Crazy in love |Taekook| ✓

🤨8 rész 🤨

Taehyung szemszögéből:

Az eset után, nem nagyon mondogattam semmi kétértelmű dolgot Kook előtt, mert nem tudom mit gondol és, hogy mi lesz a következő tette. Megmondom őszintén, egy kicsit félek. Nem csak, majd az első igazi együttlét miatt hanem, hogy beleszeretek.
-Min gondolkodsz Tae baba? – karol át a gondolataim főszereplője.
-Hm semmi, csak elgondolkodtam.
-Ez a te bajod, ne gondolkodj túl sokat. Élvezned kéne, olyan feszült vagy. Vagy már nem akarod ezt?
-De igen! – mondom ki egy kicsit hangosabban a kelleténél, ami őt csak mosolygásra késztet.
-Valahogy sejtettem – ad egy puszit ajkaimra, majd elmegy a másik irányba.
Egy hangosat sóhajtva indulok a szekrények felé, hogy a kabátomat megfogva elinduljak haza felé.
-Tae!!– hallom meg a nevemet hangosan üvöltve, mire a másik irányba meglátom Jimint, Jungkook haverját.
-Szia Jimin, mi a baj?
-Ja semmi, csak gondoltam mehetünk együtt – karol belém és a kijárat felé kezd el vonszolni.
Az egész utat végig beszéltük és nagy meglepetésemre kiderült, hogy Jimin tök jó fej és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a többiek beállítják.
-Amúgy ne haragudj a kérdés miatt, de ti együtt vagytok? – kérdez rá és hirtelen azt se tudom mit mondjak, így inkább tetetem a hülyét.
-K-kivel?
-Jajj ne játszd a hülyét. Hát Kookal. Hiszen legjobb barátok vagytok, de mégis néha olyan közel vagytok egymáshoz, meg olyan feltehető dolgokat csináltok egymással, mintha együtt lennétek.
Hát ha tudnád, hogy mi mit csinálunk. De inkább nem mondom, nehogy vissza mondja, aztán Kook pedig félre értse. Mert azt sose tudhatja meg, mit is érzek valóban iránta.
-Na itt vagyunk Jimin, köszi, hogy eljöttél velem. Tényleg tök jó fej vagy.
-Te is Tae, remélem összefutunk még. – köszön el, én pedig bemegyek a házba.
-Megjöttem! – kiabálok be mire meghallom anya válaszát a konyhából, ezért oda vezet léptem miután lepakoltam.
-Szia kicsim – ad egy puszit és már vissza is fordul a tűzhelyhez, hogy tovább csinálja az ebédet – Milyen volt a suli?
-Hm, unalmas mint mindig
-Jungkook? – kérdez rá én meg egyből elpirulok a név hallatán. Mégis mi bajom van?
-Jól van – zárom le ennyivel a dolgokat
-Olyan rég láttam, áthívhatnád a hétvégén
-Majd megkérdezem – sóhajtok fel amit anya is észre vesz és már éppen kérdezne rá mikor rezegni kezd a telefonom, miszerint értesítést kaptam valakitől.

Kookiem❤️💗:Hova tűntél órák után?

Me: Jimin-nel jöttem haza, mivel eltűntél 🙄

Kookiem❤️💗:Ez nem igaz, én téged kerestelek miután beszéltünk és egy kicsit el kellet mennem.

Me:Ohh, mi fontos dolgod volt?

Kookiem❤️💗:Semmi, ezzel ne foglalkozz!

Me:Ok😒

Lezárom a telefont, majd megmondom anyának, hogy a szobámba várva megvárom az ebédet. Mégis mi a franc baja van ennek a gyereknek? Agyára ment a sok edzés? Egy nagyot huppanva az ágyra dőlök le, de megint megszólal a telefon. Na jól van ám Jeon Jungkook, velem te nem szórakozol. Majd ha lenyugszik és nem lesz ilyen flegma, akkor majd beszélhetünk, addig ne is várja bármennyire is szeretem. Hirtelen nyílik az ajtó, de nem hallom a lépteket és ezért azt gondoltam, hogy anya az. Meg persze pont arccal bele vagyok süllyedve az ágyba, így persze még nem is látom a vendégemet. Így akaratlanul kezdek el panaszkodni.
-Jajj anya, Jungkook kihoz a sodromból, én úgy szeretem, pedig meg sem érdemli. Buta nyuszi – csapok egyet magam mellé az ágyba.
-Jajj Tae baba én is szeretlek. De a te buta nyuszid, most megbüntet a beszólás miatt – hallom meg legjobb barátom mély hangját és hátamra fordulva kezdenék magyarázkodásba, de ez nem jön össze, mert pont felettem tornyosul, azzal az ellenállhatatlan mosolyával.
-Jungkook... – nézek szemébe ő pedig vigyorogva hajol le fülemhez, hogy bele suttogjon valamit.
-Shh, most jön a büntetés!

Istenem mibe keveredtem?