Crazy in love |Taekook| ✓

🎊10 rész🎊

Jungkook szemszögéből:

Sima ügy lesz kideríteni, hogy mit is érzek és persze azt is, hogy a kicsi Tae baba mit érez.
-Tae, kész vagy? – kiabálok a lépcsőről ugyanis már nem tudom mióta készül, de ismerős a helyzet.
-Igen, de nem értem hova sietsz – jön le én pedig tátott szájjal nézek rá. Egyszerűen gyönyörű, mint egy modell, aki most fut végig a kifutón. – Meleged van? – jön közel hozzám és kezét a homlokomra teszi. A francba elpirultam.
-N-nincs, miért lenne? – mi van velem? Eddig sose dadogtam a közelébe.
-Mert olyan vörös az arcod – néz rám furán
-Nem, nincs semmi, na menjünk – fogom meg a kezénél fogva és végre elindulunk.

Taehyung szemszögéből:

Mi az isten van Jungkookal? Olyan furcsán viselkedik. Hiába kérdeznék rá, nem mondaná el, hanem rám mosolyogna és a szokásos „nincs semmi baj” lenne, azt meg nincs kedvem hallgatni. Ha gondolja majd elmondja, de az érzéseim ma sem csalnak. Készül valamire.

~Fél óra múlva~

Most megmondtam, vagy megmondtam? Jungkook ott táncol egy csajjal és fél szemmel engem figyel és lesi a reakciómat, amit képtelen vagyok leplezni. Kurvára zavar, hogy az a csaj az én Kook-om körül legyeskedik és illegeti magát. Ribanc.
Pufogok még egy darabig, majd hirtelen mellém pattan valaki, én pedig felsikítok.
-Jajj nyugi Tae, csak én vagyok – teszi fel a kezét Jimin védekezésképen.
-Istenem Jimin, a szívbajt hozod rám – dőlök hátra, mire ő a fejét a vállamra helyezi. Kicsit elpirulok a tettén, de nem húzódóm el.
-Mit csinálsz? – kérdezi meg miközben a kézfejemet simogatja.
-Itt ülök és unatkozok – mondom unottan, közbe pedig Jungkookot lesem, aki időközben leült a csaj társaságába és jókat nevetnek. Akkor baszd meg Jeon Jungkook, én haza megyek.
-Hova mész? – kérdezi Jimin mikor hirtelen felpattanok
-Oh... haza, nem vagyok jól, fáj egy kicsit a fejem – kamuzok be valamit és remélem beveszi.
-Ohh értem, ne kisérjelek haza?
-Ne, nem kell és Jungkooknak se szólj légyszíves – kérem meg, mire ő bólint egyet én meg gyorsan átveregetem magam a tömegen és elindulok haza felé.
Nem értem miért volt jó ez Jungkooknak, de igazából nem is érdekel már. Csak kihasznált engem, miközben nem is érdeklem, hazudik össze-vissza. Hahh, de bármennyire is bosszant annyira szeretem. Igen beleszerettem és pont ezt nem akartam, mert tudtam mennyire fájni fog, ha esetleg egy ilyen jelenet lesz, mint most. Fél úton már haza felé hangokat hallok meg ráadásul olyan mintha követnének. Kicsit lihegve kezdek el gyorsabban futni, de nem nagyon akar ez a valami békén hagyni. Hirtelen befogja a számát és a derekam köré fonja a kezét.
-Segítség! – kiabálok, de az idegen csak kuncog egyet, majd belecsókol a nyakamba – Könyörgök engedj el! – kérlelem és elkezdek sírni, mikor megérzem, hogy az ágyékom felé vezeti a kezét. Már majdnem kigombolja, mikor valaki elrántja tőlem és a földre taszítja, majd oda jön hozzám.
-Úristen, Tae jól vagy? – hallom meg azt a nyugtató hangot, amit annyira szeretek.
-Jungkook – nézek fel rá mosolyogva, de közbe könnyeim még mindig folynak.
-Nyugi nincs semmi baj, itt vagyok – kap fel menyasszonyi pózba és azt az alakot ott hagyva visz haza.
Szerencsére anya éjszakás, így nem keltjük fel, ha esetleg zajosak lennénk. Kookie felvisz a szobámba, lerak az ágyra és hozzám bújik.
-Köszönöm – adok egy puszit mellkasára ő meg a hajamba túr és ajkait az enyémre helyezi, s lassan kezdi el mozgatni párnácskáit az enyemeken. Nem siet, nem vad. Érzelmet visz a csókba, ami megdobogtatja a szívem. Nedveset érzek meg az arcomra folyni és mikor kinyitom a szemem, akkor veszem észre, hogy Jungkook sír.
-Kook...
-Ne haragudj Tae, az én hibám...
-Mi? Dehogy – kezdek tiltakozni ugyanis nem akarom, hogy magát hibáztassa.
-De, ha nem csinálom azt a csajjal akkor nem mentél volna el és akkor nem tudott volna az a féreg megtámadni és majdnem...
-De, te ott voltál és megmentettél, nem tudom mi lett volna, ha nem jössz utánam. Nem egy ilyennel vesztettem volna el az elsőt.
-Kivel?
-Veled – nézek fel a szemeibe, amik csak úgy csillognak – hiszen, még mindig ugyan úgy mutatod nekem az élvezeteket nem? – kérdezem tőle kuncogva, mire ő csak bólint egyet én pedig újra ajkaira hajolok.

Hiába nem szeretsz úgy Jungkook, én várni fogok rád. Hátha, egy napon te is úgy fogsz engem szeretni ahogy én téged.