~Hatodik rész~

608 70 32
                                    

Taehyung szemszöge:

Nem tudok aludni. Kicsit elnyomott az álom, de villámsebeséggel nyitódtak ki szemeim amint Jungkook megmozdult az ágyon. Valami motyogás hagyja el cseresznye piros ajkait de nem olyan érthetően hogy tudjam mit is mondott. Nyugtalanul ficánkol az ágyon engem majdnem letaszítva, de azt veszem észre hogy álmában utat törnek könnyei. Megszűntetem köztünk a távolságot és amilyen szorosan csak lehet, úgy ölelem magamhoz gyenge testét, melyet csak is én szeretnék érinteni Amikor először megláttam, azthittem hogy izmos...ami egyben igaz is, de közben nagyon sovány. Összes csontját ki lehet tapintani... Sápadt és gyenge... Vajon miért? Ha találkozok egyszer a szüleivel akkor nem ússzák meg. Beleszorul a szívem hogy egy ilyen fiúnak mint Jungkooknak hogy lehetnek ilyen undorító szülei...még mindig ez bánt engem akárhányszor eszembe jut. Sírógörcs kerülget hogyha arra gondolok mit művelhettek vele... Nem tudom feldolgozni. Nem akarom hogy visszajöjjenek valaha a szülei és ismét bántsák ártatlan angyalomat...De miket beszélek? Mostmár itt vagyok és életem árán is megvédem...Mielőtt elsírnám magam, elhesegetem nagy nehezen a gondolataimat és a mellettem fekvő személyre koncentrálok akit a lehető legjobban átölelek. Ha karjaimba tarthatom akkor minden aggodalmam elszáll...Mellettem biztonságban van. Bár minden napom ilyen lenne..bárcsak. Jungkook illata mennyei... ahogy beszippantom mámor járja át a testemet ismét, de mostmár bele is remeg. Ami rárak egy lapáttal hogy hangot adtak az érzéseim egy halk sóhajjal megvalósítva. Gyorsan magamba folytom a felgyülemlő indulataimat kissebb nagyobb sikerrel, ugyanis közel voltam az egyetlenem füléhez ezért majdnem felébresztettem hirtelen hangadásommal. Szerencsém van hogy mélyen alszik. Elég kialvatlannak tűnt s gyémánttal felérő szemei alatt szürés karikák jelentek meg, amik szerintem nem tegnap óta vannak ott. Próbálok elaludni de nem nagyon megy, végül sikerül. 2 óra múlva idegesítő ébresztőm hangjára kelek és arra eszmélek hogy ismét iskola van... Elkövetkezik az a nap amikor ismét mehetek abba az állatkertbe és sajnos magammal kell ráncigálnom egyetlenemet. Gyorsan felkelek, óvatosan elengedve Kookiet. Pár másododpercig még csodálom az ágyon alvó gyönyörűséget, utána az órára nézek s hajnali öt felé halad a mutató. Szerencsémre gondoltam hogy ma szükség lesz még plussz egy órára.Hisz mindig 6-kor szoktam kelni. A fürdő felé veszem az irányt és becsukom magam után az ajtót. Megengedem a vizet a megfelő hőmérsékletre beállítva, beleöntök a csobogó vízbe nagy mennyiségben habfürdőt mely habtengert képez. Belépek a kádba és lassan beleereszkedek a vízbe mely nem is lehetne kellemesebb. Légjárataimat átjárja a kellemes illat, bőrömet meg a meleg víz cirógatja. Mélyen elmerülök s próbálok lenyugodni de amint eszembe jut Jungkook azonnal 100-on felül lesz a pulzusom. Hátradöntöm fejemet és mély levegőt veszek s azzal eljuttatva a langyos gőzt is légutamba. Kissebb kábaság társaságában utat engedek gondolataimnak és szemem elé festem az angyalom alakját és a gyönyörű gondolattól ismét remegés uralkodik el testemen. Mély gondolataimból kitörve egy kis sampont nyomok a kezembe és felviszem hajkoronámra. Alaposan felhabosítom és átdörzsölöm fejbőrömet majd leöblítem. Még van egy kis időm mielőtt felébreszteném Jumgkookot mély álmából, ezért még élvezem ahogy a testemet belepi a meleg víz..

Jungkook szemszöge:

