Mindent megváltoztattál... |Taekook f.f.| /Szünetel/

~Ötödik rész~

Jungkook szemszöge:

Most tisztáznom kell magamban hogy mi is történt a közelmúltban. Nehéz felfognom...Szóval...Ő már azzal a tetőpontra küldött hogy odamerészkedett hozzám. Akkor most mi szóljak? Ez normális az embereknél hogy meghívnak egy olyan személyt akit nem is olyan rég óta ismernek? Nem hinném...vagyis nem tudom. Az ilyen dolgokban még mindig elveszettnek érzem magam hogy ennyire nem ismerem az embereket. Nem mintha baj lenne, mert nem vagyok kiváncsi az emberekre...Kijelentem, csak Taehyung érdekel engem, az én egyetlenem... Lehetséges hogy ez a szüleim hibája hogy így lettem nevelve, de lehet hogy ez egyben az én hibám is hogy nem küzdöttem elèggé ellenük. Egy szerencsétlen vagyok, de nem is tehettem mást...mert ha ellenkeztem volna az akaratukkal akkor ki tudja hogy még mikben részesülnék. De ha most belegondolok, hogyha a szüleim másképp neveltek volna engem vagy éppen normálisnak nevezhető életet biztosítottak volna, akkor nem ismertem volna meg Taehyungot... Lehet hogy rossz életem volt, nem kívánom senkinek. De mostanra azt mondom hogy megérte évekig szenvedni azért hogy találkozhassak vele, egy olyan emberrel aki mindent felülmúl az eddigi életem során. Bele borzongok abba a tudatba hogy mi fog történni hogyha egyszer nem lesz itt nekem. Csak Ő van nekem...senki más...de nála nem is kell több. Vele szeretnék lenni, a  legeslegjobb barátommal... Ezt kimondani... olyan jó érzés...könnybelábad a szemem hogyha TaeTae-ra gondolok. Hogy miért is? Egyszerűen hálás vagyok neki...de annyira hogy még én magam se tudnám normálisan szavakba önteni. Ha vele vagyok akkor nagyon furcsán reagál a testem minden egyes porcikája. Hogy miért? Arra nem tudok választ adni még... Pizsiparti...életemben nem voltam még ilyesmin. De szerintem mára ebből nem lesz semmi. Odáig jutottunk hogy leültünk egy babzsákra ami a szobája sarkában foglal helyet. Megjegyzem, nagyon szép a szobája és hangulatos. A fala halvány krémszinű, s azon gyönyörűbbnél gyönyörűbb rajzok vannak kitűzve. Lehet hogy Ő rajzolta őket? Még amikor mesélt pár dolgot magáról akkor említette hogy szeret rajzolni. Elég ritka hogy egy korombelit a rajzolás foglalkoztatja. Ő teljesen különleges fiú..méghozzá egy csodaszép angyal...Gondoltam hogy ilyen szépen rajzol...de hogy ennyire... eláll a szavam. Van a szobában egy hatalmas szekrény és mellette egy kisebbik, a színük passzol a fal színéhez. Íróasztalán szana szét vannak a színes ceruzák, rajeszközök és könyvek, de nincs rajta rendetlenség, mindent meg lehet rajta találni.  Fiókjaiból kilóg egy- két papír. Van egy fogas, telis tele különleges kabátokkal, sapkákkal és meglepő módon lógnak rajta érdekes fejpántok. Van izlése mondhatom...Egy ilyen szemetgyönyörködtető teremtményhez csakis jó stílus párosulhat... Padlóján egy hófehér pihe-puha szőrös szőnyeg terül el. Nagy ágyán egy nagy párna fekszik, takarójával egyetemben, melyekre égboltmintás ágynemű van felhúzva. Falán egy nagy tükör foglal helyet, melynek oldalára egy fa van felfestve, amire merek fogadni hogy ő festette rá szépséges kezeivel. Nagyon kellemes hangulatú és megnyugtató ez a helyiség...főként TaeTae miatt...Engem még soha nem vitt fel senki a szobájába. Lehet hogy betegesen tapasztalatlan vagyok, de inkább most örülök ennek... mert ezt mind Taehyung mutatja meg nekem. Övé minden első élményem, és azt is akarom hogy az összes első élményemet mind bezsebelhesse.  Ha már az elsőről van szó, vele koccintottam életemben legelőször. Poharaink csengése megpecsételte jó kívánságát. Amit mondott, miközben szemembe fúrta tekintetét és mosolyával ajándékozott meg, szemeimből akkor is megállíthatatlanul jöttek a könnyek. Szinte nem tudtam felfogni amikor elhangzottak azok a szavak a szájából. Miközben szorosan magamhoz öleltem, akkor jutott el elmémig hogy miket mondott nekem s akkor tudatosult bennem amikor már patakként folytak a könnyei. Hihetetlen pillanat volt számomra míg mi teljes mértékben sebezhető állapotban voltunk. Imádom az ölelését...bőre illatát, puhaságát és selymességét. Ha