Összetörve

11.

~Dylen~
Tegnap este nagyon sokat beszèlgettem Tylerrel, minden faszsàgról.Aminek semmi èrtelme nem volt, de minnèl többet el àrul magàról, annàl jobb lesz nekem. Èrzem, hogy kezd beengedni a szemèlyes terèbe. Lassacskàn elkezd, majd bennem megbízni. Ha ezt elèrem akkor sima úton vagyok. Minnèl hamarabb közel kell kerülnünk egymàshoz.
-Jó reggelt. -jött ki a fürdőszobámból a barátnőm Summer.
-Szia kicsim. -megfogtam a kezèt ès közelebb húztam magamhoz egy csókra. -Hmmm milyen jó illatod van. -leheltem az ajkaira kèt csók között. Imádom amikor az èn tusfürdőmmel mosakodik meg.
Megszakítva a csókunkat megszólalt.
-Mennünk kène, ha nem akarunk elkèsni. Mèg amúgy is ki kell nyomtatnunk a kèpeket. -mondta ès kiszált az ölemből.
-Jól van menjünk. -duzzogtam egy kicsit.
Beszálltunk a kocsimba ès elindultunk hozzá, hogy kinyomtassuk a kèpeket. Miután ez is megvolt külön-külön elindultunk az iskolába. Èn autóval ő gyalog. Csak a szokásos. Èv eleje óta csak titokban találkozhatunk az iskolában. Mindenről az a bizonyos nap tehet. Erre egyáltalán nem vagyok büszke. De a kapcsolatunk ezt is ki fogja bírni. Muszáj.
Suliba beèrve rögtön megpillantottam Adamèket. Nagy vigyorral odamentem hozzájuk ès lepacsiztam velük.
-Baszkiii srácok, tegnap rendesen elintèztètek őtet. -a vègèt már nevetve mondtam.
-Nyugi,tegnap csak fáradtak voltunk, na de majd ma. -csapta össze a tenyereit Chris. -Mèg a szart is kiverjük belőlle.
-Pontosan, ma nem ússza meg az alapos verèst. -szólalt meg ridegen Adam. -Na de mik az új fejlemènyeid? -folytatta.
-Hát, nem sikerült sok mindent kiderítenem, de amit tudok azt elmondom.-nèztek rám, arra várva, hogy folytassam. Nagyot nyeltem ès belekezdtem. Ettől mèg nem leszek rossz ember.
- Nos. Teljes mèrtèkben buzi.Vagdossa magát, de nagyon durván. Szinte az egèsz teste tele van hegekkel. Ès már nem egyszer volt kiszívva a nyaka ja ès mèg folytogatás nyomokat ki ne hadjam. Biztos valami meleg bárba jár. Ahol durván bánnak vele szex közben. Biztos valami szadomazó rajongó. Vagy kitudja. Majd kideríttem. -mutatott úgy Adam mintha kidobna a taccsot.
-Jól van, majd szólj ha mèg valamit kiderítettèl.
-Jajj, várjál itt vannak a kinyomtatott kèpek. -nyomtam a kezèbe majd ismèt megszólaltam.
-Okè srácok de nekem most mennem kell, mert bármikor megjöhet Tyler ès furcsálná ha veletek találna engem.
-Jól van persze. -Azzal lepacsiztunk ès már indultam is el tőlük.
Bementem az osztályba ès hála Istennek Tyler mèg nem volt ott. Szóval nem is láthatott meg minket.
Becsöngettek ès mèg mindíg nincs sehol sem. Hol lehet? Idegesen figyeltem az órát, de mèg mindíg csak húsz perc telt el bellőle. Biztos a vècèben van. Így hát kikèreckedtem. De ami ott fogadott arra nem voltam felkèszülve. Amint belèptem a vècè ajtajaján Tylerrel találtam szembe magamat. A falnak dőlve a földön összekuporodva üvöltözött ès sírt.
-Nee...E..EE KÈRLEEK.H..HAAGY AAABBAAA! E..EZ FÁÁJ!-ordítozott, sikoltozott.
Komolyan olyan volt, mintha nem lenne tudatánál, mintha álmodna. Èn pedig teljessen leblokkoltam. Nem tudtam, hogy mit tegyek.
Közeledjek felè? Nyugtassam meg? Vagy mi?
-MII..MIÈRT? -ordította torkaszakadtából.
Rázkódott, mocorgott, nem bírt egy helyben ülni. Sírt, tèpte a haját a pulcsiát, ès közben kilátszódtak a hegek ès a sebek. Úgy viselkedett mint egy elmebeteg. Nem tagadom elèggè megijedtem, mert így mèg soha nem láttam mèg embert.
-Csss Tyler, Tyler. Hèj nyugi.Jól vagy? -bár ez elèggè hülye kèrdès volt.
-HAAGY BÈKÈÈÈN APA.-üvöltözött ismètt.
-Mi? Tyler èn nem az apád vagyok. -próbáltam közelebb kenni hozzá, de nem jött össze mert ellökött.
-NEE.. NECSINÁLD TŐBBET! FÈLLEK! ÈN NEM AKAROM!FÁJ! MEG AKAROK HALNI! MOOST!
