Down From Heaven: The Fallen | Supernatural

9. Három óra hajnalig

Rettenetes. Hajnali három, de én már kuruttyolok. Eddig simán tudtam aludni, mostanság viszont, már egy pár napja nem nagyon megy. Megfontoltan felültem az ágyban, és szemügyre vettem a terepet. A dohos kis motelszoba sötét volt, a szemem pedig csak egy kis idő után szokott hozzá a szürkülethez. A fotelben még mindig horkolt Dean, a legmélyebb álmát aludta, a földön pedig ugyanezt cselekedte a rettenet nagy hófehér csődör.
Fejemet megráztam, majd ismét visszafészkelődtem a puha bunkerembe, de csak nem jött álom a szememre. Zavartan megtöröltem a szememet, majd nesztelenül kikeltem az ágyból, és a fehérneműimre felkaptam a kedvenc kockás ingemet, ami már igaz, hogy lehordott, mégis tökéletes volt. Csak, nem az enyém. Még Dean adta nekem... az előtt az este előtt, amikor...
Meghalt.
De, most itt van és én is itt vagyok. Mégis; mintha nem lennénk itt. Közel vagyunk egymáshoz, mégis távol. Feneketlenné mélyült már az a szakadék, amit a négy hónap távollétem alatt ásott a magány és a fájdalom.
Vajon képesek leszünk egyszer teljesen betemetni azt a mélységet és újra egy családdá válni? Nem hinném...
Az inget a hátamra kapva felvettem a papucsomat, és kisiettem a motel elé. Megkerestem a parkolóban a fekete Impalát, majd felültem a motorháztetőre. Térdeimet szorosan magamhoz húzva kémleltem az eget, és elmélkedtem... mindenről. Visszapörgettem a történteket, és az összes emléket. Milyen gazdag is az ember... minden megmarad az emlékezetében, bár néha azt sem tudja, hogy melyik volt igaz és melyik csupán csak fikció.
– Camila! – szólt ekkor mélyen csengő hangján Dean. Jézusom, de régen hallottam már ezt a nevet... szótlanul a vadász felé fordultam, ő pedig közelebb sétált hozzám, és egyenesen elém állt – Bocsáss meg a viselkedésemért... Tényleg, bocsi.
– Meg van bocsájtva. – vontam meg keserűen a vállamat.
– Van valami baj? – kérdezte aggódóan a férfi.
– Dean... – hajtottam le fejemet, mire a férfi arcom után nyúlt, s nagy meleg kezével megtámasztotta azt.
– Igen. – kereste meg kicsit lehajolva tekintetemet, s pillantását enyémhez láncolta. Honnan tudta, hogy mire gondolok?! – Összetörtem, amikor nem találtalak magunk mellett a zárdás incidens után. Utáltam magamat, amiért nem tudtalak megvédeni, és gyűlöltem a gondolatot, hogy soha többet nem látlak. Ennek a tetejébe pedig Sam is úgy döntött, hogy visszavonul. Egy világ omlott bennem össze. Azt hittem, hogy sínen van az életem veletek... veled, de az ég elvett tőlem.
– Itt vagyok... – simítottam végig borostás állán – veled leszek... örökké.
Dean ekkor szemét behunyta, s egy pár könnycsepp csillogott orcáján. Apró kezemet óvatosan arcára helyeztem, s letöröltem a picike cseppeket. Lassan közelítettem ajkai felé, majd lágy csókba kezdtem. A férfi ekkor két hatalmas tenyerét saját arcomra futtatta, s még szorosabban magához húzott. A csókcsata közepette szorosan magamhoz öleltem a férfi forró testét, minden lehetséges ponton csak érintkezve vele. Dean hirtelen eltávolodott tőlem, majd sietősen kinyitotta az Impala hátsó ajtaját. Szótlanul szálltam be, a férfi pedig utánam. Tudtam, hogy mit akart... én is azt akartam. Becsukta maga után az ajtót, az ablakot pedig résnyire húzta le. A régi autó elszigetelve állt, a motel háta mögött, ahogy egy árva lélek nem kószált reggel sem, nem, hogy még éjszaka. Ismét lágy csókcsatába kezdtünk, én pedig éreztem, hogy egész testemben remegek. Mindennél jobban akartam Deant, és ő is akart engem. Éreztem.
– Tudod milyen régóta szerettem volna már ezt? – kérdezte halkan suttogva a férfi, miközben felém magasodott, és lekapta magáról pólóját. Csodálkozva simítottam végig forró, izmos felsőtestén, majd egy szenvedélyes pillantással ismét harcba hívtam. A vágy egyre csak nőtt bennem Dean iránt, de ez az ellenkező oldalról sem volt másképp. A szenvedélyes csókok közepette a férfi gondosan kigombolta az összes gombot a kék ingen, amely a textíliát még rajtam tartotta, én pedig közben óvatosan kioldottam a nadrágját, amely már kicsit szűknek bizonyult – Akarlak, Camila... – suttogta gyorsan zilálva fülembe – azonnal... – majd ismét szenvedélyes csókban forrtunk össze. Az éjszaka ismét magával vont csábító, varázsos táncába, s a partnerem Dean Winchester volt.

A kocsiból korahajnalban egyenesen a motelszobába cipelt engem, s benn lefektetett az ágyra, én pedig egyből kényelmesen oldalamra fordultam. Dean megkerülte az ágyat, majd befeküdt mögém. Lágyan átkarolta a derekamat, s magához húzott.
– Megvédelek mindentől. Veled leszek örökké. Nappaltól éjszakáig, alkonyattól pirkadatig. – suttogta fülembe, majd mindkettőnket elnyomott az álom.