba!-emelte fel a hangját Kurama mikor felfogta a dolgokat.
-Nyugiii,Itachi még nem ivott semmit.
-I-itachi...?
-Igen.-kinyitotta az első ajtót, majd belökte Kuramát az anyósülésre.A fiú alsó teste a kocsin kívül maradt, viszont a felsőtesttével egyszerre volt az ülésen, a kéziféken és a sebességváltón is. Lassan felnézett, Itachi semmit mondó szemeivel találta szembe magát. Köpni, nyelni nem tudott. Itachi tud róla mindent, és ő is tud egy pár dolgot róla. Megbeszélték, hogy utánajárnak Uchiha Madarának. Talán ez lenne az egyetlen lehetőség, hogy tudjanak beszélni erről? Akkor tényleg menniük kell. Feltápászkodott, majd megigazította a ruháját és a haját. Ekkor Naruto és Karin is bepattantak hátra.
-Mindenki kösse be magát.-szólalt meg Itachi. A két fiú semmilyen érzelmet nem tudtak kivenni a hangjából. Karin nevetve próbálkozott bekötni az övét, de sehogy se akart neki sikerülni, végül Naruto megtette ezt helyette, majd saját magát is bekötötte. Kurama is így tett. Itachi elindította a motor, majd elindultak Kakuzu háza felé ahol már a többiek vártak rájuk.
-Ha van kocsid és jogsid is akkor miért gyalog jártok suliba?-kérdezte halkan Kurama. Az Uchiha először csak csöndben vezetett tovább, majd végül megszólalt.
-A séta egészséges.
-Igaz, attól is lesz ilyen tökéletes Uchiha testetek...-suttogta maga elé.
-Nem, így születtünk.-Kurama a füléig pirult, nem hitte, hogy a másik megfogja hallani amit mond, bár mit is várt? Hisz ő egy Uchiha.
-Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit...
-Nehéz miután már kimondtad.A kesztyűtartóban van egy fejhallgató, azt add oda Karinnak.-Kurama szótlanul csak bólintott, majd így tett, a vörös hajú lány egyből fekete a fejére, majd bedugva a telefonjába a kábelt el is indította a zenét max hangerőn, majd lesz bulit lenyomott ott a hátsó ülésen egymaga-Most már tudunk nyugodtan beszélni.
-Így már értem...
-Figyelj Kurama. Sajnálom, hogy ti is belekeveredtetek ebbe az egészbe.-Kurama szemei elkerekedtek, hisz Itachi aki egy Uchiha, bocsánatot kért tőlük. Ilyen se történik mindennap-Azt viszont el kell fogadnod, hogy közted és köztem soha nem lehet semmi. Én ugyanis Shisuit szeretem, ő volt az a fiú akivel láttál legutóbb.-Kurama szomorúan lehajtotta a fejét.
-Erre már magamtól is rájöttem...Obitóval kapcsolatban pedig az az igazság, hogy... Nem is tudom... Nem mindig csak szenvedtem... Volt mikor kifejezetten élveztem... Szégyellem is magam miatta... Lehet azért, mert téged képzeltelek oda, nem tudom...
-Ezt nekem nem is mondtad.-csúszott közelebb Naruto hozzájuk.
-Mint mondtam, szégyellem magam miatta... Ezért is nem mondtam... Te csak úgy elmondanád, hogy néha még élvezted is azt, hogy megerőszakoltak?!-emelte fel a hangját kicsit.
-Ne haragudj, igazad van... Sajnálom...
-Megértem.-válaszolta egyszerűen Itachi, érzelem viszont még mindig nem volt hangjában.
-Hogy-hogy...?-nézett rá Kurama.
-Sasuke már mondta nektek Madara mit tesz velem és Obitóval. Én is szégyellem, de néha elkerülhetetlen, hogy ne élvezzem. Úgy pedig tényleg elviselhetőbb ha valaki olyat képzelek oda akit szeretek.
-Azaz Shisuit...
-Pontosan, de nem bánom az egészet, mert ezzel megvédem az öcsémet.-Naruto erre felfigyelt, hiszen az egyik legjobb barátjáról volt szó-Ha nem velem tenné ezt akkor vele tenné. Azt pedig nem hagyhatom, meg kell védenem őt.
-Ne menjen hozzáérni.-mondtam komoly hangon a szőke, de hangjában valami ijesztő is volt, ezt pedig a másik két fiú is észrevette.
-Nyugalom Naruto, mint hallottad Sasukénak nincs semmi baja.
-Bár kitudja meddig, Madara kiszámíthatatlan, ezért akarunk utánajárni a dolgoknak vele kapcsolatban. Kell találnunk valamit amivel felléphetünk ellene. Ha pedig sikerrel járunk akkor szükségünk lesz apátokra.
-De a rendőrfőnöknek nem több hatalma van az ilyen dolgokkal kapcsolatban?-kérdezte az idősebbik Uzumaki.
-Majd kiderül. Ez attól függ, hogy mit derítünk ki.
-Értem. Gondolom Obito erről nem tud.
-Nem, és ez maradjon is így. Ő biztos elmondaná Madarának a tervünket.
