Crazy in love |Taekook| ✓

😻1 rész 😻

Taehyung szemszögéből:


Olyan jó nézni ahogy az emberek a párjuk mellet mennek és párszor szerelmes csókot váltanak egymással. Valamikor én is lehetek így a párom mellet? Egyszer megtudom milyen érzés a rózsaszín ködbe sétálni és pici apró pillangókat a gyomrodba érezni?
-Tae - egy üvöltés térít vissza a valóságba és egy számomra kedves hang, aki a nevemet kiabálja. Mosolyogva nézek hátra és mosolyogva közeledek legjobb barátom felé.
-Szia Kook – állok meg előtte, majd egy szoros ölelésbe részesítem.
-Na hogy vagy? - kérdez rá ugyan is múlthéten csúnyán megfáztam. Hát igen nem kellett volna egy száll pólóban teregetni mikor elég szép számban gyülekezetek a felhők és a levegő se volt éppen a legmelegebb. - Ne haragudj, hogy nem mentem tegnap, de a húgomat kellet megint valahová elkísérni. – forgatja meg szemeit
-Semmi gond, tegnap már jobban voltam, pótoltam az anyagokat, úgyhogy csak unatkoztál volna mellettem - lépünk be pont egyszere az osztályterembe és ülünk le a helyünkre.
-Veled sose unatkozok - mosolyog rám, nekem pedig rögtön melegség járja át az egész testemet. Igaz ő a suli menő sráca, de mégse felejt el engem sose, hiszen gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk. Sokszor kérdezték, hogy miért van velem, hiszen amíg ő a hierarchia csúcsán helyezkedik el, én nála sokkal lejjebb foglalom el a helyem. Ezért egészen addig míg megnem tudták mióta is vagyunk barátok, azt hitték, hogy Jungkook csak csesztetni akar vagy valami hasonlót. Hát szokott piszkálni, de nem úgy ahogy ők az képzelik.
-Hahó Tae - lengeti meg előttem a kezét, mire rögtön felé kapom a fejem - Baj van?
-Nem, dehogy csak elgondolkodtam - mosolygok rá, megfogva kezét egy kicsit megszorítom, mire ő megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd a tábla felé kezd figyelni, mert idő közben bejött a tanár és elkezdte az órát, de a kezemet egy pillanatra se engedte el. Persze a pillantásokat megkaptuk, de egyikünket se érdekelt.

~~~~~~~

-Nincs kedved eljönni velem valahova? - kérdezi meg, mikor már a sulin kívül vagyunk és megyünk haza.
-De hétköznap van, ráadásul hétfő. Már most beakarsz rúgni? - nézek rá nevetve de ő akkor is hajthatatlan.
-Honnan tudod, hogy azt akarok amúgy? Hiszen még nem mondtam semmit...
-Ismerlek már annyira
-Na ez igaz - ölel meg hátulról és úgy megyünk tovább - De ha megígérem, hogy nem iszok? Naa légyszííí - néz rám kiskutya szemekkel, amik inkább nevezhető nyuszi szemnek a nyuszis mosolya miatt.
-Hahh jó legyen. De... - emelem fel mutató ujjamat, ő pedig játékból bele kapaszkodik, a szigor egy másodperc alatt száll ki belőlem. - Akkor meg ne lássak alkoholt a kezedbe különben nem beszélek veled többet. – fenyegetem meg ahogy az tőlem kitelik. Nem vagyok valami nagy kemény gyerek.
-Megígérem, inkább nem iszok, de veled nem akarok össze veszni. Nagyon szépen köszönöm - ad egy puszit az arcomra amit megkuncogok, de közbe érzem ahogy vörösödik az arcom.
-Akkor 7-re legyél kész, megyek érted. - kacsint egyet, majd belép a házukba én pedig még mindig vörös fejjel indulok tovább. Ez mégis mi volt? Hiszen nem most adott először puszit. Jungkook velem játékos, hiába mutatja a suliba a kemény gyereket. Én tudom a legjobban, hogy milyen is igazából. Szinte minden részletet tudtam az életéből és ez fordítva is így volt. Tudom a csajozós énjét is és, hogy nem veti meg az egy éjszakás kalandokat. Annyi nővel volt már dolga, hogy abba a számba még én is belepirulok. Na igen, én még annyira sokat nem tudok ezekről. Mit nem sokat, konkrétan semmit. Már lett volna lány, de én elmenekültem és sírva mentem oda Jungkookhoz, hogy én tuti beteg vagyok, ő csak megnyugtatott, hogy lehet nem jött be a csaj és ennyi. Azóta ezzel hitegetem magam, viszont most már kezdek rá jönni, hogy bizony nekem nem a lányok jönnek be. A legnagyobb baj azaz, hogy még fiú se volt olyan, aki megdobogatta volna a szívem. Én sose leszek szerelmes?
-Kicsim jól vagy? Nagyon elbambultál - hoz anya vissza a valóságba egy pillanat alatt.
-Csak gondolkoztam, akkor elmehetek?
-Már az elején mondtam, hogy igen hiszen Jungkook ott lesz veled, úgyhogy így nyugodt vagyok. Aztán ne legyen semmi huncutkodás - néz rám anya vigyorogva miközben a tányérokat mossa.
-Anya!! Nem lenne semmi. Kook és én barátok vagyunk semmi több. Legjobb barátok - javítom ki magam rögtön.
-Hát pedig néha olyanok vagytok mint a... - néz el és úgy tesz mintha a mondatnak vége lenne.
-Mint a...?? – kérdezek rá ugyanis érdekel anya véleménye ezzel kapcsolatban.
-Semmi kicsim, menj nyugodtan készülj. Majd talán egyszer megtudod - kacsint rám amit nem tudok hová tenni. Így vállat vonva indultam fel a szobámba, hogy valami normális embert varázsoljak magamból. Jól akarok Jungkook mellett kinézni.