megölelem akkor próbálok a lehető legjobban hozzásimulni. Mielőtt kibontakoztunk volna hosszas ölelésünkből,  mèg szippantottam egy nagyot kellemes illatából ami teljesen elkábítja gondolkodásomat s legfőképp a szívemet örjíti meg. Szobájának van egy erkélye ami a hátsó kert felé nyílik. A kilátás gyönyörű a kertre, mintha egy mesebeli tündérkert tárulna szemem elé. Az egyik ablak nyitva van, bejön egy kis hideg levegő aminek most örülök mert nagyon ver a szívem és mondhatni forró az egész testem... Már régóta csak a babzsákon vagyunk egymással szemben, töretlen szemkontaktussal. Folyton elveszek ebben a gyönyörű szempárban... Nagyon szép a szeme s nem tudok betelni íriszének tanulmányozásában. Ahogy mondják, a szem a lélek tükre. Rá ez nagyon igaz... szeméből árad a tisztaság, szeretet és a nyugodtság. Nem tudnék rá rosszat mondani. A tekintete szivetmelengető...az én szívem fagyos jégdarabból forró, víz halmazállapotúvá változott...Ez mind miatta van... Ránézek karórámra és már hajnali egyet üt. Mielőtt egyszer álomra hajtanánk fejünket, megkérdezem tőle hogy mi lesz az iskolával mert nem hagy nyugodni a tudat hogy most mi is lesz...
-Tae, meg szeretném kérdezni hogy te nem tudnál akkor segíteni a sulival kapcsolatban?-kérdezem miközben pár pillanatra megszakítom a szemkontaktust, hogy meg ne lássa mennyire zavarba tudok jönni istenien csengő hangjától.
-Ezt a témát én is fel szerettem volna hozni ugyanis elég fontosnak tartom, mert nem lenne jó ha valami probléma adódna. Szóval, holnap korán kelünk csak szólok, és akkor velem bejössz a suliba. Bemegyünk az igazgatóhoz és megérdeklődjük hogy az apád komolyan be-e iratott téged, mert ha igen akkor bizony nehéz lesz neked.Ha valamit nem tudunk akkor kérhetjük a nagyszüleim segítségét mert szerintem szívesen segítenének neked. Viszont egy fontos dolgot el szeretnék neked mondani.-mondja miközben a végén egy kicsit elcsuklik a hangja.
-Na mi lenne az? Én azt szeretném elmondani hogy nagyon hálás lennék ha segítenél nekem, szóval köszönöm szépen. Te vagy az egyetlen reményem Tae...Remélem nem vagyok teher számodra mert akkor majd keresek más megoldást.-mondom miközben már megint veszítek a bátorságomból hisz nem lehetek a terhére úgy hogy még nem is vagyunk egy teljes napja barátok. Viszont ez egy csoda számomra hogy megtaláltam egy nap leforgása alatt az egyetlen s egész életre szóló barátomat... Ki tudja hogy őrült vagyok e, de én Ő hozzá ragaszkodok és már nem engedem senki markába. Mesélt nekem arról is hogy soha az életbe nem voltak igaz barátai... s az a tudat hogy Ő is olyan tiszta mint én... annyira boldogít...s egyre jobban arra késztet hogy teljesen kisajátítsam őt...Vissza kell fognom magam, ezt nem tehetem...csak nem tudom meddig fogok tudni ellenállni a kísértésnek.
-Nem kell megköszönnöd, Kookie. Nem szoktam segíteni másoknak mert nincs kinek és nem is kérnek tőlem, viszont neked bármikor fogok segíteni ezt jegyezd meg, én már mindig itt leszek neked, nem hagylak cserben téged... Na de akkor kezdeném, a mi sulink nem a társaságáról híres. Nem szeretném hogy ott bárki is bántson téged, nem szeretném hogy árthassanak akár szavakkal is. Ne szerezz a suliban barátokat mert csak csalódni fogsz. Nem rosszindulatból mondom a lányok felé, de nem ajánlom hogy kezdj velük valamit. Meg szeretnélek téged védeni és melletted szeretnék maradni. Nem akarom hogy egy tisztátalan ember szórakozzon veled. Az lenne a felajánlásom hogy próbáljuk elintézni hogy egy osztályba kerüljünk és akkor mindig ott lehetnénk egymásnak. Ne hidd azt hogy kisajátítalak téged, csak éppen vagyok olyan önző hogy nehogy bemocskoljanak mert ha megtennék, akkor nem állnék jót magamért. Ez furcsán hallatszhatott ezt inkább hagyjuk mert még megrémísztelek a baromsága...im..mal...-Mondata végén megcsuklott a hangja ismét... Soha nem mondtak nekem ilyesmit...a szívem...nyugatóval se tudnám lenyugtatni magam...de mielőtt továbbgondolnám, megszakítja gondolataim tömkelegét, időközben megszólal és folytatja mondanivalóját.-Na de akkor mit mondanál?-mondja pirultan és zavarodottan, érezhetően remegő hangon.