-Tyler. -próbáltam szólítgatni, de nem hallotta, egyszerűen magán kívül volt. Habár nem tagadom, èrdekel, hogy mèg is mièrt fèl az apjától ès, hogy mit tesz vele az apja.
-NEE.. NEM AKAROM, HOGY TÖBBET BÁNTS, HOGY MEGVERJ, VAGY.. VAGY NEEEEE!!-hirtelen odakapott a fejèhez, majd ledőlt a hideg csempère. Èn próbáltam közelebb menni ès megölelni. Nagyon megrèmisztett amit most láttam ès hallottam.
-Csss Tyler, nyugi èn vagyok az Dylen, ne fèlj itt vagyok. Apád nincs itt, nincs mitől vagy kitől fèlned. -nyugtattam de mèg mindíg remegett az egèsz teste, rázkódott, de legalább már hagyta, hogy megöleljem. Megdörzsölte a szemèt ès rám nèzett.
-Dylen? Te mit keresel itt? -nèzett rám rèmült arcal.
-Segíttek neked Ty. -mondtam ès közben biztatóan megfogtam a kezèt.
-Köszönöm!
-De mi volt ez? Mièrt ordítottál? Ès mièrt nem jöttèl be az első órára?
-Fèltem ès úgy látszik elő jöttek a règi rohamjaim.
-Ou èrtem most már minden rendben.
-Amíg vissza nem tèrnek a hangok. -mondta alig halhatóan mint egy elmebeteg.
-Mifèle hangok?
-A fejemben. -mondta maga elè suttogva.
Megijedtem, nem tudtam, hogy hall hangokat ès, hogy az apja bántja őt. Vagy meglehet, hogy ezt csak bekèpzelte. Lehet nem is igaz.
Nem tudom, hogy meddig ülhettünk a földön, de már kezdett kènyelmetlen lenni.
-Tyler gyere menjünk be órára. Mèg van három óránk. De ha nem akarsz azt is meg èrtem, inkább haza kísèrlek.
-Nem, nem szüksèges. Nyugodtan menjünk órára, csak mèg meg mosom az arcom. Egy kis rèmületet vèltem fel fedezni az arcán, amit gyorsan el is rejtett előllem. Nem mutatja ki az èrzelmeit. Mosolyogni is csak egszer láttam. A csókunk után. Hevessen faltam a puha párnácskáit, -e közben mind vègig Summerra gondolva, hogy èlvezze, "èlvezzük" a csókot ès, hogy ne èrezzek keserű ízt a számban.az újjaimmal óvatossan círógattam az arcát. Az ajkait szètt nyitotta ezzel engedèllyezve nekem a bejutást. Elősször lassan ès finoman tapogatóztam. A nyelvemet finoman lassan keztem el mozgatni. Próbáltam èrzèkien csókolni. Hagytam, hogy most ő irányítson.
Miután elváltunk adtam az orrára egy puszit. Mire ő elmosolyodott.Aztán elkomorult az arca ès megszólalt.
-Köszönöm, hogy itt vagy most melletem. -nèzett bele mèlyen a szemeimbe.
-Mindíg itt leszek melletted Ty. -hazudtam mint a vízfolyás, a cèlèrt mindent meg kell tenni. De hát szerelemben ès háborúban mindent szabad. Ès itt Sumra cèlzok, hogy vègre nyílvánossan is együtt lehessünk.
Elindultunk az osztályba. Mikor bementünk senki se volt ott. Tehát nagy szünet van. Ès kimentek az udvarra. Szuper legalább feltűnès nèlkül betudtunk jönni. Becsöngettek ès elkezdődött a negyedik óránk. Osztályfőnöki. Mrs. Blue belèpett az ajtón ès a dühös tekintetèvel találtuk szembe magunkat.
-Tyler Brown ès Dylan Waron felálni. -rikácsolta a nő mint egy eszement, amire Ty teste összerezzent ès szófogadó kisfiúkènt felált. Inkább èn is tettem amit kèrt mert nem akarok rosszba lenni az osztályfőnökkel.
-Van valami mondandótok arról, hogy hol voltáltatok az első három órán? -sipíttozott Mr. Blue.
Mivel Ty nem volt hajlandó megszólalni így hát kènytelen voltam èn.
-Első órán elmentem vècère ès ott találtam Tylert, nagyon rosszul nèzett ki. Szerintem elrontotta a gyomrát. Az orvosiba nem akart lejönni ezèrt inkább ott maradtam vele. Ne hogy belefúljon a saját hányásába.
-Hmm èrtem. Igaz ez Tyler? -kèrdezte a megszeppent fiút.
-Iiigen tanárnő. -mondta dadogva  majd lehajtotta a fejèt.
-Már azt hittem megint telefonálnom kell az apjának. Nos ebben az esetben haza mehetsz ès igazolom nektek az egèsz napot.
Dylen megtennèd, hogy haza kísèred Tylert?
-Igen persze.

~Sziasztok itt is volna a 11.rèsz.
Csillagozzatok. Remèljük tetszik😊
Nemsoká jön a kövi rèsz!
Ui:bocsánat a helyesírásèrt❤~