A véres íz teljes mértékben átjárta a számat.
-Vérzik a szád!?* Nyaltam meg alsó ajkamat s próbáltam a lesütött tekintetébe nézni, miután elváltak ajkaink.
-Viki! Jól vagy!* Emeltem fel állánál fogva az arcát. Tekintette sápadt volt. Ajkai lilák. Arca fehér. Szemei pedig csukva voltak.
-Viki!* Szóltam rá eréjesebben.
Nem jött válasz. Testét elhagyta az erő és, mint egy baba feküdt mellettem mozdulatlanul. Ráadásul azt sem vettem észre, hogy valahogy a teste alatt kötött ki a keze. A sebes keze.
-Yora...Kai...* Kezdtem el ordítani.
-Viki rosszul van!* Ordíbáltam továbbra is. Viki közben hátára fektettem. És mikor elszaladtam felcsukni a villanyt, akkor lépet be Yun és Kai. Yora feltehetőleg nem volt itthon.
-Viki!* Rohant az ágyhoz Kai. Megnézte a pulzusát és a légzését.
-Yun hívj orvost! * Küldte el Yunt.
-Igenis uram!* Hajolt meg előttünk s már szaladt is a telefonért.
-Mi történt vele? * Léptem egyet közelebb.
-Ezt neked kéne tudni! * Vette kezébe az egyik poharat s a bent lévő kancsóból öntött bele. Letette az éjjeli szekrényre és Vikit felültette.
-Én nem...!* Kezdtem el egyre jobban aggódni. Újra az én hibámból lett rosszul.
-Mit csináltál? * Fordul felém a szúrós tekintetével.
-Csak...megcsókóltam!* Ültem le közben a fotelban, ami már a helyére volt tolva. Az ajtó mellé. Muszáj voltam leülni. Émelyegni kezdtem és azt hittem ,hogy azon nyomba kiugrik a szívem a helyéről.
-Nem nyomta a karját? * Fordult vissza Vikihez ,akit próbált, a hideg víz hatására visszahozni. Kicsit öntött a markába, majd a nyakához rakta.
-Fogalmam sincs!* Sütöttem le tekintettemet s a padlót kezdtem el bámulni. A padlón egy karkötő volt.
-Kai...ez nem Viki karkötője ugye?* Mutattam az említett tárgyra.
-Uram itt van az orvos!* Tért vissza Yun az orvossal.
-Köszönöm Yun. Jó estét kívánok Mr.Shin.* Fogtak kezet ,majd az orvos Vikihez lépet. Az orvos kitakarta s akkor láttam csak meg. Az egész frissen mosott huzat véres Viki karja környékén.
-Megszakadt a várrás!* Jelentette ki az orvos ,majd hozzá fogot a varráshoz.
-Milyen karkötő? * Lépet a fotel mellé Kai.
-Ez itt!* Mutattam, újra a tárgyra. Kai leguggolt és közelebbről megnézte.
-Nem nem az övé. Yun hozz egy kesztyűt és egy zsebkendőt! * Fordult Yun felé Kai.
-A támadóké lehet?* Néztem Kaira.
-Lehetséges! * Nézet rám Kai.
-Tessék uram! * Nyujtotta át a dolgokat Kainak.
Kai felhuzta a kesztyűt és a szétnyitott zsebkendőbe rakta.
-Ezt elkell vinni a rendőröknek, akik az ügyben nyomoznak.!* Állt fel.
-Most azzonnal?* Ráncoltam össze homlokomat.
-Lehet jó lenne.!* Csomagolta össze.
-Én itt maradok Vikivel, addig nyugodtan elviheti.!* Álltam fel.
-Rendben. !* Bólintott rá.
-Készen is vagyunk!* Mondta az orvos mikor elvágta a cérnát.
-Köszönöm mégegyszer!* Hajolt meg Kai.
-Ugyan semmiség! * Vette le a kesztyűt az orvos s egy zacskóba rakta a zacskót pedig a táskájába. ( Hordozható szemetes ).
-Nagyon vigyázzanak a kezére, a huzatott pedig cseréljék le! Ezt itt hagyom, ha fáj a karja akkor adjanak neki belőle, a vérszaporítót pedig felirom receptre, mivel sok vért vesztett az elmúlt napokba. Nagyobb esélye lesz arra, hogy vérszegény lesz!* Kezdte kitölteni a receptet s az éjjeli szekrényre letette azt a gyógyszerrel együtt.
