Yoongi POV:
A telefonom kijelzöjén Mr. Wang állt.
Felvetten és arrébb sétáltam Vikitől és Kookietól.
-Igen tessék! * Vettem a fülemhez a készüléket.
-Azzonnal bekell jönnie! * Szinte ordított a telefon másik végébe.
-Rendben...* Lettetem.
Oké kell valami indok ,amivel elmehetek innen.
-Ő nekem most mennem kell ,mert bekell vennem a gyógyszeremet!* Mentem el Kookie és a nyakába csüngő Viki mellett.
-Menjél csak nyugodtan, nehogy rosszul legyél! * Mosolygot rám édesen Viki.
-Sziasztok. * Intettem neki ,majd amennyire gyorsan csak tudtam szedtem a lábamat.
Később:
-Örülök, hogy bejöt! Jöjjön utánam! * Intett egyet Mr.Wang.
-Jiwo!* Sugtogtam szinte magam elé, mikor megláttam a vallató terem hatalmas ablaka mögött. Az asztalhoz volt bilincselve a két keze. Arca kissé sápadt és megviselt. Ajakai halvány lilák. Én nem ezt akartam!
-Tessék befáradni!* Állt meg egy nyitott ajtónál Mr.Wang . Az ajtó feltehetőleg ahoz a teremhez vezet, amibe Jiwo ül.
-Yoongi! Bátyus! Segíts kérlek! * Próbálta kihuzni a kezeit a bilincs fogságából, mikor meglátott. Arcán végig söpört egy két könnycsepp.
-Jiwo! Ne!* Ráztam a fejemet és felé lépdeltem.
-Azért van most itt , mivel senki mással nem hajlandó beszélni, csak önnel. !* Zárta be Mr.Wang az ajtót, majd eltünt. Gondolom, hogy a nagy ablakból les minket ,amit mi belülről nem látunk.
-Jiwo! * Kulcsoltam ki a bilincset. És most jön az a kérdés, hogy mivel? A kulccsal, amit Mr.Wang hátsó zsebéből vettem ki.
-Yoongi! Sajnálom! Nem akartam esküszöm! * Nézet fel rám, miközben én a zárral kínlódtam.
-Jólvan ! Tudom! Te mindig megkavarod a szart ,aztán megbánod.* Urgort közben a nyakamba Jiwo.
-Nyugi, mostmár itt vagyok! * Öleltem át szorosan.
-Yoongi én nem akartam, Viki ennyire megsebesíteni. Csak ráakartunk ilyeszteni. Vagyis ez volt a terv, de Hyun hirtelen késsel rontott neki Vikinek. Próbáltam, megállítani Hyunt de Viki elörántott egy kést, és mikor segíteni akartam neki megvágot. Ráadásul még be is voltam baszva! Hyun kurva leitatott, és olyanokat mondtam, és tettem, amit jozzan ésszel nem!* Szipogot a fülembe, hisz még mindig a nyakamba csüngőt.
-Segítek innen kijutni! De kérlek ne hazudj senkinek! Mindenkinek a színtiszta igazságot. Gondolj engemet a rendőrök helyébe! Biztos menni fog! * Simogattam közben nyugtattóan a hátát .
-De nem megy! Csak neked nem bírok hazudni! * Húzott közelebb magához.
-Jiwo! 21 éves érett nő vagy! Nem gyerek! Ha akarod akkor tudod! Ne nyávogj!* Löktem el magamtól gyengéden.
-Tudom...* Hajtotta le fejét.
-Rendben köszönjük szépen ezt a drámai alkotást, és, hogy segített a hugicájából kihuzni ezeket a dolgokat! * Jelent meg az ajtóban Mr.Wang.
-Eljárást inditunk ön ellen ,hogy hamis vallomást tett.* Tett egy másik bilincset Jiwo lilla csuklójára. Mikor rátette felsziszeget. Mit tettem megint?
-Kérem ne! Vegyék le róla a bilincset. Nem fog elszökni!* Fordultam Mr.Wang felé.
-Nem hiszek maguknak! * Húzta ki Jiwot a teremből.
-Ez már testi épség sertések minősül! * Indultam utánuk.
-Ha azt akarod ,hogy ne a sitten kössél ki ,akkor most elmész.!* Tűnt el Mr.Wang és Jiwo a folyosó végén.
Kookie POV:
Viki fotózása után hozzánk mentünk. De Yoongi nem volt otthon. Furcsa vokt! Azt hittem, hogy itthon kivan nyúlva valamelyik kanapén, vagy rosszabb esetben a földön.
