Rózsa és Tulipán

VIII.

A házat viszonylag hamar el tudták adni, az árát pedig megfelezték egymás között. Aztán mindenki újra visszatért régi életéhez. Kizzy hazament Andrew-val és kislányával, Cindy pedig vitte tovább anyja boltját.

Egy évvel később egy hétvégi napon csöngött Cindy telefonja.

- Halló! – szólt bele. Éppen a bolthoz szükséges papírmunkát végezte.

- Cindy? Kizzy vagyok – szólt bele egy csendes hang.

- Kizzy! – örült meg húga hangjának. – Mi újság van veled? Valami baj van?

- Beteg vagyok – jött az alig hallható válasz.

- Kizzy! Mi baj van? – rémült meg Cindy.

- Rákos vagyok – csuklott el Kizzy hangja.

- Hogy micsoda?

Kizzy nem válaszolt, csak hevesen zokogott. Erre Cindynek is megeredtek a könnyei.

- De hát hogy? Miért?

- Mellrákom van. Áttétes – mondta Kizzy, amikor már valamennyire lecsillapodott.

- Istenem! – kiáltott fel Cindy. Meghalt Shaun, anya és most Kizzy. Mi van még? Mi jöhet még? Miért?

- De hát hogy nem ismerték fel hamarabb?! Hiszen mindig jársz szűrésre!

- Nem tudom. Mindig negatív volt a szűrés eredménye. Cindy, úgy félek! – kiáltott bele a telefonba Kizzy kétségbeesetten.

- Ma elmegyek hozzád – mondta határozottan Cindy.

- Nagyon jó! Gyere, várlak! – sírta el újra magát Kizzy.

Miközben pakolt, felhívta Bobot, és elmondta neki mi a helyzet. Megkérte, amíg távol van, nyissa ki a boltot és szolgáljon ki. Nem tudott mást megkérni a helyettesítésre.

Húga elég messze lakott. Bárhogy próbált autójával sietni, számára úgy tűnt, minden csak lassítja. Késő délután ért húga házához. Becsöngetett. Andrew nyitott ajtót.

- De jó, hogy jöttél! – mondta elgyötört arccal. Látszott, hogy az utóbbi időben nem aludt, és nem evett rendesen.

- Hol van Kizzy? – kérdezte.

- A szobájában – felelte a férfi.

Amikor húga meglátta Kizzyt, zokogásba tört ki.

- Cindy! – kiáltott fel.

- Jaj, Kizzy! – ölelte át testvérét sírva Cindy.

Így ültek egy darabig egymásba kapaszkodva.

- Kizzy, ne hagyj el te is! – zokogta Cindy.

- Lányok, hoztam nektek egy kis kávét – lépett be a szobába Andrew. Látszott rajta, hogy ő is sírt, mert vörösek voltak a szemei.

- Köszönjük – vette el tőle a tálcát Cindy. – Hol van Sammy?

- Anyáméknál van – válaszolta Andrew. – Kizzyvel úgy döntöttünk, hogy most pár napig hadd legyen náluk. Mi addig megbeszéljük, hogy lesz ezután. De most magatokra hagylak.

Amikor kiment a szobából, Cindy átnyújtott egy csészével Kizzynek.

- Köszi – vette el tőle hálásan a lány.

- Mennyi időd van? Mit mondanak az orvosok? Kemoterápiát fogsz kapni? – faggatta kétségbeesve Cindy.

- Nem tudják pontosan, mennyi időm van. Talán egy fél év. Eldönthetem, hogy szeretnék-e kemoterápiát vagy sem. De felesleges. Nem fogok meggyógyulni. Ez teljesen biztos. A kemoterápia csak pár hónappal hosszabbítaná meg az életemet.

- De hát az több, mint a semmi! – kiáltott fel Cindy.

- Cindy, nincs értelme. Akkor is meghalok! – csuklott el Kizzy hangja. – Itthon akarok lenni, és még ezt a kevés időt Andrew-val és Sammy-vel tölteni.

- Megértelek – higgadt le Cindy. – Én mit tehetek érted?

- Már azzal sokat tettél, hogy azonnal jöttél. Örülök, hogy itt vagy. Így van időm veled is egy kicsit lenni. Akármennyit is veszekedtünk, azért testvérek vagyunk.

Cindy elérzékenyült.

- Azt mondtam Andrew-nak, hogy keressen új asszonyt és egy jó anyukát Sammynak - mondta Kizzy.

- És ő hogyan reagált?

- Tiltakozik. Azt mondja, ő egyedül is fel tudja nevelni Sammyt.

Újra hallgatásba merültek.

- Meddig maradsz? – törte meg a csendet Kizzy.

- Ameddig akarod – válaszolta Cindy.

- Nem akarlak feltartani. Tudom, hogy neked ott a bolt. Tényleg, holnap ki fog helyettesíteni?

- Bob.

Mindketten összenéztek. Nem szóltak semmit.

- Megyek, készítek valami vacsorát. Te addig pihenj – mondta Cindy.

Kiment a konyhába.

- Hogy van? – kérdezte Andrew, aki az asztalnál ült egy pohár ital társaságában.

- A körülményekhez képest jól. Készítek valami vacsorát. Rendben?

- Köszi – mondta hálásan Andrew.

Cindy nekiállt az étel készítéséhez.

- Kizzy azt mondta, a halála után szerezzek egy új anyukát Sammynak. Mintha az csak úgy menne! – nevetett fel keserűen. – Te mit mondasz? – fordult a nő felé.

- Én nem szólok bele. A ti dolgotok – hárította el a kérdést Cindy.

- Milyen volt a férjed halála után? – kérdezte Andrew.

- Rossz.

- Hogyhogy nem mentél újra férjhez? Nem is akarsz? - faggatta tovább a férfi.

- Nem akarok senkit sem már magamnak. Nekem jó így – jött a higgadt válasz. Persze, hogy aztán azt az újat is elveszítse!

Andrew tűnődve ült tovább az asztalnál és nem szólt semmit. Amikor Cindy elkészült, lehívták Kizzyt is. Együtt fogyasztották el csendesen a vacsorát.

A következő napot együtt töltötte Kizzyvel. Elmentek együtt bevásárolni, együtt megebédeltek és sokat beszélgettek. Késő délután készült haza Cindy.

- De jó, hogy itt voltál – sóhajtott fel Kizzy. – Eljössz még?

- Persze – ölelte át húgát Cindy. – Majd felhívlak.

- Rendben.

Könnyes szemmel ült be az autójába. Kizzy sokáig integetett utána.