Összetörve

15.

-Tyler nyisd ki az ajtót. -dörbölt apám az ajtómon.
Fèlve kikecmeregtem az ágyamból ès megindultam az ajtó felè.

Nagyon lassan fèlve vettem minden egyes lèpesemet az ajtóig. Az egèsz testem remegett. Nagy nehezen a kilincsre tettem a kezem, de mèg nem volt bátorságom ahhoz, hogy elfodítsam a kulcsot a zárba. Miközben próbáltam egy kis erőt gyűlyteni, hogy kinyissam az ajtót. Apám folyamatossan üvöltött ès megfenyegetett, hogy ha nem nyitom ki azt a kibaszott ajtót akkor betöri ès megkapom ami nekem jár. Amit nem engedhettem meg magamnak, hisz nemrèg is sikeressen betörte ès akkor amikor az új ajtó lett felszerelve azt mondta, hogy több ajtót nem kapok, úgyhogy tűrtőztessem magam.Tudtam, hogy ki kell nyitnom. Tudtam, hogy ezèrt kapni fogok. Tudtam, hogy ezt most csak egy valakièrt tennèm meg. Aki jelen pillanatban a világot jelentette nekem. Ő megmutatta, hogy engem is lehet szeretni.Vagy legalább is azt az èrzèst mutatta. Vagyis ebben remènykedem. Hisz akkor nem volna itt melletem.
-TYLER - üvöltötte. -NE KELJEN MÈG EGYSZER MONDANOM! AZONNAL NYISD KI!
Apám üvöltèse zökkentett ki a gondolataimból. Remegett a kezem, de igyekeztem nem törődni vele. Nagy nehezen megfogtam a kulcsot ès elfordítottam a zárban.Lassan kinyitottam az ajtót ès apám vèrben úszó szemèvel találtam szembe magam. Elkapta a torkomat ès elkezdett a szobája felè ráncigatni ès közben folyamatosan folytogatott.  Mikor el èrtünk a szobája ajtaja elè, kinyitotta ès erőteljessen belökött rajta mint egy kapca rongybabát. A lökès hatására a tèrgyeim nem bírták így hát a földre rogytam össze ès vártam a kínzásom folytatását. Apám is belèpett a szobába ès gondossan becsukta az ajtót, majd rázárta. Odalèpett hozzám ès akkorát rúgott a gyomromba, hogy azt hittem kiköpöm a belemet.
-SZABAD ILYET?HE? TE UTOLSÓ SZÁNALMAS KIS SENKI!!  NEM KAPTÁL MÁR ELEGET AHHOZ, HOGY MEGTANULD, HOGY ÈN NEM A FALNAK BESZÈLLEK HANEM NEKED!!!-Az üvöltès hatására az egèsz feje tiszta vörös lett ès remegett az idegessègtől. Akkora pofont lekevert, hogy az egèsz fejem csengett tőle. Ès megèreztem a számban a vèr vasas ízèt.
Na itt már bennem is eltört a mècses nem bírtam tovább, elkezdtem sírni. Mint a fizikai ès mint a bántó szavak hatására.Lassan már azt èrzem, hogy kezdek olyan lenni mint egy csecsemő. De egyszerűen èn nem bírom a fájdalmakat èn ilyen vagyok. Egy szerencsètlen, csúnya,  semmirekellő, vèkony, undormány.
Apám idegessège mèg mindíg nem csökkent. Hajamnál fogva felrántott ès elkapta az asztalról az első kezèbe eső tárgyat ès elkezdett vele ütni. Ami nem volt más mint egy váza.
-Apucii k-kèrlek hhagyd abba ez fáj! -kiáltottam neki sírva. Ès mintha mèg ez jobban fokozta volna azt, hogy erősebbeket üssön.
-MAJD AKKOR ABBA HAGYOM, ÈDES DRÁGA TYLERKÈM, HA MEGTANULSZ VISELKEDNI!!! -ordította a fülembe. 
Ès folytatta tovább az előbb elkezdett tevèkenysègèt. Addig ütötte a vázával a fejemet amíg az el nem törött rajta. Amikor sikeressen szèttörte a fejemen akkorát üvöltöttem a fájdalomtól mint mèg soha. A hangomnak hála szinte az egèsz ház bele remegett ès szerintem mèg a szomszèdok is hallották. De sajnos mind hiába, hisz szinte soha nincsenek otthon, az állandó munkájuk miatt. Így nem tudnak segítteni. A fejemből több helyen is ömlik a vèr. Nagyon mèly sebek keletkezhettek mert már az egèsz testemet ellepte a fejemből kizúduló vèr. De ez valakit egy kicsit sem èrdekelt, a nyakamnál fogva nekilökött a falnak ès odaszorított. Amikor nekicsapódtam a hideg falnak fájdalmamban nyekkentem egyet.
Apám elkezdte ütni az arcomat. Az egèsz szobában csak az ütèsek csattanó hangja ès az èn remèny vesztett sírásom hallatszottak. Úgy püfölt mint egy boxzsákot, de talán mèg úgy is èreztem magamat. Mikor gondolta, hogy az arcom már eleget kapott kezelèsbe vette a bordáimat. Ami szerintem egy nagy reccsenès közepette el is tört vagy törtek. Mèg egyszer gyomor szájon vágott majd ellèpett tőlem. Nem tudom hova ment de nem is èrdekelt. A falnak dőlve lecsúsztam a földre ès sírtam. Könyörögtem istennek hogy segítsen. Már csak Istenben bízom, hogy segítt rajtam. Mert èn már ezt nem bírom.
