Rózsa és Tulipán

I.

A mobilja csörgésére ébredt fel. Félálomban turkált az éjjeliszekrényén, mire megtalálta azt a zörgő vacakot.

- Tessék! Mi az? – morogta bele álmos hangon.

- Cindy, anya vagyok. Még mindig alszol?! Kislányom, már 11 óra! Nem sokára zárok és megyek haza. Kelj fel addig és kezdj neki az ebéd készítésének.

- Jól van már! – mérgelődött Cindy. Ezzel bosszúsan letette a telefont.

Az embert már aludni sem hagyják! Szünet van. Miért ne alhatnák addig, ameddig akarok?! Morogva ment a konyhába. Bekapcsolta a kávéfőzőt, ő maga pedig kiült az erkélyre cigizni. A mellettük lévő szomszédék éppen akkor kanyarodtak autójukkal a kapujukhoz. Biztos, bevásárolni voltak. Gondolta. Utálta a szomszédnőt. És valahol irigyelte is. Nem igaz, hogy a férje még mindig vele van és szereti. Jól beleszívott a cigijébe, majd elnyomta és még morcosabban ment vissza a konyhába.

Éppen a kávéját szürcsölte, amikor lecaplatott az emeletről húga is, Kizzy. Szőkére festett haja szénaboglya stílust vett fel. Húga még álmosabb képet vágott, mint ő.

- Anya hívott. Azt mondta, hamarosan zárja a boltot és haza jön ebédelni. Ebédet kell készíteni, mire jön.

Kizzy töltött magának egy kávét, és ő is készült az erkélyre cigizni.

- Nem hallod? – kiáltott rá nővére.

- Jól van már! – vágott vissza húga, és felment a szobájának erkélyére cigizni.

Cindy az előre kikészített húst kezdte klopfolni, közben főtt a tésztának való víz. Már megint nem segít! Mérgelődött tovább. Állandóan húzza az időt és tötyög! Minél többet gondolt húga lustaságára, annál jobban verte a hússzeleteket.

- Kizzzzzzzyyyyyyyyyy! Gyere már le segíteni! Nem hallod?! – ordította fel az emeletre.

A húga válasza az volt, hogy bekapcsolta a magnóját és jó nagy hangerőre vette.

- Hogy a fene enne meg, te szemét kurva!

Mire Kizzy lejött az emeletről, nővére már elkészült az ebéddel és anyjuk is éppen megérkezett.

- Szia, anya! – üdvözölte Kizzy Andree-t.

- Szia, Kizzy! Cindyke – tette le a konyhaasztalra a két megpakolt szatyrot. – Látom, ügyesen elkészítettétek az ebédet.

- Csak én készítettem az ebédet, mert ez a hülye kurva nem segített! – vágta oda bosszúsan Cindy.

- Nem vagyok hülye kurva! Az vagy te! – fröcsögte vissza Kizzy.

- Na, fejezzétek be! Kizzy miért nem segítettél Cindykének? Nem igaz, hogy nem tudsz neki segíteni! Ennyire lusta vagy?! Egy óra múlva megyek vissza a boltba dolgozni. Délután segítesz a nővérednek kitakarítani – adta ki az utasítást anyjuk.

- Ne már, anya! Adammal találkozom a városban! – sipította Kizzy.

- Sehova nem mész! Először segítesz Cindykének takarítani, majd utána mész! Már vagy egy hete nincs takarítva a lakásban. Én nem érek rá, mert minden nap dolgozom a boltban, hogy nektek meglegyen mindenetek! Úgyhogy befogod a szád és azt teszed, amit mondok! – zárta le a vitát Andree és leült ebédelni.

Kizzy durcásan ült le enni. Cindy pedig magában kárörvendve jót mulatott húgán. Hát most vár a pasid! Gondolta magában. Irigyelte a húgát. Egy év volt köztük, de húgának Adam már a második pasija volt. Neki meg még nem volt senkije. Örült, hogy húga aktuális barátja nem idevalósi, hanem a másik városba való. Az első fiúja, Rob idevalósi volt. Szinte minden nap náluk aludt. És Cindynek majd minden éjjel húga nyögdécseléseit kellett hallgatnia.

Természetesen a takarítás nagy részét Cindy csinálta. Kizzy a mosást vállalta, mert csak be kellett a gépbe tenni a ruhákat, és kivenni onnan. Plusz még a porszívózást, de a portörlést, fürdőszoba takarítást, mosogatást a nővérére hagyta. Közben felhívta Adam-et.

- Halló, Adam? Itt Kizzy. Sajnos nem tudok kettőre ott lenni, ahogy megbeszéltük, mert segítenem kell itthon takarítani. Kb. két órát kések. Nem baj?

- Nem baj, kicsim, jó lesz úgy is. Már alig várom, hogy láthassalak! Nagyon hiányzol! Nálunk alszol, igaz? – kérdezte Adam mohón.

- Hát persze – kacérkodott vissza Kizzy.

- Nagyon várlak – búcsúzott Adam.

- Én is – csókolt bele a telefonba a lány.

Máris jobb hangulatba folytatta a takarítást. Közben dübörgött a zene. Így gyorsabban ment az idő.