Összetörve

21.

Üssön csak ha ez neki örömet okoz.

Apám felfigyelt rája, hogy már nem védem magam nem ellenkezek. Csak csendben szememeit és a fogaimat összeszoríttva türöm az ütéseit és a rúgásait. Abba hagyta a rúgásokat és legugolt hozzám, mivel már nem vagyok összegömbölyödve sikeresen ráült a csípőmre. Amire próbáltam nem feljajdulni de egy apró szisszenés mégis kifutott a számon. Mert hát apám akárhogy is nézve sokkal nehezebb,  mint én a gyenge 45 kilómmal. Újból könnyek szöktek a szemeimbe. Amire apám szélessen elvigyorodott. Még jobban rámnehezedett az egész testsúlyával. Ezzel kinyomva belőllem még a szuszt is. Apám rajtam ülve elkezdett keresni valamit a nadrágján lévő oldalzsebébe. Nem szöszmötölt sokáig. Amint megtalálta amit keresett ami nem más volt mit egy svájci bicska, odahajolt a fülemhez.
-Ici-pici Tylerkém, most kezdődjön a játék! -suttogta a fülembe. Nem láttam de éreztem, hogy szélessen elvigyorodik. Majd elhajolt tőlem megemelte a csípőjét és kihúzta alólla a pólóm alját. És kezében tartott bicskáját a pulcsim aljához illesztette. Egy nagy rántással elvágta ezzel. A kése csak a nyakam felett az állam alatt állt meg. Ügyelve rája, hogy így is fájdalmat okozzon végighúzta rajta a kését. Az újjonnan ejtett vágásból rögtön kibuggyant a vérem. Mivel nem olyan mély a vágás így hát nem vérzik annyira. De még így is éreztem hogy az államtól egésszen a köldökömig lecsurgott a vérem. Apám csillogó nagy szemekkel nézte az okozott sebet, szinte élvezettel töltötte el a látvány. Majd lehajolt a köldökömig és a köldökömtől felfele egésszen az államig végignyalta a véremet. A tettére újra az egész testem remegni kezdett. Amint ezt meglátta visszahelyeződött eredeti pozíciójába és megszólalt.
-Mivel nagyon, nagyon rossz kisfiú voltál, ezért most olyan büntetést kapsz ami örökké viselned kell majd a testeden! -szélessen elvigyorodott és folytatta.
-Így legalább soha nem felejted el a nevemet. -mondta ki inkább magának mint nekem. Nem tudtam mit tervez de féltem. Nagyon. Miért van az, hogy engem mindenki csak bántani tud?
-Mmit aakarsz cssinálni? -kerdeztem dadogva.
-Nocsak, hogy felvágták valakinek a nyelvét. -mélyről jövő kacagást hallatot és megint lehajolt a fülemhez.
-Belevésem a nevemet a bőrödbe. -mondta izgatotságal teli a hanggal.
Amint meghallottam mire készül teljessen lesokkoltam a szivem elkezdett hevesebben dobogni és csak az járt a fejemben, hogy én nem akarom a bőrömön viselni a nevét. Még mindíg remegek. Egyre jobban és jobban. Már csak arra eszméllek fel, hogy apám a kezében lévő kést a melkasom ball felire helyezi és a hideg fém érintkezik a bőrömmel. Nem vár sokat, rögtön végig húzza a kest a melkasomon ezzel leírva a kezdő betűjét, ami nem más mintannyira mint egy A, nem az rendes nevét vési belém hanem azt ahogyan nekem kell ő szólíttanom, és olyan méllyen amilyen mélyen csak tudja. Nem bírtam tovább a bőrömbe befúródott kés hatására fel üvöltöttem. Amit ő élvezve nézett.
-Ez az kicsim üvöltözzél, kiabáljál. Úgy se halja senki. Add ki a hangod. Hallani akarom. -mondta nekem vágyakozva.