Már csak arra eszmèllek fel hogy felállít(no te kis perverz nem úgy😂) ès rádob az ágyra. Majd megszólal.
-Kapaszkodj az ágy támlájába erőssen. -a hangja már higgadtabb volt, de sugárzott belőlle a fölènyes dominancia.
Igy hát tettem amit kèrt. Feltèrgyeltem az ágyon ès háttal neki ès megfogtam az ágy támláját.
-Helyes, ügyes kisfiú. -köhintett egyet majd folytatta. -Huszonöt ostorcsapást fogsz kapni, számold hangossan!
Meg se várta a válaszom rámèrte az első ostor csapást a hátamra.
-Eeegy.-nyögtem ki. A második csapást már erősseben mèrte fel. Ezzel mèlyebb sebet okozva nekem. Minden egyes csapás erősseb volt az előzőknèl. Nagyon fájt. Ordítottam, hogy hadja abba. De mintha a falnak beszèlnèk.-most már áttèrzem a helyzetèt.
Így hát jobbnak gondoltam szótfogadni ès hangossan kimondani a tovvábbi bekövetkező csapások számát.
-Tttizenöt. -sikoltottam. Ès ez így ment tovább egèsszen huszonötig.
16,17,18,19,20,21,22,23,24,25.
-HUSZONÖT. -nyögtem ki nagy nehezen. Boldog vagyok, hogy az ostorozásnak már vège. De tudom, hogy ezzel mèg nem fejezte be a fájdalmakat okozó tevèkenysègèt.Fáradtan roskadtam össze az ágyon. Az idzadság ès a vèr csurgott vègig szinte mindenhol. A fejemtől kezdve egèsszen a lábújjaim hegyèig. A règi sebek felszakadtak ès az újjonnan szerzett sebekbe óriási fájdalom nyilalt. Eszeveszettül csípett. De ezzel mèg nincs vège.
-Azonnal gyere ide.
Teszem amit mond nagy nehezen jajjgatva, nyöszörögve sikerül felkelnem az ágyból. Oda megyek hozzá ès megállok előtte. Köszönès kèppen lekever egy újjabb pofont. Aztán lehajol a földre ès felvesz egy nagyobb üveg darabot. Amit a törött váza törmelèkei között talált. Odahajol hozzám ès a üvegszilánkal vègig vág a nyakamon, a melkasomon, nem vèdekezek, már nem fáj, csak állok ott előtte ès hagyom, hogy szerte szètt vagdalja a bőrömet. - majd megszólal.
-Mond utánnam szèpen lassan.
Válaszom jelèül csak bólintok tudatva vele, hogy teszem amit mond csak legyen már vège.
-Jó kisfiú leszek. Szótt fogadok Apucinak bármi legyen is. Válaszolok Apucinak ha kèrdeznek tőlem valamit. Nem állok szóba Apucin kívül egyetlen fèrfival sem.
Mikor már látom rajta, hogy már nem kèszül mást mondani nagy nehezen belekezdek a szavai ismètlèsèbe.
-J j jó kkisfiú leszek.-nyelek egyet majd folytatom. S Szótt f fogadok Apucinak bármi legyen is.-a mondat vègère újra elsírom magam, de folytatom. Válaszolok Apucinak ha kèrdeznek tőlem valamit. Nem állok szóba Apucin kívül egyetlen fèrfival sem.-a vègèt sikerül már úgy elmondanom, hogy ne dadogjak.
-Jólvan Tyler. Most eltekintek a nagyobb büntetèstől mert jó kifiú voltál. Vissza mehetsz a szobádba.
-Kkköszönöm Apuci. -azzal ad egy puszit a fejem búbjára ès utamra bocsájt.
Nagy nehezen a szobámba tántorgok ès körül nèzek. Hála Istennek Dylen már nincs itt sikeressen lelèpett. Ami nagy boldogsággal tölt el. Ha apám itt találta volna őt szerintem kèpes lett volna megölni.
Belèptem a zuhanyzóba kimostam a sembeimet ès lefertőtlenítettem. Odalèpek a tükör elè es majdnem elsírom magam. Úgy nèzek ki mint egy szèttroncsolt húsdarab. Mint akin áttment volna egy fűnyíró vagy egy traktor. Ez nem èn vagyok. Utállom a testem. A fejem 4 helyen is szètt van nyílva. Nem ártana összevaratni iket.  Tele van a nyakam a kezem a hátam vagdosas nyomokkal. Az arcomról inkább ne is beszèljünk. Úgy felpuffadt az ütèsek miatt, hogy mèg én is alig ismertem magamra.Minden egyes levegő vètelnèl fájnak a bordáim. Na ès a hátam na az talán a legdurvább.
De megèrte. Megmentettem vele Dylent.
Amelyik sebem vèrzett azt bekentem ès bekötöttem. Majd vissza indultam a szobámba. Bebújtam az ágyba, de persze csak hason fekve. Mert a hátam az mèg egy darabig használhatatlan lesz.
Nagy nehezen álomba sírtam magamat.

~Sziasztok itt is lenne a 15.rèsz remèllem tetszik. A hibákèrt bocsi.
Csillagozzatok vagy komizzatok visszajelzès kèppen. Sietünk a kövi résszel.❤~