-Kookie én...* Mondtam volna el neki az érzéseimet, és gondolataimat de belevágott a szavamba.
-Nem érdekel, mivel most, hogy idol leszel még jobban nem lesz rám időd! * Kezdte kicsatolni a karkötőt, amit tőlem kapot, majd kinyitotta az ajtót, kiszállt s letette a mellettem lévő ülésre a karkötőt.
Megszeppenve néztem Kookie eltűnő alakját, majd a kezembe vettem a karkötőt. A rajta lévő kis félszívet összeillesztettem az én csuklómon lévővel.
Nem! Nem engedhetem meg , magamnak, hogy Kookiet eldobja .
Gyorsan lezártam a kocsit és Kookie után eredtem. Szerencsére Kookie egy padon ülve fogta a fejét, ami nem volt túlságosan messze.
-Kookie sajnálom! * Tettem a hátára a kezemet s próbáltam a szemébe nézni. Valahogy mindig úgy fordította a fejét, hogy ne lássam azokat.
-Nyugodtan!* Állt fel mellőlem s sétálva indult el valahova.
-Kookie...hazaviszlek! * Ragadtam meg a kezét s újra a parkoló felé húztam.
Csak egy pillanatra látthatam meg az arcát, ami teljesen piros volt, s a lámpa fénye megvilágította a könyektől elöntött cuki mókus pofiját.
-Ne hisztizél!* Löktem be a kocsiba, miután odaértünk.
-Ha nem fejezed be itthagylak!* Tette keresztbe karjait.
-Jólvan, jólvan!* Emeltem fel kezemet feladás képpen.
Nem kellett sokáig kocsikáznom, mivel pár perc múlva Jungkook jelezte, hogy tegyem ki , mert rosszul van. Lehuzodtam az út szélére, s mihelyst megálltam Kookie úgy szállt ki szó szerint a járműből. Hánynia kellett.
A visszapillantóból megállapítottam , hogy nem jön semmisem mögöttem, hogy éppségben kitudjak szállni es Kooki után menni.
-Jól vagy?* Álltam meg mögötte, mivel már messziről éreztem a szagokat és nem akartam én is úgy járni ,mint a kis hisztis picsa.
-Van nálad víz? * Lépet 2-3 hátra s leguggolva próbálta összeszedni magát.
-Persze. Mindjárt hozzom!* Indultam újra (már megint) a kocsihoz. A hátsó ajtót kinyitva, estem be a kocsiba, hogy az út felőli ülésről elvegyek egy palack vízet.
-Itt van!* Álltam meg a háta mögött, s a feje elé nyújtottam a palackot.
-Köszi! * Vette ki a kezemből, s kezdet el inni.
-Biztosan jól vagy?* Kérdeztem újra meg mert még a sötétben is láttam ,az arcát, ami nem nézet ki valami hű de jól.
-Biztos! De lehet, hogy az út további részében az összes ablakot kinyissuk?* Tápászkodott fel s a kezét nyújtotta felém, hogy segítsek neki, a nem túl meredek árokból kijönni.
-De...semmi. Kinyisuk! De, ha összemered hányni a kocsit felfogok nyalni!* Csaptam be utána az ajtót, amiről már máris elkezdte lehuzni az ablakot.
Megálltam a Kooki mögötti ajtónál s ott is lehuztam az ablakot.
Majd mindenhol.
-Nem fogunk huzatott kapni?* Indultam el lassan az úton, mivel semmi kedvem nem lett volna, hogy Kookiet lássam hányni, a KOCSIBA AMI NEM IS AZ ENYÉM.
-E-e !* Rázta meg a fejét.
Egy pillanatra rátekintettem. Arca már nem piros. Homlokához hozzátapadt néhány igazságtól ázott tincs. Az egész arca csilogott a verejtéktől.
-Kookie...nem kéne orvoshoz menned?* Próbáltam vele beszélgetni, hogy nehogy ott elaludjon s azzal is kilodjak ,hogy behuzzam a házba.
Nem kaptam hosszú idő után sem választ. Szerencsére már megis érkeztem.
Megálltam a házzuk előtt s miután leállítottam a kocsit, utána Kookie felé fordultam. Kookie Bunny elaludt, de az arcáról a hideg beáramló széltől sem tűntek el az izadság cseppek. Kezemet lassan s óvatosan a homlokára helyeztem ,hogy megtudjam, hogy lázas-e. Majdnem megsült a kezem a homlokán.
