Mostohatesók?! ~C.D.~

MI?!

"Cameron szemszöge"🐾

Amikor mondta anya, hogy elmegyünk a barátjához vacsorázni, én benne voltam egy olyan 'úgy sincs más választásom' válrántással. Szerencsére nem kellett pingvinnek beöltöznöm.

Mikor odaértünk, egy nagyon szép ház előtt álltunk. Becsengettem, majd vártunk. Fél perc múlva kinyitották az ajtót. Egy szimpi pasi állt az ajtóba.

-Szia Paul Morgan vagyok. Fáradjatok beljebb.

-Hello. Cameron Dallas.- fogtunk kezet, majd beljebb mentünk.

Mikor megláttam hogy Sandra jön le a lépcsőn azonnal össze akartam esni. Olyan furcs érzés fogott el, olyan nem is tudom. De azt tudom hogy gyönyörű volt.

-Ööh... Hello.- köszönt, igy megtörte a kínos csendet.

-Hali...- köszöntem én is.

-Te hogy kerülsz ide?- kérdezte értetlenkedve.

-Na ezt én is kérdezhetném!- kezdtem bele a vitába.

-Ti ismeritek egymást?- kérdezi az apukája.

-Ja...- mondta gúnnyal -Sajnos.- motyogta maga elé, de én hallottam.

-Tessék?

-Ja semmi, csak azt mondtam hogy inkább menjünk enni...- próbálta magát menteni.

-Okéé... Én itt már semmit nem értek. Honnan ismeritek egymást?- értetlenkedett anya.

-Egy suliba, és egy osztályba járunk... De...- folytatta volna a kis monológját, de én közbeszóltam.

-De nagyon jól kijöttünk már az elején is, csak most nagyon meglepődtünk...- próbáltam magyarázni. És persze hogy átkaroltam a vállát hogy meggyőzőbb legyen. 'Egyszer úgyis kinyirlak' pillantást vetett felém, utána pedig a szülőkhöz fordult egy műmosollyal.

-Akkor jó... Amúgy egy kérdésem lenne tőled Gina...- fordult anyához Paul.

-Igeeen...- nyújtotta el a szót.

-Ööhm... izé... Lennél a feleségem?- na és itt volt az a pont hogy mindhármunknak a földet súrolta az álla.

-MI?- kérdeztük egyszerre Sandrával.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hali wappik! Beiktattam egy Cameron szemszöget is. A kövi rész is ilyen lesz. Remélem tetszett. Ha igen akkor vote. Sietek a kövi résszel.

Puszi.:Tami❤