-További szép estét kívánok! * Hajolt meg Mr.Shin és Yunnal elindultak kifelé.
-Akkor Jungkook a szemedet le ne merd venni róla. Ezt kiváltom útközben, úgyis egész este nyitva van a patika!* Vette el a receptett a szekrényről.
-Semmi pénzért nem veszem le róla a szememet!* Indultam meg az agy felé.
-Ajánlom! * Ment ki a szobából.
Hogy lehetek ennyire bamba? Komolyan egy kurva kézre nem tudok figyelni. De , ha a karja vérzett ,akkor miért a szájába éreztem az ízt?
Majd gondolkodom rajta később!
A szekrény elé álltam s annak ajtaját kinyitottam. Egy huzatott kerestem. Ahogy az orvos mondta . Le kell cserélni a huzatott!
Viki kicsit a szobába lévő kanapéra költöztettem át. Amilyen gyorsan csak lehetett úgy cseréltem ki a huzatott.
Miután végeztem Viki párnájáról is levettem az enyhén véres huzatott és egy tisztát helyezzem fel rá.
Mindent visszapakoltam az ágyra ,Vikit is beleért. Hála az istenek már nem nézet ki úgy, mint a mosottszar. Arca újra az eredeti színében vilogott. Ajkai már csak enyhén volt lila. Közelebbről is megnéztem ajkait ,hogy rájöjjek ,miért volt véres a csókunk?
Ajkai megrepedezett volt. Lehetséges az vérezhetett!
A villanyt nem kapcsoltam le. Hagytam ,hogy bevilagítsa az egész szobát a világosság! Azon agyaltam ,hogy hogyan tudnám beledobni a fürdőbe levő mosógépben a huzatott, hogy ne száradjon bele a vér.
-Yun!* Álltam ki az ajtóba és úgy kiáltottam Yunnak.
-Tessék? * Nézet fel lentről Yun. Nem válaszoltam, csak felemeltem a véres huzatott.
-Megyek!* Indult meg felfelé Yun.
Miután felszenvedte magát kivette a kezemből a huzatokat és a fürdőbe vitte azokat.
Újra Vikre szenteltem az összes figyelmemet. Befeküdtem mellé és mesélni kezdtem neki.
-Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy királylány! Gyönyörű volt. Mindenki szerette az udvarban, csak egy emert kivéve. Egy megsavanyodott , bűdös ribanc nem!* Röhögtem a saját iróniámon.
-Egyszer az a bűdös ribanc féltékenységből a királylány életére tört! Másnap, mindenki a bűdös ribancot kereste. Égen földön nem találták! És a királylány jegyese úgy határozott, hogy az élete árán is elkapja a bűdös ribancot.* Kuncogott valaki mögöttem. Tekintettemet rögtön az ajtóra szegeztem, ahol Yoongi állt.
-Még mindig hülye vagy!* Rázta értetlenül fejét.
-Fogd be éppen mesélek, és amúgy sem hívott senkisem!* Fordultam vissza Vikihez.
-Szépen beszélj ,a nálad idősebbel!* Vágta zsebre kezét és úgy lépdelt befelé a szobába.
-Menj már!* Álltam fel, hogy hatson rá szavaim, hogy tényleg azt akarom ,hogy húzzon el a picsába.
-Nem megyek!* Ült le a fotelba s lábait keresztbe tette. Vissza feküdtem Viki mellé s a karomat átvettem Viki nyakán, jelezve Yoonginak ,hogy ő az enyém.
-Mióta is vagytok együtt? * Bicentette oldalra gúnyos tekintetétt.
-Yoongi ,ha gúnyolodni jöttél akkor már mehetsz is!* Mondtam nyugodtan pedig belülről, majdnem felrobbantam.
-Dehogy is gúnyolodni jöttem! * Legyintett egyet a levegőbe.
-De most komolyan? Alig vagytok együtt egy hónapja és már megakartatt fektettni?* Tette le a lábát a másik mellé, majd előre hajolt.
-Tán irigy vagy?* Mosolyogtam rá huncutul, hisz tudtam ,hogy ezzel felhuzom.
-Én dehogy is! Csak tudod becsületes!* Pattant fel a fotelból és kifelé indult....
Most gondolkozom! Ő becsületes? Nem én csaltam meg a szeme előtt! Nesze neked becsület! Tuti ,hogy az irigység beszélt belőle!
