Összetörve

4.

~Èreztem, hogy fokozatossan elsötètül előttem minden, majd teljes kèpszakadás.~

Kèsőbb már egy fehèr szobában èbredtem. Aha szóval ez az orvosi.De hogy kerültem ide?
Hát azt jó lenne tudni.
Amikor felülök az ágyon, èszre veszek egy fiút a sarokban ülni egy szèken ès telefonozni.
Rettentően fájt a fejem.
Az idegen fiú egyszer csak felpillant ès gyönyörű zöld íriszeivel talállom szembe magam, majd megszólalt.
-Ó felèbredtèl?
-Öhm igen, de te ki vagy? Ès èn mit keresek itt?
-Jajj, de faragatlan vagyok.Mèg nem volt alkalmam bemutatkozni Dylen Waron vagyok, az új osztálytársad. Rám bízták azt, hogy hozzalak ide. Mivel tornán futás közben összeestèl.
Az orvos kivizsgált, aztán mondta, hogy nyugodtan bejöhetek, addig amíg te fel nem èbredsz.
-Aha èrtem. Már jobban èrzem magam szóval, szerintem èn haza megyek.
-Vège az összes óránknak, szóval elkisèrlek. Okè?
-Nem, nem szüksèges.
-De ragaszkodom hozzá. Viszem a cuccaid.-mosolygott rám èdessen.
Nem akartam vele veszekedni így elfogadtam az ajánlatát.
-Hát okè, köszi.
Haza felè alig szólaltunk meg. Amikor elèrkeztünk a házunkhoz, megálltam. Mikor Dylen èszre vette, hogy nem vagyok mellete.Kicsit hátra nèzett ès látta, hogy megèrkeztünk.
-Okè itt is vagyunk. Köszi hogy elkisèrtèl.
-Ugyan ez csak termèszetes.-mondta majd megölelt ès adott egy puszit a fülem mögè.-a bizsergető èrzèsbe bele remegtem.
Amit nem èrtettem, de mire feleszmèltem, addigra már nem volt ott előttem.
Bementem a házba ès bent az ajtó előtt apám mèrges arca fogadott.
Tudtam, hogy látta ès tudtam, hogy èzèrt mèg kapni fogok. Nem tagadom, fèltem, de nagyon.
-Na Tyler, Tyler megjöttèl. -mondta miközben jött egyre közelebb ès közelebb.
-Megmondanád nekem, hogy ki volt az a fiú odakint?
-Senkiii aapa.
-Mit mondtál? -vágott tiszta erejèből pofon.
-Bbocsánat Apuciii.
-Ezèrt most kapsz, de olyat, hogy örökre megtanulod, hogy hogyan szólíts, ès hogy nem mehet senki se a közeledbe. Rajtam kívül.
Apa megfogta a nyakam ès elkezdett fújtogatni, mikor megunta ledobott a földre ès többször is belèm rúgott. Közben ordibált, de nem èrtettem, hogy miket. Mikor már olyan szinten ütött, vert, hogy körülöttem a padló vères volt.Kezdtem egyre tompábban hallani a hangokat.
Legközelebb már az ágyamban èbredtem,teljesen meztelenül,kikötözve. Apám bejött a szobámba. Se szó, se beszèd. Eloldozott,kiment ès kulcsra zárta az ajtót.Nem hiszem el, hogy megint ezt tette velem. Mièrt?
A könnycseppek elkezdtek folyni az arcomon, egyre gyorsabban.
Feláltam, ès nagy nehezen odatántorogtam sajgó hátsófelemmel az íróasztalomhoz, kihúztam a fiókot ès kivettem belőlle a szeretett pengèmet. Megint elkezdtem vagdosni magamat,de most mindenhol. Ahol csak tudtam megvágtam magam, nem èrdekelt, hogy holnap bárki megláthassa, vagy hogy apám ezèrt nagyon megfog büntetni, egyszerűen nem. A könnyeim is utat törtek maguknak, a vègère már zokogtam. Nagyon fájt a fejem, a kezeim, a lábaim, a hasam konkrètan mindenem. Èn ezt már nembírom tovább, megakarok halni. Nem is tudom, hogy mièrt nem teszem meg, hisz nincs is kièrt èlnem. Mindenki utál,sőtt sokan a halálomat is kívánják.
Ez volt az első komoly alkalom,hogy elkezdtem az öngyilkosságon gondolkozni, de nem az utolsó!

~Sziasztook, itt is lenne a 4. rèsz. Ez most egy picit rövidebb lett, mint szerettem volna de hát így sikerúlt.~
(Holnap után kövi rèsz)