Crazy in love |Taekook| ✓

💔13 rész💔

Taehyung szemszögéből:

Két napja nem beszélek Jungkookal. Tudom gyerekes viselkedés, de muszáj, hogy egy kis időt adjak magamnak és végre ne legyek ilyen, mint most.
Most a szobába ülök és olvasok mikor a telefonom kezd el rezegni. Nagyon remélem, hogy nem az a személy.

Szia Tae, Jimin vagyok. Figyelj látom, hogy napok óta valami baj van, ezért arra gondoltam találkozhatnánk délután a parkba és nekem kibeszélheted a gondjaidat. Várom válaszod 😘

Na ez is furcsa. Hiszen Jimin, Jungkook egyik haverja, akkor meg miért velem akarja tölteni az idejét? Valami nem stimmel, de veszíteni sokat nem vesztek. Vissza írok neki egy okét és utána megbeszéljük mikor. Ma délután négy órakor. Rá nézek az órára és még bőven van egy órám, hogy elkészüljek. Amúgy se randira megyek, tehát nem adok nagy hangot az egésznek. Bár, randira szívesen mennék egyszer, mondjuk Jungkookal. Édes istenem, már megint ő. Minden gondolatom körülötte van és ez bosszant, mert így nem tudom elfelejteni a vele kapcsolatos érzelmeimet. Én azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen. Túl nagy kérés ez?
Gyorsan magamra kaptam egy normális ruha szettet, majd leballagtam a konyhába, ahol anyát nem találtam. Lehet korábban ment dolgozni? Hát de szólt volna. Na mindegy.
Bezárva az ajtót, hagytam el a házat és vettem a park felé az irányt. Most már kíváncsi vagyok Jimin mit szeretne mondani, de van egy olyan gyanúm, hogy Kookie-val kapcsolatban. Istenem úgy hiányzik. Lehet nem így kellet volna megoldani. De hát basszus, az jobb lett volna ha beállítok azzal, hogy: Szia Kook amióta elkezdtük ezt az egészet azóta érzem magam furcsán a közeledbe és nagyon úgy néz ki, hogy beléd szerettem? Na igen, ez lenne az, amit nem mernék bevallani, hiába is szeretem tiszta szívből. Igen, most már biztos. Szerelmes vagyok Jungkookba. És ezt a gyomromba lévő kis pillangók is tanúsítják.
Az egyik padon észre veszem Jimint így el is indulok rögtön arra. Ő csak mosolyogva int egyet, amit én is viszonzok, majd leülök mellé.
-Szia Tae, ne haragudj ha elrángattalak otthonról, csak szeretem volna...
-Nem, nincs semmi baj úgyis egyedül lettem volna. Mivel kapcsolatban szeretnél beszélni?
-Tudok rólad és Kook-ról – mondja ki miközben engem figyel, gondolom milyen reakcióm is lesz. Hát nem kicsit lepődtem meg.
-Mindent elmondott? – hajtom le a fejem és földet kezdem el tanulmányozni.
-Igen, mivel azóta, hogy nem beszélsz vele ő is magába fordult.
-Hogy mi?
-Igen, nem tudom, hogy mi baja lehet, de tiszta depressziós lett. Mint aki elvesztette a szerelmét vagy nem is tudom. Figyelj, én nem akarom rád erőltetni, de muszáj, hogy beszélj vele, ez így nem mehet tovább.
-Én nem tudok...
-De miért? Nekem azt mondta nem csinált semmit és te ok nélkül vagy kiakadva. Mi történt?
-Kook beteg volt én meg átmentem hozzájuk. Lázas volt és ő akkor félre szokott beszélni, azt mondta nekem, hogy szerelmes belém és, hogy mennyire szeret. Akkor kihagyott egy ütemet a szívem, annyira örültem neki. Reménykedtem, hogy nem felejti el, de sajnos nem így lett. Nem tudom mit tegyek Jimin, most tuti, hogy haragszik rám és nem akar szóba állni velem. Tudtam nagyon jól, hogy ez lesz a vége, de volt bennem egy kis remény, hogy esetleg talán ő is ugyan úgy szeretni fog, mint én őt. De az élet nem tündérmese. – törlöm meg a szememet, mert időközben már a könnyeim szabad utat engedtek maguknak.
-Én sajnálom Tae, nem tudtam, hogy ez történt. Figyelj, én azt mondom neked, hogy beszélj vele. Ő is szeret téged csak későn jött rá. De ha...
-Hagyd Jimin, tudom, hogy nem igaz. Mond meg neki, hogy adjon egy kis időt és újra az lesz, mint régen. Ne haragudj Jimin, fáradt vagyok most haza megyek – kellek fel a padról és a tátott szájú srácot magára hagyom, majd elindulok haza. Még, hogy Jungkook engem szeret. Bár igaz lenne. Akkor nem fájna ennyire ez az egész.