Rózsa és Tulipán

III.

Másnap Kizzy dalolva, vidáman érkezett haza. Bekapcsolta a kávéfőzőt és felment a szobájába lepakolni. Bekukkantott nővére szobájába, de azt már nem találta ott. Biztos, lement anyához a boltba, gondolta. A konyhában megitta a kávéját és ő is lement a boltba.

- Szia, anya! Megjöttem – köszönt be mosolyogva a boltba.

- Nagyszerű! Ideje volt már, hogy haza gyere! Álljál be és segítsél egy kicsit pakolni az árut, mert nekem leszakad a lábam – szólt rá köszönés helyett Adree.

- Mi az, hogy ideje volt, hogy haza jöjjek?! Elvégre nyári szünet van. Miért ne tölthetném úgy az időmet, ahogy akarom? – mérgelődött és neki látott, hogy anyjának segítsen. – Különben is, hol van Cindy? Ő miért nem segít? Azt hittem, itt van nálad.

- Cindyke nagyiéknál van, ott segít – védte nagyobbik lányát az asszony.

- Na, persze! – prüszkölte Kizzy.

- Na, most már dugulj el! – förmedt rá az anyja.

- Nem vagyok én lefolyó, hogy elduguljak! – sértődött meg a lány.

Veszekedésüket egy vásárló szakította meg.

- Szervusztok – köszöntötte őket Mrs. Latimer. – Látom, nagy munkában vagytok.

- Jó napot, Mrs. Latimer – váltott barátságos hangra Andree. – Mit adhatok?

- Csak egy kis csirke comb kellene. Tudod, Andree-kám, jönnek a gyerekek a hétvégére, úgyhogy valami finomat akarok nekik készíteni – csacsogott az idős asszony.

- Na, jönnek a gyerekek?

- Igen – válaszolta vidáman az asszony.

- Adhatok-e még valamit?

- Nem, semmi más nem lesz. Minden más megvan a hétvégi ebédhez. Mennyi lesz?

Andree megmondta az összeget.

- Milyen szép a kislányod, Andree-kám! Hogy megnőnek ezek a gyerekek! És milyen ügyesen segít itt neked a boltban – dicsérte Kizzyt Mrs. Latimer.

- Hát ez a sorjuk – válaszolta Andree.

Mrs. Latimer már nem folytatta, mert újabb vevő lépett a boltba. Az öreg iszákos Laurence volt az. Már az ötödik nővel élt együtt. Mrs. Boyd-dal. Sosem vetette meg a szebbik nemet. Ez a bolt volt a kedvence, mert itt mindig Andree szolgált ki és volt, hogy a lányai is besegítettek. Mr. Oltman kereskedését nem szerette, mert ott mindig Mr. Oltman szolgált ki, és csak nagyon ritkán a felesége. Most is, hogy belépett és köszönt, azonnal ugrott és segített Kizzynek. Keze súrolta a lány hátát. Kizzy-t mintha áramütés érte volna, úgy ugrott félre.

- Megijedtél? – nevetett fel az öreg.

- I...igen.... – mosolyodott el kényszeredetten Kizzy.

- Csak segíteni akarok. Ne cipeld azt a nehéz ládát hátra, majd én segítek – szorgoskodott az öreg Laurence.

- Nem kell, köszönöm, nem nehéz – próbálta udvariasan visszautasítani a lány.

- Adhatok valamit Mr. Field? -–szólt közbe Andree.

- Igen, kérnék egy kis kolbászt, egy kis kenyeret.... meg.... – vakarta a fejét Mr. Field. – Tojás van?

- Igen, van. Mennyit tetszik kérni? – készítette össze a kért árut az asszony.

- Tízet elviszek.

Közben Kizzy bemenekült a pult mögött lévő raktárba. Ez a vén kéjenc fogdossa itt őt! Mit képzel ez itt magáról?! Dohogta. Úgy döntött, addig nem jön ki a raktárból, amíg a vén hülye el nem megy. Amikor Mr. Field távozott, mérgesen jött elő.

- Úgy utálom ezt a vén hülyét!

- Na, hogy beszélsz Mr. Fieldről? – dorgálta az anyja.

- De hát itt tapiz engem! – vágott vissza a lány.

- Dehogy tapiz! Csak segíteni akart! Jaj, kislányom, ne gondold már, hogy mindenki téged akar letapizni! Egyébként is Mrs. Boyd-dal él együtt.

