-Kai fejezd be! Ő nem tehet róla! * Állt közénk Yora.
Lent a földön ülve próbáltam nem kimutatni a fájdalmamat. A második-vagy a harmadik lépcső fok széle egenyesen belefurodott a hátamba , mint egy kés. Fogamat összeszorítva próbáltam viszatartani az éppen felgyült fájdalmamat.
-Miért nem tehetne róla? * Kezdett el veszekedni Kai Yorával.
-Mert ő itt sem volt!* Mondta teljesen nyugodtan.
-De itt volt és miután megfektette a lányunkat lelécelt!* Mondta mi egyetlen levegővel és a végén erősebben megnyomta ,hogy a szavainak súlya legyen.
-Attól, hogy az ő ingje volt a lányunkon azt nem aztat jelenti ,hogy megfektette! * Ütötte mellkason Kait Yora.
-Ne veszekedjenek miattam!* Szóltam oda nekik.
-Mi az , hogy miatad?* Indult újra felém de Yora kinyujtotta a karjait és nem engedte, hogy újra nekem jöjjön.
-A lányom életéről van szó ne pedig rólad! * Üvöltött.
-Életéről ? * Pantam fel s a szobája felé mentem. Oldalamat fogtam az egyik kezemmel a másikkal pedig a lépcső korlátjába kapaszkodtam.
Viki szobája tiszta vér! A függöny, az ágya, a szőnyeg, a fal!.
-Ne.!* Estem össze a küszöbnél ,mikor megláttam Viki enyhén újra megégetett felső testét. Gépre van kötve. Nem is egyre. Az egész ágyneműje véres. Viki eszméletlenül fekszik.
-Ne...mit tettem!* Vágtam bele idegeségembe a falba ,amiről leis jött a vakolat. -Ha nem hagylak itt akkor most nem feküdnél így itt!* Húztam fel lábamat s a térdembe furtam a fejemet.
-Nem. Ez csak egy buta álom! * Próbáltam megnyugtatni saját magamat hazugságokkal de nem ment. Az ágy mellett volt az én szürke ingem ,amit most Viki vörös vére színezett.
-Nem...* Álltam fel s kifelé indultam. Ahogy léptem úgy hagytam magamután a DNS-emet. Vérzett a kezem. Újra átugortam a kaput és a kocsihoz siettem. A paparrazzikat felvátották az újságírók.
Feldultan csaptam magam után be az ajtót. Nem tudom hogy mi történt, de nem is akarom tudni. Minden az én hibám! Ha én nem játszom a gyáva nyulat, akkor nem történik ez vele. Nem tudom de van egy olyan sejtésem ,hogy Viki nem önszántából csinálta ezt magával hisz tele volt a ház rendőrökkel. Valaki megakarta volna ölni?
A gondolataimat elhesegettem és a kocsit elindítva indultam el a folyóhoz. Kikellett valahol szellőztettni a fejemet. A szokásos helyen elhelyeztem a kocsit, majd a folyó szélére sétáltam. Zakómat leterítettem a földre és leültem rá. Térdemre helyeztem könyökömet s a sebes kezemet piszkáltam.
-Jól vagy?* Tette kezét a hátamra.
-Igen...vagyis nem annyira! * Tettem fejemet a vállára, mivel közben leült mellém.
-Hogy, hogy itt vagy?* Kezdte el simogatni a hátamat.
-Ahj Jin ,mintha nem tudnád, ha valami baj van akkor ide jövök!* Ráncoltam össze homlokomat.
-De csak idejöttem köszöni, mert tudod randizok!* Kacsintott rám.
-Sok szerencsét! * Öleltem át.
Miután Jin lelépet utána hosszas gondolkozás után visszaindultam Vikihez.
Később:
-Hogy van Viki?* Álltam meg Yora mellett . Éppen Viki szobája előtt állt s a már kitakarított szobában fekvő személyt nézte.
-Egészen jól. Az előbb fent vol és téged keresett de már elis aludt. Mikor felkellt a rendőrök rögtön kihallgaták és...azt vallotta, hogy 2 vele egykorú csaj megtámadta. Miután te este leléptél bemásztak az ablakon és az életére törtek. Annyi szerencséje volt, hogy a fiókba mindig tartott egy kés és azzal az egyiket megtudta sebesíteni. Különben, lehet ,hogy már nem is itt lenne! * Fordult felém.
-Ha megsebesítette akkor vérzett nem?* Fordultam felé s kérdően néztem rá.
-Igen! A rendőrök elvitték a DNS-t amit találtak.
-Akkor jolvan. Belehet menni?* Mutattam az előttem fekvő Vikire.
-Nyugodtan, addig is eltudok menni wc-re. *Kezdet el szaladni a fürdőbe. Kitudja mióta áll itt.
-Viki. Bocsánat, hogy egyedül hagytalak. Minden az én hibám! * Ültem le a fotelban, ami Viki ágyához lett húzva. Kezét megfogtam és egy puszit nyomtam rá.
Közelről jobban lehetett látni a kisebb sebeket a testén. A karján volt egy egészen hosszú vágás. A többi testrészen csak csikarások voltak. De nagy valószínű ,hogy vér veszteség miatt volt életveszélybe. A hatalmas sebet ugyan összevarták, de ugyanúgy csúnya volt.
-Kookie!* Halodtam rekedtes hangját s felé kaptam a tekintetemet.
-Vik! Hogy vagy? Jól vagy? Nem vagy éhes? Szomjas vagy? Megigazítsam a párnádat? Nem fázol? * Soroztam meg a hülyébbnél hülyébb kérdéseimmel.
-Kookie...én szeretlek és tudom, hogy ezek után elfogsz hagyni. Úgyhogy kérlek ne kínoz! Menj el!* Engedte el a kezemet s továbbra is rekedt maradt a hangja.
-Viki! Miért hagynálak el?* Nyúltam keze után s most erősen megszorítottam, hogy ne tudja könnyen elhuzni azt.
-Mert...mert tiszta ocsmány lett a testem. Újra megégett a böröm s már a kezemet sem fogod soha olyan puhán simogatni ,hisz tiszta seb az egész! * Gyűltek szemébe könnyek.
-Nehogy sírni merj!* Emeltem fel mutatóujjamat s fenyegetően megráztam..-Nem foglak soha semmiért elhagyni! * Feküdtem mellé. Fejét lassan a mellkasomra helyezte és úgy feküdt tovább.
