Annának marha nehéz választani Ambrus, és Martin között: egy házban, egy osztályban, egy sportcsapatban vannak. WDF? Lesznek Csúnya szavak, meg egyéb tizennyölc karikás dolgok! Érdekel? Gyere olvasni!
- Milyen volt a te gyerekkorod? - kérdezte kisebb csönd után Martin.
- Szar. Szüleim elváltak, anyám otthagyott minket apával, aki állandóan az alkoholba folytotta bánatát. - mondtam lehajtott fejjel - Miért? -
- Mert látszik rajtad a hamis "szép gyerekkor" kifejezésed. - Mondta martin majd közelebb lépett és segíteni kezdett a főzésben.
- Te sem vagy az az ártatlan gyermek kinézetű személy. - mosolyogtam rá. Választ már nem kaptam, zizzent egyet a telefonom, benyúltam a táskámba és kikaptam hátha Ambrus üzent, de sajnos nem ő volt. A táskám lassan felborult, Martin pedig kikapott valami lapot a romhalmazból.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Ez te vagy?? - kérdezte martin majd elmosolyogva a képet nézte.
- Mi?? Ne! Nem, izé. Igen, én vagyok, de nagyon ciki kép sóval örülnék ha visszaszolgáltatnád! - kapkodtam a kép felé, de hiába, martin mérföldekkel magasabb volt nálam.
- Látszik hogy régebbi kép. Nagyon aranyos voltál. - mondta - Kérlek hadd tartsam meg ezt a képet! - mondta, majd meglepődtem ezen a kérdésén. Hatalmas csend lett egy percig, csak Maya cicám nyávogását hallottuk.
- Rendben, a tied lehet, de nem "olyan" dolgokat csinálni vele. - mondtam.
- Nem ígértem meg!! - és befutott mint egy pók a szobájába.
- Hé!!! Mondom nem! - akartam hátbarúgni de sajnos későn emeltem a lábam, ő már zárta a ajtót. Fúj. Fúj basszuskulcs! Jó, mindegy, inkább folytatom a sütit.
Beraktam a sütőbe, és kész is lettem vele, apró, puha szeleekre vágva kiraktam egy szép tányéron átlátszó fóliával letakarva. Gondoltam felmegyek a szobámba lepihenni, megírni a leckét. Kinyitottam az ajtóm, és azt láttam, ahogy Martin az ágyamban fekszik a takaómat átölelve és alszik. Halkan odamentem hozzá, és megsimogattam azt a hajtincset ami eltakarta a szemét.
Elég helyes amikor normális és nem a hülyeségeit mondja. Nem is tudom körülbelül hány percen keresztül néztem ahogy alszik, de én is elálmosodtam, és leraktam a fejem a kezemre, majd becsuktam a szemem. Később csak annyit éreztem, hogy valaki felemel a akrjaiba és lerak egy ágyra, majd megpuszilja a homlokom.
Kinyitottam a szemem, az ágyamon feküdtem, Martin pedig sehol. Lehet, kiment a saját szobájába, na mindegy, hajnali egy van, holnap szombat, és tervezem elhívni a fiúkat a strandra Beával. Szerintem jól elleszünk.
Reggel kimentem a konyhába alighanem félhulla állapotban, a fiúk ettek már. Úgy néz ki belekóstoltak a sütimbe.
- Finom lett? - kérdeztem mindkettőre nézve.
- Isteni!! - mondta Martin majd a következő szeletnek is nekilátott.
- Igen, nagyon jól sikerült, ügyes vagy Anna! - mondta Ambrus, majd befejezte az étkezést és elmosogatta a tányérját. Hihetetlen belegondolni, hogy fiúk, mégis mennyire rendtartók.
