Egy Csaj, Két Pasi - Befejezett

Fejezet 5: Az Ismeretlen

- Martin, kérlek. Nem vagyok túl jól. - próbáltam játszani a beteget, de hiába.
- Akkor én leszek az orvos, és kezelésbe veszlek. - mosolygott rám.
- Kurv@ra szemtelen vagy, tudod? - emeltem fel a hangom, és odéblépett.
- Jó... Akkor majd máskor. - kacsintott rám, és a kezembe nyomott egy cigit.
- He?? -
- Anna. Láttalak. Miután otthagytalak a faházban, elszívtad az otthagyott egy szálam. - nevetett Martin.
- Gyere, szívd el velem. - kérette magát.
- Jó... Rendben. - mormogtam.
- Legalább hadd lássalak cigizni. - vette elő a hamutálat a konyhaszekrényből. Majd begyújtotta a cigim és az övét is.

Beleszívtam, és lazán kifújtam a füstös.
- Szexi. - mondta Martin.
- Persze, a tüdőrák, meg a tizenéves vén kinézettől tutira megkeményedsz. - nevettem fel.
- Sose fogsz érteni ezügyben? - nézett rám Martin szomorúan.
- Nyugi, más vagyok, mint amilyennek hiszel. - majd elnyomtam a cigim, és felmentem a szobámba.
Elfeküdtem aludni.

Másnap reggel felkeltem a szokásos ébresztőmre. Elkészültem, utánna elindultam. A fiúk előre mentek gondolom, mert már nincsenek itt.
- Akkor go suli. - léptem ki az ajtón.
Útközben megláttam azt a lányt, akit a suliban kerestem.
- Hé! - kiáltottam utánna.
Megfordult és rám mosolygott.
- Bea vagyok. - nyújtotta a kezét egy kézfogás erejéig. Kezet fogtunk, majd elbeszélgettük az időt. Ő most másodikos, és rajz szakon van. Megmutatta pár rajzát, és elmondta, milyen körülmények között él ösztöndíjasként hogy a családjának segíthessen.
- Hihetetlen, mikre nem vagy képes. - mondtam neki, és elmosolyodott.
- Hát, a csalaádért mindent. - mondta, és beértünk a suli kapuin.
Elköszöntünk egymástól, megadta a telefonszámát, és összehaverkodtunk. Nagyon kedves lány.
- Gyere Anna! - mondta Martin, majd kihúzta a székem, hogy üljek le. Egy újabb nap, egy újabb Martinnal teli iskola. Már most elegem van, mert túl rámenős. Előbb-utóbb úgyis abbahagyja, csak látnia kell, hogy magasról lesz@rom.