-És mikorra tervezitek ezt az akciót?
-Szombatra, aznap nem lesz otthon, meg Obito is valahol máshol lesz. Ti pedig ne hozzátok akkor a szokásos Uzumaki formátokat, nem ronthatjátok el.
-Értettük, igaz Naruto?-a fiatalabbik bólintott. Ekkor megálltak az autóval.
-Megjöttünk. Szálljatok ki, és vigyétek be Karint is.-Kurama bólintott, kikapcsolja az övét, majd kiszállt az autóból. Kisegítette unokatestvérét, majd elvezette a ház ajtójáig. Naruto is kiszállt a járműből-Figyelj Naruto, bocsáss meg az öcsém esetleges hülyeségei miatt, értsd meg miért ilyen.-a szőke elmosolyodott.
-Ne aggódj Itachi, sose haragudtam rá, és nem is fogok. Hisz a legjobb barátom. Emiatt nem kell aggódnod.-az Uchiha arcán egy halvány mosoly jelent meg, mindketten lassan bementek a zajos házba. Naruto először Hinatát kezdte el keresni hisz féltette a félénk lányt egy ilyen helyen. Végül a kanapén ülve találta meg, leült mellé-Szia Hinata.-a lány ránézett a fiúra, majd egyből elpirult.
-N-naruto-kun...?
-Mit keresel te itt Hinata? Nem neked való az ilyen hely.
-T-te aggódsz é-értem...?
-Persze. Nem akarom, hogy egy ilyen este miatt bajod essen, túl törékeny vagy ehhez.-a lány lesütötte a tekintetét.
-É-értem... Sajnálom, hogy idejöttem...
-Nem kell sajnálnod semmit sem.-a vállára tette a kezét. Ekkor Hidan huppant le közéjük két pohárral.
-Tessék, egy-egy pohár víz.-mondta vigyorogva. Lehelete büdös alkohol szagú volt, nem volt nehéz kitalálniuk, hogy ő már legurított pár pohárral. Elvették a poharakat, majd Hidan már tovább is állt. A két barát egymásra nézett, egyikőjük se értette miért van itt a másik, de azt se tudták, hogy ők miért vannak itt. Hinata azért jött, mert azt mondták neki, hogy Naruto is itt lesz. Narutót pedig Karin rángatta ide. Szinkronban sóhajtottak fel, egymásra néztek, majd elnevették magukat. Naruto egy húzásra megitta a pohár tartalmát, de amint lenyelte a torkához kapott.
-M-mi a baj N-naruto-kun...?
-Ez nem víz, ne idd meg...-Hinata letette a poharat.
-D-de azért j-jól vagy...?
-Ne aggódj, ennyitől még nem lesz bajom...
-Héééj!Narutooo!-mindketten a hang irányába néztek, az Uzumaki lányt látták közeledni-Az mondtad segítesz szóval gyere!
-Ne haragudj Hinata, de most mennem kell. Te maradj a többi lánnyal vagy menj haza, és ne igyál semmit se itt.
-Így lesz...-Naruto felállt.
-Szia Hinata.-elindult a közeledő lány felé-Jól van segítek. Hol van Sasuke?
-A konyhában, olyan jól néz ki!-áradozott szinte már visítva.
-Jól van, halkabban is értem, majd jelzek mikor jöhetsz.-majd a konyhába ment ahol tényleg megtalálta az Uchihát, mellette megállt. Neki is erős alkohol szaga volt. Ezek szerint ő is ivott, és attól tartott nem csak egy pohárkával-Szia Sasuke.
-Eljöttek?
-Inkább mondanám azt, hogy ide lettünk ráncigálva, de a lényeg ugyanaz.
-Tudom, Karin valamiért nagyon azt akarta, hogy itt legyetek.
-Mennyit ittál Sasuke?
-Mi közöd hozzá?
-Csak nem igazán tolerálom az alkoholt és neked se kéne innod, főleg nem ennyit.-Sasuke a felsőjénél fogva közelebb húzta magához a másikat, majd megszaglászta.A szőke arcán halvány pír futott végig-Mit csinálsz Sasuke...?
-Te is ittál.-állapította meg.
-Igen, de csak egy pohárral és azt is véletlenül... Te viszont szándékosan ittál ennyit.
-Na és?-elvett a pultról egy üveget, majd Naruto szájához emelte-Gyerünk, húzd meg. Ne viselkedj úgy, mint egy 10 éves ártatlan kisfiú.
-Nem akarom... Ez nem az én világom...
-Mi a gond nyuszimuszi? Fel egy kicsinyke kis alkoholtól? Az összes Uzumaki ilyen?-Naruto kikapta a másik kezéből az üveget.
-A családom hagyd ki ebből, és nem vagyok nyuszimuszi.-vett egy mély levegőt, amit utána lassan kifújt, majd meghúzta az egész üveget. Köhögni kezdett a torkát maró folyadéktól, Sasuke e láttán csak elnevette magát-Legszívesebben ilyenkor utálnálak...-sóhajtott,majd szeme sarkából a már türelmetlen Karinra pillantott-Figyelj Sasuke,tudod van Karin.