-Tessék?* Húztam ki magamat, a széken ülve, s kissé értetlen pofát vágtam.
-Egy lehetőség arra , hogy idol legyél!* Ismételte meg apa egy mosollyal az arcán.
Egy kicsit gondolkoznom kéne rajta. Nem szeretnék egy zsákutcába kerülni. Át kell gondolnom, mert ez mostanában nálam nem úgy megy ,hogy rögtön tudom mindenre a választ. Egy kis idő kéne rá.
-És valami haladékot kaphatnék? Én ezt nem tudom most megmondani önöknek, eztett átkell gondolnom! * Vakartam meg tarkómat.
-Persze! Bármeddig tudjunk várni! * Bólogatott Mr.Kwang.
-És, ha már tudja, hogy mit is szeretne, csak hívjon fel minket, ezt pedig itthagyjuk önnek! * Adott át egy névjegykártyát és a szerződés másolatát Mr.Kim.
-Köszönöm! * Hajoltam meg ,amennyire lehet egy ülőhelyzetben.
-Akkor mi mennénk is! * Állt fel Mr. Jung s utána, felállt a többi is. ( a 3 lány, és a 2 férfi. )
-Kikísérem önöket! * Jelent meg az ajtóban Yun.
-További szép napot kívánunk.!* Mondták egyszerre. Egy percig merengtem magam elé s csak agyaltam a dolgokon.
-Viki...hahoo...itt vagy?* Bökött meg Jungkook, akit észre sem vetem, hogy már mellettem ül.
-Hmmm?* Ráztam meg a fejemet, értetlenül fordultam felé.
-Akkor te ezzel mit fogsz kezdeni?* Vette ujjai közé a lapokat s meglengete a levegőben.
-Jó lenne, ha nem gyürnéd össze! * Vettem el lassan a kezéből, a számomra
,, fontos" papírocskát.
-Szerintem írd alá! * Szólalt meg apa az asztal másik végéből.
-Ez nem így megy apa!* Förmedtem rá s ő csak nagyokat pislogva állt fel az asztaltól és indult a konyha felé.
-Szerintem is írd alá! * Bólogatott egyetértően Kookie.
-Fogd már be ! Had gondolkozzak már! * Ütöttem vállba s szegény ,, gyermek" majdnem leesett a székről. Volt annyi esze ,hogy megkapaszkodik az asztal szélébe s nem engedi ,hogy a teste lehuzza őt a földre.
Nem foglalkoztam az éppen szenvedő Kookieval . Csendes helyre akartam menni ,így a papírokat a kezembe vettem s apának a kocsikulcsát elvettem az asztalról. Úgy döntöttem, hogy a Han folyóhoz megyek. Az mindig is nyugodt és csendes volt. Kb 10 percnyi kocsikázás után, megérkeztem. Egy közeli parkolóba leparkoltam s a parkolótól pedig sétáltam egészen a folyópartig. Az egyik padra leültem, lábamat felhuztam s a lapokat a lábamra helyeztem s lasaan, figyelmesen kezdtem el olvasni azokat.
Egy résznél megálltam s gondolkozni kezdtem az azon a résznél írotakom.
,,Elhelyezése az együttesben: Leander"
Leander? Ne már! Én leszek a legöregebb?
,,Pozíció: Vokál, rep."
Rep? Ne már! Úgy hiszik , hogy én profin tudok reppelni? Régen Yoongi segített benne, de mostanra már mindent elfelejtettem. Biztos volt rá okuk, hogy ezt idenyomtasák, vagy csak a véletlen műve?
Viszont ezen a papíron, nem volt feltüntve a feltételek, ami általában szokott lenni. Az égvilágon semmi nem volt rajta.
Nem tudom azt, hogy mennyi ideig ültem ott a padon, de azt viszont igen ,hogy kezdet hűvösödni az idő. Lábamat, újra a talajra helyeztem de viszont nem álltam fel. Egy személy miatt , aki egy zakót terített a hátamra majd leült mellém.
-Ugye milyen jó néha ide kiülni? * Nézet egyenesen maga elé s egy pillanatra sem tekintett rám.
-Igen. De te mit keresel itt? * Néztem a kissé zavart tekintetű Jungkookra.
-Miután leléptél, utána elmentünk a srácokkal egy vacsorára. Azért vagyok ennyire elegáns! * Nézet végre rám. -Majd visszamentem hozzátok! * Nézet újra maga elé. -De apád mondta ,hogy lehetséges, hogy itt találak meg.* S mostan teljes testel felém fordult. Az egyik lábát átdobta a padon , s így közelebb tudott hozzám hajolni. Mikor megéreztem meleg leheletét , ami arcomra lehelt. Ösztönösen fordultam felé.