- De igenis tapizta a hátamat! – hajtotta tovább Kizzy.

- Ha most ezt azért találtad ki, hogy ne kelljen legközelebb segítened, akkor rossz lóra tettél! Mert igenis kell segítened! Ha meg minden csip-csup dolog miatt problémát csinálnék, akkor bezárhatnám a boltot, mert nem jönne ide senki. A vevőhöz kedvesnek kell lenni.

- Hát én nem leszek! – vágta oda Kizzy.

- Neked nem is kell. Belőled ezért nem lesz soha jó eladó. Persze, ha tanultál volna és jól leérettségiztél volna fiúzás helyett, most ott tanulhatnál tovább, ahol akarsz! De nem, te nem! Te inkább fiúztál! Az érettségi bizonyítványod meg milyen lett! Ha nincs apád, meg az ismeretsége a főiskolán, most nem tudom, mit csinálnánk! Bezzeg Cindyke!

- Jaj, anya, ne kezd már megint! Én nem vagyok „Cindyke"! Érted? – ezzel dühösen bevágta maga után a bolt ajtaját és elviharzott.

Útközben találkozott a nővérével.

- Hol voltál? – kérdezte tőle. – Azt hittem, nagyiéknál vagy.

- Ott is vagyok. Nagyi küldött át Mrs. Rose-hoz. Tudod, nagyon öreg már, és anya boltjából kellett neki pár dolog, így nagyi vette meg neki, én meg átvittem hozzá. De neked meg mi bajod van? Összevesztél anyával?

- Igen. Mert ez a hülye öreg Laurence fogdos engem a boltban, amíg pakolászok! – még most is viszolygott az öregtől.

- Az én a vén hülyét én is utálom! – értett egyet húgával.

- Anya meg még őt védi, és szerinte én csak felfújom a dolgot – dohogott tovább Kizzy. – Van cigid? Az enyém úgy látszik, elfogyott, mert nem találok már a táskámban.

Cindy adott neki. Mindketten rágyújtottak és úgy mentek együtt a nagyszüleik házához.

Alig léptek be, Bob jött velük szembe.

- Na, mi van, te kis ribanc, már megint fickóztál? – kérte számon nagybátyja.

- Ribanc a kurva anyád! – ütött vissza Kizzy.

Bob szájba vágta.

- Hogy beszélsz te az anyámról?! Mit képzelsz magadról!

- Na, mi folyik odakint? – jött ki a konyhából nagyanyjuk. – Mit veszekedtek?

- Ez a kis hülye itt kurvaanyáz engem! – mondta felháborodottan Bob.

- Ő meg leribancoz – mondta remegő hangon Kizzy. Majdnem elsírta magát.

- Na, fejezzétek be! Gyertek ebédelni – vetett véget az egésznek nagyi.

Kizzy éppen azon gondolkodott, hogy haza menjen-e, de nővére betuszkolta a konyhába. Csendben megebédelt.

Utálta Bob-ban, hogy mindig piszkálta. Úgy bánt vele, mint egy szajhával. Nem értette, hogy miért.

Ez a mai nap nem az övé. Pedig tegnap olyan jó volt, amikor Adam-mel találkoztak. Elmentek a Plázába, megnéztek egy filmet, megvacsoráztak és felmentek Adam-ékhoz. Vele töltötte az éjszakát. Igazából nem szerette Adam-et annyira, mint Robot, az első szerelmét. Az szerelem volt. Ő tanította meg mindenre. 17 éves volt ekkor. Két évig jártak együtt, és a végén már szinte minden este jött Rob és korán reggel ment el. Rob öt évvel volt idősebb tőle. A kapcsolatuknak egy másik nő vetett véget. Rob elhagyta őt egy másikért. Nagyon fájt neki. Fél évig sírt utána, aztán úgy döntött, nem fogja élete végéig siratni. Ekkor jött össze Adam-mel. Vele fél éve járt. Nem volt annyira jó, mint Rob, de jó volt vele lenni. Jobb, mint itthon! Gondolta magában. Úgy döntött, nem fogja az egész nyarat ezek között tölteni! Elege volt belőlük! Megpróbál valahogy munkát szerezni az egyik üdülőtelepen. Keres egy kis pénzt, és jól fogja magát érezni! Döntötte el.