-Ne nézz hülyének de végre van valaki akinek számítok...-Nagy levegőt veszek...és kimondom amit szeretnék, bár félek a következménytől...- Sajátíts ki engem s mindig legyél ott velem. Nem szándékozok másokkal barátkozni, eszem ágában sincsen. Te vagy az egyetlen barátom és nem szeretnék mást. Nem szeretném hogy barátkozzanak velem, mert én találtam egy olyan embert aki számomra megfelel minden szempontból azaz téged. Meg vagyok azzal elégedve hogy csak te vagy a közelemben. Nekem ez így tökéletes Viszont ha én is így vélekedek erről akkor remélem te is. Ezzel azt szeretném mondani hogy...-Na itt megakadt a hangom...vajon kimondhatom hogy egy embert se szeretnék látni a közelében mert egy beteges állat vagyok aki csak magának akarja Taehyungot? Ehhez nincs jogom...de mégis magaménak akarom tudni...Úgy döntöttem...most vagy soha! Őszinte szeretnék vele lenni és elmondom neki amit szeretnék...
-Valami baj van?-mondja aggódóan míg mélyen a szemembe néz...és kicsit közelebb hajol hozzám...úgy hogy már homlokunk majdnem összeér.
-Ne haragudj..csak elgondolkoztam...figyelj...mondhatok valamit?-mondom miközben kicsit közelebb ülök hozzá.
-Persze Kookie, hallgatlak.-Miután elmondta széles vigyor húzódott arcára. Imádom amikor mosolyog...és a hangja...jézusom egyszer én még szívrohamot fogok kapni.
-Hát akkor...akkor elmondom...de ha nem tetszik amit mondok akkor nyugodtan felejtsd el... Ettől függetlenül el szeretném neked mondani hogy én azt szeretném hogy te legyél az egyetlen barátom az életemben...első pillanatttól már te lettél a legfontosabb számomra...Tudod soha nem találnék olyan embert mint te...Egy angyal vagy...az én angyalom... senki de senki nem számított nekem...de te mindent felülmúlsz...Ezzel azt szeretném mondani hogyha te barátkoznál másokkal...belehalnék...Nem bírnám végignézni... Ez lehet nagyon önző tőlem hogy ilyeneket mondok neked...de már nem bírtam hogy ne momdjam ki neked hogy mennyire de mennyire fontos vagy...Ha komolyan mondtad azt hogy ki akarsz engem sajátítani...tedd meg...Ne félj. Azt akarom hogy sajátíts ki engem...Ezzel tennél a legboldogabb emberré...Csak a tied vagyok. Senki másé.Viszont ha te engem, akkor én mindekinél jobban magamhoz láncollak... Úgy terveztem hogy ezt nem nagyon fogom elmondani...hogy ne tarts betegnek...de nem bírom elhallgatni úgy ahogy azt sem birnám hogy bárki is a közeledben legyen....- Uram kegyelmezz...lehet ez rossz ötlet volt...Tae most lefagyott...ilyennek még nem láttam...
Szemébe könnyek csillannak meg és látom ahogy gyönyörű teste remeg mint a nyárfalevél...Ezt nem kellett volna elmondanom...Egy idióta vagyok...Na ebből már nem húzhatom ki magam...
-TaeTae....ne haragudj...nem akartam erőszakosnak tűnni...csak...csak..t...t..tudod megőrjítesz a jelenléteddel....-Na itt befellegzett nekem...végem...Már is gyülekeznek a könnyek a szemembe...Hogy mertem ilyet mondani?! Mintha nem is lennék...Csak Az az igazság hogy a belső gondolataim hangot adtak maguknak.
-Én...én...-mondja miközben már zokogva küzdd a könnyeivel...-Sajnálom Kookie...nem tudok mit szólni...elmondtad azt... amit én rettegtem kimondani...nem tudok mit szólni már...Az istenverte életbe...-Sírás közben vesz egy mély levegőt és ismét a karjaiba zár engem...de annyira mintha az élete múlna rajta...Nem bírom...Életemben nem sírtam még ennyit egy nap alatt... Nem tudok mit szólni...képtelen vagyok...megőrülök...nem bírom...Az érzéseim meg tombolnak...nem tudom még mindig hogy mik ezek...Megőrülök...Taehyung...Hogyan csináltad ezt velem? Hangosan sír...szorosan ölelelem őt és hátába kapaszkodok...nyakába bújok...élvezem az illatát...Ez az illat...ez a melegség ami belőle árad...a haja puhasága ahogy bőre hozzá simul az enyémhez...