Crazy in love |Taekook| ✓

🤒11 rész 🤒

Taehyung szemszögéből:

-Hallod Taehyung, nem tudod merre van Jungkook? – jön oda hozzám Yoongi és Jimin, Jungkook haverjai.
-Fogalmam sincs, miért ma nem jött suliba? – nézek rájuk, de azt mondják, hogy nem. Mégis hova lett? Hiszen reggel írta, hogy jön, csak majd lehet, hogy késik. Valami nem stimmel.
Suli után rögtön hozzájuk mentem, hogy megtudjam miért is nem jött suliba.
Kopogtam, de senki nem nyitott ajtót, de mégis lenyomtam a kilincset és nyitva van. Akkor valakinek csak kell itthon lennie.
-Jungkook, hahó?? – kiabálok be, de válasz nem érkezik. Ha valamit csinált én megverem esküszöm.
Elindulok a szobájába és résnyire kinyitom az ajtót és akkor látom meg a kereset alanyt.
-Jungkook te meg mit csinálsz? – rohanok be hozzá
-Nem látszik? – kérdezi halkan és egy kicsit rekedtes hanggal. Közelebb megyek és kezemet a homlokára teszem.
-Te jó isten, hiszen te lázas vagy. Anyudék hol vannak?
-Anya dolgozik, a húgom most ment el a gyógyszertárba.
-És én most foglak megcsapni – kezdem el szigorúan, mire ő csak gyengén megfordul és rám néz. Azokkal az ártatlan szempárral – Szólni nem tudtál? Egész nap amúgy nem is láttalak, hiszen nem egy osztályba járunk és még közös óránk se volt. Yoongiéktól kellet megtudnom, hogy te ma amúgy nem is mentél suliba. Ennyire nem bízol bennem, vagy mi van?
-Igazad van és ne haragudj, csak nem akartam, hogy aggódj egy ilyen kis semmiség miatt – dörgöli meg szemét és karját kitárja, hogy bújjak hozzá. Hiába vagyok mérges rá, olyan aranyosan néz rám, hogy nem tudok neki ellenállni.
-Olyan buta nyuszi vagy – ütök egy kicsit a mellkasára, de ő csak kuncog.
-Nem vagyok buta nyuszi, ha jól tudom ezt már megbeszéltük – néz rám és közbe az ajkát harapja. – Vagy akarsz olyan büntetést megint? – suttog bele a fülembe, amitől kiráz a hideg.
-Most egyedül te érdemelné büntetést – mondom fenyegetve és kimászok a karjaiból – Basszus Jungkook, most veszem észre, hogy pulcsi van rajtad mikor te lázas vagy. Azonnal vedd le!
-Juj nyugi cicus, már most parancsolsz? Mi lesz majd később? – kérdezi vigyorogva, miközben veszi le a pulcsiját és alatta nincs semmi így megtekinthetem a tökéletes testét – Tetszik a látvány?
Én csak nyelek egyet, majd a fürdőbe megyek, hogy hozzak egy rongyot a fejére.
-Maradj nyugton – teszem rá a fejére a nedves anyagot és már másznék le, ha nem fogna a karomra és rántana magára. – Jungkook beteg vagy, engedj!
-Sose akarlak elengedni Taehyung, szeretlek és nem úgy, mint régen valami legjobb barátot, hanem... – mondaná ki, de a húga épp akkor lép be az ajtón a gyógyszerekkel együtt.
-Meghoztam a gyógy... szert – nyögi ki véget közbe pedig néz ránk kissé zavarodott tekintettel – Ide rakom és már nem is zavarok – teszi le az asztalra és már viharzik is ki a szobából, újra kettesben hagyva minket.
-Na ha már itt van...
-Nem – szakít félbe – Taehyung én ezt komolyan gondolom.
-Jungkook te beteg vagy, ilyenkor félre beszélsz, nem egyszer mondtad már nekem ezt.
-Talán azért, mert már akkor tudtam, hogy szeretlek, csak még nem vallottam be magamnak, hogy igaz lehet. De a buli után jöttem rá mennyire is számítasz nekem. És nem csak, mint egy barát. Tudom, hogy te is így érzel, ne tagad – mondja ki gyorsan mikor látja, hogy meg akarok szólalni – Hidd el nekem Taehyung, szeretlek – ránt magához és ajkaimra hajol, amit lassan kezd el ízlelgetni, mintha a kedvenc édessége lennék. Sokáig én se bírom ezért viszonzom és mégjobban hozzá bújok. Levegő hiány miatt elválunk és homlokát az enyémnek dönti, úgy néz mélyen a szemembe.
-Én is szeretlek Jungkook, nem is tudod mióta.
Ő nem szól semmit csak behunyja a szemét és a fejét a párnába dönti, s már csak a szuszogását hallom.
-Kis bolond – simogatom meg arcát, majd a gyógyszerekhez megyek, hogy megnézem őket, mikor meghalom ismét a hangját.
-Én is Taehyung – motyog álmába, én pedig csak elmosolyodok rajta.