-Sziasztok! * Lépet be a nappaliba egy félig hulla, félig emver szerüség.
-Hol voltál? * Fordult rögtön Viki Yoingi felé aggódó tekintettel.
-Sétáltam! * Ült le mellénk a kanapéra s a tévét bekapcsolva kezdet el chipset zabálni.
-Csukd már el erről! * Ütötte vállba Viki Yoongi, mert a szokásos kosárra csukta.
-Nesze csukd te át! * Vágta Vikihez a távirányítót ,majd az asztalra ledobva a tál chiosét ment fel a szobájába.
-Utána megyek ,ha nem baj?* Firdult felém Viki felfújt pofazcskóval s nagy szemekkel.
-Menjcsak!* Mosolyogtam rá!
-Szeretlek!* Ült az ölembe s egy csókot nyomot ajakaimra s már ott sem volt.
Viki POV:
Miután Kookienak adtam egy csókot Yoongi szobája felé mentem.
-Bent vagy?* Kopogtam az ajtaján.
-Igen!* Halodtam az ajtó túlsó oldaláról Yoongi rekedtes hangját.
-Minden rendben van?* Nyitottam ki lassan az ajtót, majd kicsit félve léptem be a szobájába.
-Nem nagyon! * Dőlt el az ágyán.
-Segíthetek benne?* Csuktam be a hátam mögött az ajtót s az ajtónak dőlve vártam a választ.
-Nem biztos ,hogy tudsz benne segíteni. *Tette tenyerét a feje alá.
-Ha nem mondod ek nem is fogok tudni benne segíteni! * Indultam meg az ágya felé, majd a szélére leültem.
-Túl bonyolult! * Csukta le szemeit.
-Nekem olyan nem létezik! * Dőltem ki mellé az ágyra.
-Meg félek, hogy negharagszol!* Fordult felém és ártatlan szemei majd kiestek a helyükről.
-Nem fogok! Ígérem! * Fordultam felé hatalmas biztató mosollyal az arcomon.
-Emlékszel, hogy kik támadtak neg?* Kezdte el nézni a plafont.
-Igen! Valami két fiatal csaj lehetett!* Néztem én is fel a plafonra.
-Hyun és Jiwo volt!* Bökte ki.
-Mivan?* Ültem fel Jiwo neve hallatán.
-Nem akarom mégegyszer elmondani!* Csukta le újra szemeit.
-És Jiwonak mi oka vokt erre az egészre? * Térdeltem fel az ágyra s közben Yoongi mimikáját figyeltem.
-Mert jó mókának tűnt neki részegen ez a megtámadosdi játszás! És nem az ő párjukat fogom de mikor Hyun neked akart rontani Jiwo állt elé, és nem a megfelelő embert szúrtál le! Jiwo, csak rádakart ilyeszteni ,nem pedig megölni! Igaz utána, jól leitatta az a Hyun ,és mondott és tett olyanokat, amit megbánt!* Darálta el gyorsan az egészet egy levegővel. Egy másodpercre sem nyititta ki a szemét.
-Tessék? Ez tényleg bonyolult! * Ráztam meg értetlenül a fejemet.
-Jiwot másnap feladtam a rendőröknek és a tegnapi nap folyamán elkapták. Teljesen össze volt fizikailag és lelkileg is szakadva. Furdalta a bűntudat. A rákos rendőrök pedig úgy bánnak vele ,mint egy kucert kutyával! Tiszta lila az arcától kezdve mindene!* Rázta meg a fejét és a csukott szemeit keresztül kifolyt egy-két könnycsepp.
-De ez már nem személyiség sertés? Vagy valami ilyesmi? Ha bármit is tett nem bánhatnak vele kutyaként. * Akadtam ki! Nem tudom, hogy miért kezdten ek védeni ,de , ha az igaz ,amit Yoingi mond akkor nem annyira bűnös, mint Hyun.
-Én is ezt mondtam neki ,de kidobatott. * Ütött maga mellé az ágyba.
-Nyugi! Gyere! Elmegyünk hozzánk és anit itt elmondtál nekem ,elmondod az egészet apának, és ő majd segít. Hisz kinek van jobb kapcsolata, mint apámnak! * Álltam fel s a kezemet nyújtottam neki, higy felsegítsem.
-Rendben!* Törölte meg a szemét és a kezemet megragadva húzta fel magát álló helyzetbe...