-Bazdmeg Kookie!* Hajoltam a két lábam közé s a fejemet fogtam.
-Ki mondta, hogy fejelj meg?* Láttam a szeme sarkából, hogy fogja a fejét.
-Ki mondta, hogy dugd bele a fejedet az én személyes szférámba?* Álltam fel, zakót a hátamról ledobtam s a papírokat megragadva indultam el a kocsi felé.
-Most meg mi bajod van? * Kocogot utánam Jungkook s mikor utolért kezemnél fogva fordított meg.
-Neked mi bajod van?* Löktem meg tenyeremmel a mellkasánal fogva.
-Rosz kislány vagy!* Mosolyodott el, mint egy fogyatékos.
-Mivan?* Bicentettem oldalra a fejemet.
-Rosz vagy!* S miehelyst kimondta feldobott a vállára, mint egy zsákot
( Dezsabü érzés ).
-Ha nem teszel le megöllek!* Csaptam rá hátára.
- E-e . Megkell büntetni! * Kezdet el velem a vállán szaladni. ( Érdekes látvány lehetett ).
-Heeee....állj meg!* Kezdtem ez kapálozni.
-Csak azért, mert nehéz malac vagy!* Lassított le s lassan visszahelyezett a földre.
-Miért* ütés * vagy * ütés * ennyire * ütés * bunkó * ütés*?.
-Heee. Ez fáj! * Ragadta meg az utolsó ütésnél a karomat.
-Engedj el!* Nyitottam ki nagyra a szememet.
-NE NÉZ ÍGY RÁM!* Dobta nekem kezemet s eléggé felemelte hangját.
-Ne ordibálj!* Sogtottam neki oda s közben körül néztem ,hogy látott-e valaki.
-Mert mi lesz?* Varázsolt a mogorva arcára egy perverz mosolyt.
-Megbüntetlek! * Léptem egyet közelebb hozzá s a barna, mostanra hatalmas szemeibe néztem.
-Vagy fordítva! * Dobot újra fel a vállára.
-Ez így nem ér! * Támasztottam meg fejemet a karjaimmal, amiket erősen belenyomtak Kookie hátába, hátha a fájdalom miatt letesz.
-Pedig de! Te sem jöttél rá még mindig, hogy sokminden nem ér, úgy ahogy te csinálod! * Eresztett le lassan a talajra, ami most a kocsim mellett volt.
-Mondj egy példát? És amúgy sikeresen összegyűrted a lapomat!* Bicentettem oldalra a fejemet ,majd a köztünk lévő kis terület közepébe hekyeztem a fránya lapokat.
-Mit érdekel engemet a te lapjaid?* Indult el a kocsi másik végébe, várva, hogy mikor nyitom ki a kocsit, hogy betudjon ülni.
-Amúgy meg emlékszel, mikor még március körül, Yoongival elmentél biciklizni kettesben? * Ült be a mostanra már kinyitott kocsiba. -Várj egy kicsit, előbb válaszolj! * Tette kezeit a kezemre , jelezve, hogy ne indítsam még el a kocsit.
-Igen emlékszem, de ez most, hogy jön ide?* Ráncoltam össze homlokomat.
-Aznap akartalak volna elhivni randira,mert nagyon szeretlek mégis azzal mentél inkább el, aki még a mai napig is bánt! De én hülye még azok után is reménykedve vártam rád ,hátha észreveszel, de ahelyett ,hogy a barátoddal, barátaiddal foglalkoztál volna inkább rohantál egy rég elveszett álom után! * Hadarta el egy levegővel, majd lassan a tekintetét inkább a cipőjére vezette le. Gondolom azért, hogy ne lássam a könnyes szemeit.
-Kookie! Te tényleg ennyire gyerekes vagy?* Fordultam felé értetlenül.
-Te meg vak! Előbb valtam be ,hogy szeretlek de te mégis azzal foglalkozol, hogy mennyire vagyok gyerekes. * Vezette lasan fel rám a könnyes szemeit. A puszta látottak miatt is könnyek szöktem az én szemeibe.
-Most őszintén. Te még mindig Yoongit szereted?* Csordult végig az arcán egy könnycsepp, amit rögtön letörölt az arcáról.
-Kookie én...
