Rózsa és Tulipán

V.

Cindy terve az anyjával töltött két hónapról teljesen romba dőlt. Az anyja nem töltötte vele itthon azt az időt. Nagyiéknál aludt. Cindy csalódott volt. Nem értette, miért nem jön haza. Ő viszont nem akart nagyszüleinél aludni. Ragaszkodott a házukhoz. Igaz, napközben hol a boltban volt, hol a nagyszüleinél, de éjszakára mindig hazajött. A saját ágyában akart aludni.

Kizzyvel beszéltek telefonon vagy a neten. Jól érezte magát és a munka sem volt annyira rémes. Viszont kiderült, hogy összemelegedett egy sráccal, aki ugyanúgy a hotelben dolgozott. Krisnek hívták.

- Adam tud már róla? – kérdezte az egyik beszélgetésük alkalmával Cindy.

- Nem, és nem is fogja megtudni, ha te nem mondod meg neki – válaszolta húga.

- Te hülye vagy? Azt hiszed, nem jön rá? Különben is minek szédíted mindkettőt? Kris tudja, hogy van valakid? – korholta Kizzyt nővére.

- Igen, tudja, de nem zavarja – felelte húga.

- Hát, ti tiszta hülyék vagytok! – hüledezett Cindy. – Azt csináltok, amit akartok – ezzel letette a telefont.

Bement a szobájába és pakolászni kezdte a beszáradt ruháit. Ahogy tett-vett, lesodort egy könyvet a polcról. Mikor vissza akarta tenni a helyére, egy kis kártya esett ki belőle. Egy nagy kéz volt rajta, benne egy kisebb kéz. A kártyára pedig ez volt írva: „Én az Úr vagyok, a te Istened" (Móz. 5: 6.). Még a szomszédnőtől kapta, amikor kisebb volt. Nem is emlékezett rá, hogy megtartotta. Nem voltak vallásosak. A szomszédék azok voltak. Eggyel több ok, hogy utálja őket. Arra emlékezett, hogy még régebben, egyszer az anyja kint beszélgetett velük. Akkor a szomszédnő férje mondta, hogy ő soha nem válna el, az ő szótárában nem létezik a válás, és hogy ő nagyon szereti a feleségét. Szerencsés asszony! Bár találna ő is valaki ilyet, aki feltétel nélkül szereti és soha nem hagyja el őt...

***

Eltelt a nyár. Kizzy és Peter is haza jöttek. Andree annyira örült, hogy barátja ismét itthon van, hogy két hétig haza sem ment, hanem Peterrel volt.

- Mi van Kris-szel? – kérdezte egyik nap Cindy, amikor a konyhában kávéztak.

- Semmi – válaszolta hanyagul Kizzy.

- Szakítottál vele? – faggatta tovább nővére.

- Persze. Tudod, milyen messze lakik?! Több száz kilométerre. Távkapcsolat nem működik. Ráadásul kiderült, hogy neki is van otthon barátnője – húzta el a száját Kizzy.

- Adammel mi van?

- Nem mondom el neki. Te is tartsd a szád! Nyári kaland volt. Jó volt. Vége van. Ennyi – válaszolta durcásan Kizzy. Ám látszott rajta, hogy megviseli a dolog.

Cindy nem forszírozta tovább a dolgot.

Még két hét volt a fősuli kezdéséig. Addig megvettek mindent, amit szükséges volt. Cindy másik város főiskolájára járt. Nem bánta, hogy elkezdődött a tanév, és kiszakadhatott az otthoni miliőből.

Persze Adam rájött, hogy Kizzy megcsalta. Húga nem tudta sokáig leplezni a dolgot. Kapcsolatuk már nem olyan volt, mint a nyári munka előtt. Hónapokig őrlődtek, veszekedtek, majd Adam szakított Kizzyvel. Cindy szánakozva nézte, hogy megy össze húga. Nem evett, csak kávézott és cigarettázott. Két szék közé esett. Ő mondta neki, hogy mondja el Adamnak. Hát most tessék, itt van az eredmény! Valahol úgy gondolta, húga megérdemelte, de mint testvért, nagyon szánta is. Ennyiből nem bánta, hogy nincs senkije. Nem kéri számon senki, nem tartozik számadással senkinek.