Miután apám erélyesen megparancsolta nekem, hogy anyámmal kell mennem kicsit mérgesen indultam el cuccaimért.
Felöltöztem, majd pakolni kezdtem pár cuccot a táskámba.
-Nem akarom, hogy elmenj! * Jött be szomorúan Kookie.
-Hidd el nekem sincs túl sok kedvem itthagyni most! * Álltam fel s elé léptem, majd a kezemet nyakába akasztottam s egy puszit hintettem ajkára.
-Mehetek veled? * Ölelt meg erősen.
-Nem hiszem! * Engedtem el majd újra a cuccaimat pakoltam.
-Elintézem én, hogy Busanba koncertezünk.! * Kuncogott fel huncutul.
-Tőlem! * Vontam meg a vállamat majd felvettem a táskámat a hátamra.
- Várj csak! *Szólt rám Kookie mikor elindultam kifelé. Derakamra helyezte kezeit, majd csókokkal hintett el mindenhol, ahol csak tudott.
-Jungkook mennem kell! * Vettem le a kezét a derekamról, majd egy puszit nyomtam ajkára s a nappaliba vettem az irányt. Kookie csak az ajtóból figyelt engemet.
-Mehetünk! * Álltam meg apám mellett.
-Remek! További szép estét kívánok! *Ment apa az ajtóhoz s kinyitotta előttem. Én csak csendben kimentem rajta. Abban reménykedek, hogy, ha látja apa rajtam, hogy nem akarok menni anyámmal akkor nem vissz el. De valahogy nem úgy nézett ki.
Nem akartam pont most elmenni. Pont most mikor Kookieval minden rendben van. Mikor már boldog lehetnék újra az én nyuszim mellett.
-De apa miért most kell elmenem? * Fordultam hatalmas boci szemekkel apám felé.
-Mert anyád hiányol! * Nyitotta ki előttem a kocsi ajtaját.
-Ahj... Anya... Miért most? * Kezdtem el nyavajogni.
-De most miért nyavajogsz? Hisz úgysem vagy most túlságosan jóban Jungkookal. Legalább egy idejeig nem irritál a képe téged! * Indultunk el egy ismerős útvonalon.
-De apa! Képzeld el, hogy pont most békültünk ki Jungkookal! * Dobtam hátra hanyagul az eddig lábam között lévő hátizsákomat.
-Sajnállak! Már nem tehetek semmit! * Vonta meg hamisan vállát. Valamiben sántikál! Tuti titkol előlem valamit!
Inkább csendben maradtam. Nem akartam veszekedni hiszen én még ebből az aprócska dologból is hatalmas botrányt csináltam volna. Nincs kedvem anyámnak is magyarázkodni meg apámmal békülöset játszani.
Csak csendben vártam a "halált,,.
-Szia anya! *Öleltem át anyámat, mint egy agyhalott.
-Szia kincsem! Mi ez a nagy az szomorkodás? *Emelte fel kezével a fejemet az államnál fogva.
-Majd apa elmondja! * Dobtam le durcásan a táskámat a padlóra majd levágodtam az egyik diványra.
-Mondjad csak te kis csibész! *Ütötte vállba anyám apámat.
-A lányod nem akar veled menni Busanba mert ő éppen szerelmeskedni akar az ő barátjával. *Ült le apám mellém.
-De ki mondta neked te nagyon okos, hogy hozd el onnan akarata ellenére.? * Dobott anyám egy párnát apámhoz.
-Nem tudom! * Vakarta meg a tarkóját.
-Most már mindegy! Most már megyek Busanba! *Álltam fel kegyetlenül és az én szobámba mentem. Milyen szerencse, hogy nekem szinte mindenhol van saját szobám. Csak apámnál nincs, hisz beköltöztek Sehunék.
-Kicsim! Sajnálom de nem pihenhetsz! Azzonal inndul a vonat * Mosolygot rám anyám édesen. Majdnem sírógörcsöt kaptam! Nem pihenhetek!
-Tessék? * Fordultam felvont, suta arckifejezésel anyám felé.
-Spuri a kocsiba vissza! * Vette fel táskámat, amit nekem dobott.
-Ahj...
Úgy aludtam volna. Egy teljes hetet átaludnék most. Nincs kedvem ahoz, hogy a vonat szarrá rázzon.
Később :
Kookie POV:
Nem veszi fel! Mi a baj lehet? Talán haragszik rám? Vagy csak alszik? De miért nem veszi fel a telefont Viki? Lassan már kettő órája őt hívogatom.
Reggel :
45 nem fogadott hívás →Jeon Jungkook.
Jesszusom! Ez engemet megfog ölni.
5:47
~Vedd már fel~
-Szia...
-Mi a faszt képzelsz magadról? Egész este fent voltam miattad! Hol voltál? Halálra aggódtam magamat! * Ordított bele Jungkook a telefonba. Kicsit távolabb tettem a fülemtől. Még a végén kiszakítja a dobhártyám.
-Semmi bajom nincs csak elaludtam a vonaton mert már este el kellett indulni, majd valahogy idekerültem egy hotelba, vagy nem is tudom hová. De anyám tuti itt van valahol mert itt van a papucsa az ágy mellett! * Hajoltam le az ágy mellé, hogy közelebbről szemügyre vehessem a papucsot.
-Mit csináltál? Mi volt ez a hang? * Kezdett el kérdezősködni Kookie.
-Semmi csak leestem az ágyról! * Kezdtem el röhögni ,mint egy sárgalapos.
-Jól vagy? Ugye nem ütötted meg magadat?
-Nem... Olyan jol esett... Megyek megint leesek az ágyról! * Másztam vissza fel az ágyra, de mikor már leakartam volna fordulni róla, anyám hangját hallottam meg.
-Bocsi Kookie de most dolgom van! *Bontottam a kapcsolatot és a hang felé mentem.
-Mi az Kai, hogy te leckézteted őket? Ilyent nem tehetsz velük? Szeretik egymást! *Veszekedet feltehetőleg apámmal anyám a fürdőbe. Sunyiba hallgatam őt az ajtó mögül.
-Nem! Nem teheted ezt a saját lányoddal! Nem...