Ami a legrosszabb, hogy ezt nem fogom hang nélkül bírni. Hisz még csak az A betűnél volt és azt se bírtam hang nélkül. Elkezdte a P betűt,-Kérlek hagyd abba. -kérleltem gyenge hangszínnel. De mit se törődve a kérésemmel folytatta tovább amit elkezdett. Majd a P betűt követte az U és C majd nem utolsó sorban az I. Folyamatossan üvöltöttem és nőket megszégyeníttően sikoltottam. A továbbiakban nem próbátam meg könyörögni. Minek? Hisz úgy se hadja abba. És lehet, hogy akkor nem csak egy helyre véste volna bele a nevét. A szivem erőteljessen dobogott. Úgy lihegtem és izzadtam mintha lefutottam volna 10km. Már nem csak a könnyeim hanem a verejtékcseppek csurogtak le az arcomról. Nah meg vér.
A vérem beborította az egész testemet. Érzem a sok vérveszteség miatt már nem bírom sokáig nyitva tartani a szemem. Folyamatossan csukódnak le a szemeim. És érzem, hogy kezd elsötétülni előttem minden. De még mielőtt ez megtörténne apám elkezd teljes erejéből pofozgatni.
-Kibaszott életbe Tyler! Meg nem végeztünk! Nem ájulhatsz el!
Ez volt az utolsó hang amit csak szaggatottan értettem. És véglegessen elnyelt a sötétség.
Vajon most meghaltam? Sikerült végre? Vége van?
Nem tudom, hogy hol vagyok. De még mindíg csukva vannak a szemeim. Egyszer csak halk lépteket hallok amik elkezdenek közeledni felém. A hangok egyre közelebb és közelebb érnek hozzám majd a semmiből valki leönt egy jéghideg vizzel teli vödörrel. A szemeim rögtön kipattannak és szembe talállom magamat édesapámmal.
-Na csak, hogy felébredtél! Már majdnem elkezdtem...annyira kívánatos vagy. -kaccsint rám és közben beharaja a száját.
A beszédét figyelmen kívül hagyom, nem tudom, hogy hol lehetek most. De van egy selytésem, hogy valamilyen pinceféleségben lehetek. Próbállom megmozdítani a kezemet, de sikertelenül csak a láncoknak a csörgését hallani. Ki vagyok kötözve.....még hozzá vas láncokal. A kezeim a fejem fölött és a lábaim terpesztbe széttfeszíttve vannak odaláncolva a falhoz. Ijedt nagy szemekkel nézek apám szemeibe ami csak úgy árad a boldogságtól.
-Aaapuci.. Mmmit akaarsz ttenni?
Nem válaszolt csak egyre közelebb lépett felém. Az ajkai szinte már súrolták az enyémeket.A szivem majd ki ugrik a mellkasomból. Fázok és őrületes félelem járja átt a testemet. Ráz a hideg, remegek ne ne ne csak ezt ne. Kezdődik a pánikroham. A hangok a fejembe.
-NEEEEEE!!!! MÁSSSZ KI A FEJEMBŐL! -üvöltöm torkom szakadtából. Össze vissza rángatom a rácsokat mint egy bolond. Csak rángatom és rángatom. A fejem majd fel robban a fájdalmaktól. Mintha ki akarna szakadni egy része. A rács szélei felvágták mind két csuklómat és a lábszáromat. De én ennek ellenére is folyamatossan rángatom. Csak múljon már el.
-KÉRLEK NE BÁÁNCS. -sikoltom.
-MIT TETTEM HHOGY EZT ÉRDEMLEM? -sírok fel majd a remegésem 100 szorossan kezd újjá lenni rajtam.
-NEEEECH EZ FÁJ! HAGY
De mire folytathatnám valaki megint leönt hideg vízzel. Ami kellemessen hűssítti a fejemet. A hideg víz lehűtti a felforrt agyvizemet az égő sebeimet. Csillapította a fájdalmam. Elmúlt a pánikroham. Lenyugodtam. Jóllesően felsóhajtottam majd lehunytam a szemeimet.
-Mi a faszt képzelsz magadról? -kérdezte dühössen.
-Azt hiszed ha eljátszod itt nekem a bolondot azzal eléred nálam, hogy megkegyelmezzek? -nevetett fel jóízűen.

~Sziasztok.. Nah itt is a 21.rész. Hát ez nem lett olyan durva és fájdalmas mint terveztem... De igérem a következőkben bőven lesznek. 🌟és✏. ~