Gyorsan kipantattam a kocsiból s Jinért szaladtam.
Az ajtón úgy kopogtam ,ahogy csak tudtam.
-Viki? Mi a baj?* Jelent meg Jimin az ajtóban.
-Jinnek szóljál azzonnal! Kookie rosszul van!* Hadartam el. Jimin nem válaszolt, hanem inkább az egész házon keresztül futni kezdett. Feltehetőleg a konyhába.
-Hol van Kookie?* Jelent meg Jin is Jimin kiséretévél kis idő után.
-A kocsiba, de szerintem inkább ne vegyük ki! Vigyük orvoshoz! * Indultam Jin után, aki már a kocsinál járt.
-Nagyon magas láza lehet és nagyon rosszul érezte magát. !* Álltam meg Jin mellett, aki már a kinyitott kocsiajtóban vizsgálgata Jungkookot.
-Én vezetek!* Tépte ki Jimin a kezemből a kulcsot s már be is ült a volán mögé.
-Kizárásos alapon te meg én ülünk hátra! * Bökött meg Jin.
-Apám meg fog ölni!* Huppantam be a kocsi hátsó részébe s mellőlem levettem a vizes palackokat ,hogy Jin betudjon ülni.
-Lehetőleg ne törd össze apám kocsiját, * Jelentettem ki ,amit Jiminnek szántam.
-Nyugi nem fogom. * Indultel lassan a kocsival.
-A klinika Jimin!* Szólt oda neki Jin.
-Klinika?* Néztem ilyedten Jinre.
-Igen. Régen mikor ilyen roszul volt kishiján újra kellett éleszteni. * Közölte velem Jin.
-Remélem, hogy nem kell újra éleszteni. Nekem még mai napig megvan a helye!* Kapartam elő a hátsó zsebemből a telefonomat.
-Ha megbocsájtottok felkell hívnom apámat, hogy ne kapjon guttaütés!* Pötyögtem be a telefonba a számát.
-Csak nyugodtan.!* Mondták egyszerre.
Írói szemszög:
Viki felhívta az apját, akinek mindent elmondott.
Jimin éppen elvezette a járművet a klinikáig.
Jin szerzett egy jó orvost Kookienak.
Hála az istenek Kookienak nem lett semmi komolyabb baja. 1 napra még bent tartsák.
Kookie POV:
Mikor felkeltem reggel lehetett. A napfény szinte az egész kortermet bevílágította , mint ,ahogy Viki hibátlan arcát.
Tessék? Vikit? Hogy a faszba kerül ide ez a lány? Mi ez illumináti ,hogy mindig mindenhol ott van? De bevallom jó érzés, hogy itt fekszik rajtam! Vagyis ne értsétek félre! Csak a melkasomon fekszik s kezeivel erősen szorít, még álmában is.
-Viki! Kelj fel !* Pöcköltem meg az orrát.
-Mivan?* Nézet rám komás tekintettel. Mint egy másnapos.
-Reggel van és haza kéne vinned apád kocsiját! * Találtam ki valami kifogást, hogy végre leszálljon rólam. Jó érzés meg minden de zavar a közelsége.
-Tegnap este hazavittek Jimin és Jin!* Tette le vissza fejét.
-Viki...khmmm ...szeretlek!* Kezdtem el másféle nézni s a végét már szinte, mintha csak gondoltam volna.
-Tényleg? * Ült fel hipper szuper gyorsasággal s nagyra nyitotta a szemeit.
-Mi?* Kezdtem el játszani a hülye,vak, némát.
-Az , hogy szeretsz?* Bontotta ki a haját s egy összeszedettebb frizurát csillantott a borzos haja helyére.
-Mikor mondtam ezt? * Ráncoltam össze homlokomat s fentebb toltam magamat .
-Az előbb. Attól, hogy suttogva mondtad attol még hallottam. * Húzta ki magát s, mintha várt volna valamire.
-Jah...* Vakartam meg zavartan a takómat.
-Ezt véletlenül nem hagytad el!* Vágta hozzám a barátság karkötőmet.
-De!* Kezdtem el azzal kilodni ,hogy felvegyem.
-Béna vagy!* Vette ki kezemből s egy másodperc nem kellett s már újra a kezemen lógott.
-Kösz! * Igazítottam meg.
-Nem akarod megismételni azt az egy szót? * Mosolygot rám huncutul.
-Azt, hogy szeretlek?* Mosolyodtam volna el, de nem tudtam , mert valami az útban volt...
