Már majdnem kiértem a parkból mikor valaki, mintha meglökött volna hátulról. Majdnem a földre estem de sikerült megtartanom az egyensúlyom és sikeresen nem kellett megnéznem közelebbről a földet. Dühösen megfordultam, hogy jól pofán baszam azt a barmot aki meglököt de sehol senki.
~Mi a f@sz?(gondoltam magamba)
Kezemet a homlokomra raktam, hogy megnézem nem-e vagyok lázas de nem volt meleg a homlokom. Drogozni nem drogoztam, hogy képzelődjek. Gyógyszert nem szedek, aminek mellékhatàsa lenne. Akkor ez mi volt?
Lefagyva bámbultam ki a fejemből egy darabig. Azon gondolkoztam,hogy nem-e játszadozik velem valaki vagy, hogy elkezdtem látni a szellemeket, és valamelyik szellem meglökött? De nem ez kizárt dolog nem vagyok én Jennifer Love Hewitt a szellemekkel suttogóból.
Meráztam a fejemet ,mintha misem történt volna mentem tovább. Magamban csak 1 mondatott mondogattam:
"Csak érjek ki a parkból épségben,,
Már láttam a nemrégibben elhagyott nagy boltiíves,téglamintás kaput.
Már majdnem kiértem mikor éreztem,hogy elhagy az erőm és földrezuhanok.
Kookie POV:
Aligvártam,hogy a frissen kapott híreket elmondjam Vikinek. Telefonomat elövettem majd hívni kezdtem.
Nem vette fel. Ne már megint kezdi ,hogy nem veszi fel a telefont időszaka? Mindig is az idegeimre ment ,ha számomra fontos személy nem veszi fel a telefont. Aggódó típus vagyok. Talán túlságosan is.
Újra és újra hívtam Vikit,hátha felveszi.
-Jónapot! *Szólt bele egy idegen férfi hang.
-Jónapot! Maga kicsoda és miért van a barátnőm mobilja önnél?* Kezdtem el újra kételkedni.
-Ne értse félre uram csak a barátnője itt fekszik Busan parkjába eszméletlenül szóval,ha nem bánja akkor megnézném az életjeleit.* Mondt teljesen nyugodt hangnembe majd pár másodperc múlva bontotta a kapcsolatott.
Miért volt eszméletlen Viki Busani parkban? Mi történt már megint veld?
Újra telefonálni kezdtem,de ezúttal eléggé remegett a kezem.
-Szia. Van valami baj Jungkook?* Szólalt meg Yora a vonal másik végén.
-Igen,hatalmas baj!* Kezdtem el közben magamon lévő nadrág varrását piszkálni.
-Ha Vikivel kapcsolatban hívsz ,akkor megnyugodthatsz ,mivel tudok a dologról és most is a park felé tartok.* Vágott a szavamba.
-Azzonal hívjon mihelyt megérkezett Vikihez kérem.* Kértem Yorát,aki nem válaszolt csak letette a telefont.
Viki POV:
-Nagyon szépen köszönöm de jól vagyok már! * Hajoltam meg az idős férfi előtt aki megtalált a parkban és egy padra fektett míg nem voltam magamnál.
-Hölgyem várja meg az anyját,míg nem volt magánál felhívtam. * Terelt egy padhoz ,hogy várjak ott míg nem jön meg anya.
-Nagyon szépen köszönök mindent! *Hajoltam meg ülöhelyzetbe újra.
-Ugya. Már nincs mit köszöni. Egyébként hívta önt a párja!* Adta át a mobilomat.
-És feltetszett venni?* Kezdtem el a mobilomat nyomkodni.
-Csak annyit ,hogy most nincs eszméleténél. Után leraktam és miközben néztem az elétjeleidet addig felhívtam anyukádat. *Mosolygott rám aranyosan a bácsi.
-Viki! * Szaladt anya oda hozzám.
-Jól vagyok anya.* Kezdtem levenni magamról a kezeit mert közben annyira szorosan magához szorított,hogy alig kaptam levegőt.
-Nagyon szépen köszönök mindent,mivel tartozok magának?* Hajolt meg anya a bácsi előtt és a táskájából előtte a pénztárcáját.
-Ugyan hölgyem. Szivesen segítettem. Nem tartozik semmivel! * Állt fel mellőlem a padról és egy távolabbi padhoz ment.