Nagyon rosszat álmodtam. Álmomban a szemem előtt ölték meg Taehyungot egyetlen egy lövéssel a szívébe....Aki lelőtte az az apám volt kinek vigyor ült az arcára amikor Taehyung élettelen teste a földre hullott. Én már túl későn értem a helyszínre... Odamentem apámhoz és két kezemmel vettem el az életét. Az álom miatt kezdtem el sírni, de hálás vagyok az égieknek hogy ez nem valós történés. Miután kijózanodtam álmom sötétségéből ébren voltam, de nem mertem kinyitni a szemem s felkelni se, mert két kar ölelt át szorosan és annak tulajdonosa nem más lehetett mint az én Taehyungom. Vajon miért ölelt át? Az egy biztos hogy ismét egy új élményt kaptam. Azaz azt hogy milyen érzés is hogyha alvás közben átölelik az embert. Mennyei. Szívem úgy vert mintha lefutottam volna a marathont s testem minden porcikája megfeszült érintésétől. Nagy kezei gyengéden átfogták testemet és közel is húzott magához ami elég erős érzéseket keltettek bennem, amire még testem is hevesen reagált. Egy halk sóhaj elhagyta száját ami számomra ismeretlen eredetű. Az a hang az a melegség...Megőrülök érted TaeTae... Megjegyzem, nagyon kényelmes az ágya és mindenütt átjárja Taehyung kellemes illata. Ennél kellemesebb fekvőhelyet nem is találhatnék magamnak. Miközben háton fekve a plafont kémlelem, elmélkedéseimet egy zár kattanása zavarja meg amit kintről hallok. Felkelek gyorsan és az ajtó felé haladok ami abban a pillanatban kitárul előttem. Abban a momentumban arcom a lehető legvörösebb árnyalatot veszi fel s az ismént érkezett személynek sem külömb az orcájának színe. Az a személy nem más mint Taehyung, egyszál törölközővel alsótestén. Haja vizes s gyönyörű testén pedig gyönygyöznek a vízcseppek. Teste szinte gőzöl a melegtől. Most még mindig alszok és álmodok vagy komolyan Ő áll előttem egyszál törölközőben? Rájöttem hogy nem alszok hanem igenis ébren vagyok... Remegek és borzasztóan zakatol a szívem s meg se tudok mozdulni. Le vagyok sokkolva...Még senkit sem láttam így...Csodaszép... minden porcikájában csak gyönyörködni tudok...Nekem Ő a legtökéletesebb. Szívesen feltérképezném....Jeon Jungkook! Fogd vissza magad vagy még bajba kerülsz. Nem tudhatja meg az érzéseidet. Nem csinálhatod ezt vele. Mielőtt még halálra szidnám saját magam, észbe kapok hogy az nincs rendben hogy csak nézem őt némán. Ráveszem magam s felveszem vele a szemkontaktust, leleplezve magam hogy milyen zavarban is vagyok.
-Ne haragudj Tae hogyha megijesztettelek, csak éppen most keltem fel valami zajra és gondoltam megnézem mi lehet az. -Gombóc van a torkomban és hogyha hagyom hogy túluralkodjonak érzéseim akkor odáig jutok hogy motyogásra sem leszek képes.
-Dehogy ilyesztettél meg engem. Látom felébredtél. Hogy aludtál? Kényelmes volt az ágy?-Kérdezi szívmelengető hangján s nagy vigyorral az arcán.-Remélem nem zavar hogy így vagyok csak éppen most voltam fürdeni mert tegnap este ugye más elfoglaltságunk volt.-Mondja miközben zavarában kicsit takarja magát, arca meg egyre jobban csak vörösödik.
-Öhm dehogy zavar engem hogy így vagy hisz fiúk vagyunk.-Na ez okés de az már nem mindegy hogy a másik fél hogy érez. Lassan feladja a szívem és a hangom is a szolgálatot ha így folytatja.- Nagyon jól aludtam és roppant kényelmes az ágyad, köszönöm hogy ráfektettél miközben engem elnyomott az álom.-Mondom zavaromban s levakarhatatlan mosollyal az arcomon amit csak ő tud előhozni belőlem.
-Este hallottam hogy kicsit sírtál, mert akkor épp felkeltem mert nem tudtam aludni. Valami rosszat álmodtál?-Kérdezi miközben mély szemkontaktust veszünk fel egymással, de mégis lehetett hallani a hangjából hogy aggódik. Értem miért aggódik? Senkit sem érdeklek. Egy jelentéktelen ember vagyok. De Ő mégis olyan kedves velem...nehéz elhinnem hogy mindez valós...
-Igen volt egy rossz álmom. De semmi érdekes, felejtsd el. Nem kell aggódni értem.-Mondom miközben a végén a hangom elhalkul.
- Na idefigyelj! -Emeli fel hangját, természtesen nem agresszívan s hozzátolt a falhoz. -Egy szóval se mondd azt hogy ne aggódjak. Az isten szerelmére! Te vagy nekem a legfontosabb!Hogyne aggódnék? Jungkook...Tudom hogy senkinek se számítottál, de az már a múlt. Mostmár itt vagyok neked. Fogadd el hogy valakinek fontos vagy! Nekem nagyon is számítasz! Én talán egy senki vagyok? Nem hagyom hogy bárki is bántson téged. Nem is akarom hogy bárkinek is fontos legyél...Senkihez se legyen közöd. Nem akarom hogy más emberek etessenek a hazug szavaikkal. Ezt akarod hogy kimondjam? Nem tűrném el hogyha valaki más a közeledben lenne! Már az enyém vagy...Azt mondtad kisajátíthatlak...Tessék megteszem! Nincs ellenemre....-S ezt mind a fülembe suttogta mintha a legnagyobb titok lenne. Olyan közel hajolt hozzám hogy alig volt köztünk távolság. Megőrülök. Soha de soha nem mondtak és tettek velem ilyet. Nagyon megijedtem hirtelen cselekedetétől. Sírok..ismét sírok örömömben. A szívem szétszakad az érzelmektől... Nem bírom... Mi az ilyesztő? Hogyha nem állítom le magam akkor az ágyra lököm és birtokba veszem ajkait melyek arra várnak hogy összekapcsolódjanak az enyéimmel. Mi itt a bökkenő? Ez nem fog megtörténni mert ez felér egy álmodozással. Amit most tett... szavai beleégtek az emlékezetembe s ezek a szavak is arra fognak bízhatatni hogy van értelme élnem. Miatta.

Mindent megváltoztattál... |Taekook f.f.| /Szünetel/Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora