Összetörve

26.

~Meg annyit hallottam, hogy apám haza jött és, hogy ő is elment aludni,aztan már teljes sötétség.~

-Fiam elkésel a suliból, kelj fel. -apám dörömbölni kezd az ajtómon amire rögtön kinyilnak a csípáim. Megdörgölöm a szemeimet, majd az éjjeli szekrényemen lévő órámra pillantok. Fél hét van. Még pont eltudok készülni és tudok reggelit is csinálni apámnak.
-Köszi,hogy felkeltettél. -kiabállom túl az ajtómot ért dörömböléseit. A dörömbölés abbamaradt és hallom apám egyre távolodó lépéseinek hangját. Kimászok az ágyamból majd a szekrényemhez lépkedek. Kiveszek belőlle egy fekete hosszú újjú pulóvert és egy fekete farmer. Tudom, hogy nyár eleje van, de nem hordhatok normális ruhákat ami az időjáráshoz való. Mert akkor meglátszódnának a hegeim. Ami egyre jobban bővül a napok, hetek, hónapok, évek során. Amit sajnos nem engedhetek meg magamnak, hogy bárki is észre vegyen. Mert abból nagy baj volna. Így hát a kellemetlen melegben a plussz negyven akárhány fokban, nem hordhatok olyan ruhákat mind a normális emberek nyáron. Mindig csak olyat ami minden heget eltakar. Szégyenlem a testem minden egyes szegletét. Utállom, hogy ilyen sebezhető vagyok. Mikor sikeresen felöltöztem akkor áttrohantam a fürdőszobába helyretenni magamat. Hát amikor belenéztem a tükörbe majdnem elkapott a hányinger, de határozottan jobb mint tegnap. Bárcsak begyógyulnának már a sebeim. Csak sajnos nincsen rá idejük, hisz mikor már kezdenének begyógyulni akkor már jön a következő verés,  és így soha se tudnak rendesen összeforni a hegek. És begyógyulni a lila foltok. A szemeimet kihúztam fekete szemceruzával, hogy egycseppet javítson az arcomon. Miután mindennel végeztem gyorsan lerohantam a lépcsőkön(már amennyire sikerült ez gyorsan..mert azért a járásomon meglátszik a tegnapi verésem nyomai..) és már indultam is reggelit készítteni apámnak. Úgy gondoltam, hogy tükörtojást fogok készítteni neki. Mikor már kezdtem volna leütni a tojast a serpenyőbe akkor hirtelen megcsörren a pulton lévő telefon. Tudom, hogy hülyeség de kezembe vettem apám telefonját. Ismeretlen szám. És tudom, hogy még hülyébb ötlet felvenni. De gondoltam, mi baj történhetne? Így hát felvettem a telefont. Még bele sem szóltam, de már a másik vonal végén lévő ember elkezdett csacsogni.
-No szevasz, holnap éjjel megyünk a friss husiért. Reméllem számítthatunk rád!  Mi?Ez biztos csak egy tévedés, téves hívás. Legalább is reméllem.  Milyen friss husi? Ki ez az alak? És mi a szarrol beszéllt? Nem szóltam továbbra se semmit annak reményében, hogy leteszi a telefont.
-Halló itt vagy? -Nem válaszoltam, így hálistennek letette.
Gyorsan visszatettem a telefont a helyére ne, hogy apám gyanút fogjon. Hát azt biztossan nem élném túll.  Majd indultam folytatni azt amit a telefon az előbb bezavart. A sütögetés közben még mindig a telefon által kiváltott sokkban voltam.Nem hiszem el. Mi ez az egész? Mit tervez apám megint?
Miután elkészült a tükörtojás sietve kitettem egy fehér lapos tányérra, majd megterítettem apám reggelijéhez és indultam elmosogatni az olajos serpenyőt. Miközben mosogattam hirtelen egy kezet éreztem a seggemen, az érzésre hirtelen megfeszültem. Úgymond mozdulatlanná dermedtem. Elkezdte simogatni, gyúrni a farpofáimat. Amit szótlanul, mozdulatlanul tűrtem. Legszivesebben kiabáltam, sikoltottam volna,  csak hadja már ezt abba. Gyűlölöm amikor hozzám ér. De szerencsémre a simogatása abbamaradt és odahajolt a fülemhez.
-Gyere kényeztesd egy kicsit apucit! -suttogta kéjtől rekedtes hangon és egy hirtelen mozdulatával szembefordított magával. Végig nyalt az ajkain és erőszakosan megcsókolt. Nem tehettem mást vissza kellet csókolnom. De mindvégig éreztem a keserű ízt a számban. Azon voltam, hogy a feltüremkedő hányásomat sikeresen vissza tudjam nyelni. A nagy mancsaival megfogta a kezemet és levezette a hasa alá majd az ágyékára tette. És a kezemmel marokra fogta magát. -amire egy morgás szerű hangot hallatott. Tudtam, hogy mit akar így hát elkezdtem finoman simogatni a már élledező nemességét. Egyre hevesebben kezdte venni a levegőt, zihált.
De ami ebben a percben a legjobbkor jött az nem más,  mint édesapám telefonja. A telefon csörgésére hálásan sóhajtottam fel. Megkönnyebültem. Köszönöm Istenem. Nah ilyen helyzetbe van az, hogy van Isten. Legalább is a régi 5-6 évvel ezelőtti énem így gondolná. De a mostani az tudja, hogy Isten mindíg velem van és szeret engem. Még a legrosszab időszakban is. Jóban rosszban.
-Oh bassza meg! -mordult fel apám, majd a pulton lévő telefonjáért nyúlt. De még mielőtt felvette újra megszólalt.
-Ezt még később folytatjuk! -a hangjában nemleges választ nem tűrő dominancia hallatszott és felém furdult kérdőn a reakciómat várva. Amire én csak nyeltem egy nagyot és aprót bólintottam.
Ez után apám felvette a telefont és kiment a konyhából. De még a beszélgetésből sikerült némi hangfoszlányt elcsípnem. Ami így festett.
-Igen, igen Boby számithatsz rám!
-Jó, jólvan a részleteket később megbeszéljük. -Majd befordult a szobájába és több hangot már nem hallotam.
Na jó ez kezd ijesztő lenni. Mi lehet ez az egész?
A gondolataimba elmerülve hirtelen észbe kaptam és rohantam ahogy csak bírtam. Felfutottam az emeletre és gyorsan beledobáltam a táskámba pár könyvemet és futásnak eredtem.  A francba is ezt nem hiszem el. Nem késhetek el megint. Már csak 10 percem van a becsengetésig. Basszus. És tudni illik, hogy az első óram Mrs. Mongomeri a matektanárnővel van és sosem késik mindíg pontossan érkezik be órára. Szóval ez bukta így is úgy is kések óráról. Vagy ha magam nem is kések akkor Adamék tenni fognak róla, hogy késsek. Na meg persze, hogy szenvedjek.  Lihegve, kifúlva zakatoló szívvel érkeztem meg az iskola elé. A lépcsőkön felérve egy kicsit visszavettem a tempómból és lassítottam. A suliba beérve minden szem rám szegeződött.Nah persze csak azoké akik még nem voltak óran. Mivel már 5 perce becsöngettek.  Helyesbíttve akik a folyosón lógtak. És kaptam pár nem túl szép megjegyzést a kinézetemre, az öltözködésemre. Na meg ilyeneket, hogy.-Mizu buzikám? Hát ezt napi szinten megkapom, megkaptam régen is csak a képkenek hála most már durvábban, de néha még verést is. És már nem csak Adaméktől. Mert hát ugye hiába telt el három hét a képeket amin Dylennel vagyok az egész iskola látta és a mai napig szekálnak vele még mindíg. És olyan mintha egyre rosszabb volna. Napról napra durvábbak a megjegyzések amiket kapok, de azok a verések nem anyira nevezhetőek "verésnek"nem olyan durvák,  mint amilyen Adam és a bandajától kapok. Nem vagyok véres tőlük mindenhol. Csak egy pár zúzódás, meg max orr és száj vérzés ha elharapom az ínyem. Beléptem az osztályba és egy halk bocsánat kérés után leültem leghátra a szokásos helyemre. Mivel abszolútt nem érdekelt az óra így hát lehajtottam a fejem a padra és becsuktam a szemeimet. Elaludtam.

~Sziasztok itt is lenne a 26.rész. ✏és🌟. Nemsoká hozzuk a kövi részt. Bocsi a hibákért. ~