Na ne! Aki megmentett az egy hajléktalan? Nem vett el tőlem semmitsem, anyától sem fogadott el semmit. Annyira fájt az ,hogy egy olyan ember akinek nem segítenek az segített nekem. Azzonal megkell valahogy hálalnom.
-Anyu nyugodtan menj vissza a suliba *Álltam fel s miután megöleltem el akartam volna indulni az egyik közeli boltba de anya visszarántott.
-Hova,hova kisasszony?* Tette az egyik kezét a csipőjére.
-Van egy kis dolgom,nyugi mostmár vigyázok jobban magamra!* Néztem rá boci szemekkel,hogy engedjen el.
-Nem mész te sehová,maximum az orvoshoz! * Kezdett el a kocsihoz húzni.
-De anya....*Kezdtem el nyávogni.
-Nincs semmilyen anya.*Nyitotta ki a kocsit majd az első ülésre ültetett.
Orvos azt mondta,hogy csak legyengült a szervezetem és azért estem össze. Anya visszament a suliba. Este jön majd csak haza. Addig azon kattogott az agyam,hogy ott lesz e még az a bácsi a parkba holnap. Nagyon megakarom hálálni amit értett tett. Mostanság az ilyen is nagy dolog a mai világban,régebben az ilyesmi természetes volt.
Telefonom kivolt kapcsolva és ugy volt a töltön. Miután feltöltödött levettem és bekapcsoltam s közben egy finom udon mellett néztem valami jó filmet a tévén.
Telefonom csak rezgett minden másodpercben. Annyira nem érdekelt ugy voltam vele majd később megnézem. Majd egyszer csak csörögni kezdett a készülék mellettem.
Kookie❤
Állt a képernyőn. Gyorsan lenyeltem azt a falatott ami éppen a számban volt akkor s utána felvettem a telefont.
-Mi történt veled?Miért nem vetted fel a telefont?Hol voltál? Kivel voltál?Otthon vagy? *Sorozott meg a kérdéseivel Kookie.
-Semmi nem történt velem,itthon voltam*Mondtam neki nem akartam ,hogy aggódjon. Majd mikor már kimondtam ezeket a szavakat akkor jöttem rá,hogy az a bácsi akkor beszélt vele mikor én eszméletlen voltam.
-Ne hazudj!* Förmedt rám.-Miért kell folyton hazudozni?*Emelte fel a hangját.
-Kookie csak nem akartam,hogy aggódj.*Próbáltam nem orditani én is így inkább nyugodt hangnemben válaszoltam neki.
-Mit csinálsz te ott Busanba,hogy legyengült a szervezeted és összestél?*Folytatta továbbra is emelt hangnemben való beszédjét.
-Nem tudsz egy kicsit lenyugodni?* Álltam fel az agyamra s a konyhába mentem a maradék udonnal a kezemben.
-Nem*Orditott továbbra is.
-Jolvan akkor majd beszélünk később.*Azzal letettem a telefont. Nem akartam tovább folytatni különben csak oda jutottunk volna el ,hogy én is meg ő is ordibálunk annak meg nincs értelme.
Kookie POV:
Letette. Nem hiszem el. A nap utolsó időszakában nem elérhető,hazudik. Lehet volt valaki a közelébe azért válaszolt így. Az anyától tudtam meg mindent és akkor még leteszi mikor vele beszélek.
Értetlenül ültem le az ágyam szélére. Itt van az alaklom ,hogy holnap találkozzak vele és nem tudom vele megbeszélni mert lerakta.
-Mi a baj?* Állt meg Seok a kinyitott ajtóm küszöbén.
-Semmi* Ráztam meg a fejemet majd felálltam s szekrényem elé álltam. Közben Hoseok bejött a szobámban s az ágyam alól kivette a kisebb böröndömet majd az ágyamra helyezte azt kinyitva.
-Viki?*Ült le az ágyamra a börönd mellé.
-Lényegtelen. *Mondtam s közben a szekrényemből kivettem egy pár cuccot s a böröndbe raktam.
-Lényegtelen dolgok miatt az ember nem szomorú!* Vonta fel a szemöldölét s felállt az ágyam széléről.
-Hoseok majd elmondom most nem akarok beszélni róla mert csak újra ideges lennék!* Cipzároztam be a böröndömet s letettem a földre.
Miután Hoseok kiment a szobából lefeküdtem s csendben vártam,hogy Viki felhívjon. De semmi...
Sziasztok❤ Bocsánat,higy eltüntem. Mostantól számítsatok részekre.😉
Remélem tetszeni fog😉☺
