Crazy in love |Taekook| ✓

🤭5 rész🤭

Taehyung szemszögéből:

-Taehyung figyeljen az órán! – szól rám a tanár, de én tovább nézek ki az ablakon és egyáltalán nem figyelek, az éppen velem üvöltöző tanárra. Egyszerűen még mindig Jungkook körül forog az agyam, s amit mondott. Bármikor ha rá nézek, csak vigyorog és az ajkait nyalogatja, amitől rögtön elvörösödők. Valamit tervez, de remélem csak rosszul gondolom.
-Na jól van gyerekek, a következő órán dolgozat tehát készüljetek! – fejezi be az órát és pont abba a pillanatban csengetnek ki. Táskámat megfogva indulok le az öltöző felé, a kínszenvedést jelentő testnevelés órára.
-Tae baba – jön oda hozzám Jimin, Jungkook egyik haverja és a nyakamba ugrik – Mizuuu? Amúgy Jungkook keres téged – mikor eljutott a tudattomig, hogy kicsoda keress rögtön leszedem a rajtam csimpaszkodó gyereket és az öltöző felé futottam. Ott állt, már átvolt öltözve. Nem mozdult csak a fal előtt támaszkodott, lazán kissé rosszfiús stílusban.
-Kook – szólok neki, ő pedig rám kapja a tekintetét és vigyorogva megindul felém. Nem tudom mi késztet rá, de elkezdek hátra felé menni, ezzel neki ütközve a falnak. Na remek, csapdába estem. Két kezét, a fejem két oldalára teszi, ezzel is a menekülési utamat csökkentve. Kissé remegve állok előtte és úgy nézek sötét szemeibe, amik most valahogy sokkal fényesebben csillognak. Te jó ég mikre gondolok, hiszen a legjobb barátom. Aki úgymond konkrétan megmutatja mi az élvezet és, hogy ezek a dolgok mikkel járnak. Egyáltalán normális vagyok, hogy ebbe belementem?
-Min gondolkodsz? – kérdezi meg, közbe az arcomat simogatja ujjaival, amik belőlem jó érzést váltanak ki. Inkább kin gondolkodsz? Ezt kellet volna kérdezni...
-Ohh ja... se-semmi különös – kezdem el kapkodni a fejem, hogy még véletlen se a szemébe nézek.
-Engem érdekel, hiszen fontos vagy nekem – ad egy puszit az arcomra, majd mosolyogva az ajkaimra, miközben a hajamba túrva szorít neki jobban a falnak. Nyelvét átvezeti a számba és elmélyíti a csókot. Teljesen egymáshoz vagyunk simulva. Nem létezik semmi csak mi. Ketten. Elhúzódom tőle, ő pedig érthetetlenül néz rám.
-Mi a baj?
-Jungkook, ne haragudj, én nem...
-Nem akarod?
Akarom? Akarom, hogy megmutasson mindent, de félek a következményektől... hogy beleszeretek.
-De igen, igazad van. Ne haragudj – nézek fel rá mosolyogva, majd egy apró csókot nyomok puha ajkaira, amit ő mosolyogva viszonoz.
-Pénteken gyere át – hajol el tőlem – Kéne egy kis korrepetálás
-M-miből?
-Legyen meglepetés – kacsint rám, majd egy utolsó csók után, indul fel a terembe én pedig kipirult arccal indulok meg a pad felé öltözni.