Annának marha nehéz választani Ambrus, és Martin között: egy házban, egy osztályban, egy sportcsapatban vannak. WDF? Lesznek Csúnya szavak, meg egyéb tizennyölc karikás dolgok! Érdekel? Gyere olvasni!
Másnap aludtunk délig, majd megbeszéltük, hogy Bea átjön, és segít nekem főzni a fiúknak valami finomat. Nem tudtuk eldönteni: gyümölcstorta, vagy csokistorta.
Inkább a csokis mellett döntöttünk, tudtuk, hogy a fiúk alapból édesszájúak. Neki is láttunk a torta készítésének, először a piskótát készítettük el. Nagyon sokat beszélgettünk Beával közben, jobban megismertük egymást.
- Hát, izéé... Öhm. Hát... Neked?? - tereltem át a témát rá, nehogy olyat mondjak, aki neki is tetszik.
- Olyan szerencsés vagy Anna. Együtt lakhatsz Ambrussal. Nekem ő tetszik... - mondta majd elpirult.
- Óóóh. Nekem... Martin! Igen, nekem Martin tetszik. Nagyon vagány. - mondtam.
- Az látszik, sokat vagy vele együtt. - mondta Bea és rám mosolygott.
- Igen? - nagyon meglepődtem. lehet, hogy tényleg kedvelem...
- Anna! Figyelsz te rám? - kérdezte tőlem Bea miközben a szemeim elött legyezkedett a kezével.
- Ja, bocsi, elbambultam. Folytassuk a tortát. - mondtam neki, majd a formába öntöttem a piskótát.
Kis idő után készen is lettünk. Belekóstóltunk, nagyon finom lett! Tuti imádni fogják a fiúk.
- Nekem lassan mennem kell. Még nincs kész az Essay-m, muszáj befejezni hétfőre tudod. - nyitotta ki a bejárati ajtónk.
- Rendben, szia. - köszöntem el tőle, majd becsukta maga után az ajtót, de elötte adott nekem egy enyhe, aranyos mosolyt.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Aranyos Bea, sok mindenben segít. Remélem a fiúknak ízleni fog a torta. Egyszer csak nyílik az ajtó, Ambrus jött haza csak egyedül.
- Heh? Martin? - kérdeztem tőle nagy szemekkel.
- Később jön azt mondta. Hát ez? - nézett a tortára.
- Nektek sütöttem Beával. Tudod hogy...? - ekkor félbeszakított Ambrus.
- Szerelmes belém? Igen, tudom. Túl feltűnő. - mondta, majd vágott egy darabot a tortából.
- Ha neked nem tetszik, mért nem mondod meg neki? - kérdeztem tőle, de erre a kérdésemre csak egy széles mosolyt kaptam válaszként.
- Nem tudom. Nem akarom széttörni az álmait. Hadd kergesse. -
- De nem kergethet hamis álmot!! - keltem fel az asztaltól dühösen, majd pofonvágtam.
- Bunkó vagy! - mondtam neki, majd besétáltam a szobámba dühösen. Akármit gondolhat most rólam Ambrus, nem izgat. A barátnőm fontosabb mindennél!
Miközben ültem az ágyamon a falnak dőlve, Maya odajött az ölembe dorombolva. Simogattam egy ideig átértékelve magamban az Ambrusról állított képet. Lehet hogy nem Martin a rossz, hanem Ambrus? Lehet hogy csak játssza a jót?? De az a mosoly... Az megijesztett...
