Mary és Lara beléptek a kezelőbe, itt várta őket Sandra néni és Jack bácsi.
- Ne félj, nem lesz semmi baj. - mondta Sandra néni nyugtató hangon.
- Szia kicsikém, vigyázz magadra! Szólj az ápolóknak, ha szükséged van valamire. Szombaton jövök hozzád. - mondta Lara, visszatartott könnyekkel, majd kisétált azon a bizonyos fehér ajtón.
A fiúk a nővérpult melletti wc-nél álltak sorba, leskelődtek a kezelőbe, ahol épp felvétel volt, ugyanis ekkor érkezett Mary.
- Nézzétek már srácok! Ki az a jó csaj a kezelőben? Azt hiszem, hamarosan az új barátnőm, ugye Jamie? - mondta Nate a fiúknak.
- Álmodban Nate, na de ilyen szépet sem látni minden nap. - suttogta Jamie Natenek.
- Igazad van, majd talán máskor.
A beszélgetés után a fiúk felmentek a foglalkozásra.
Sandra néni megmutatja a szobát, ahol Mary fog helyet kapni. Egy szobatársa less: Renee.
Renee egész nap aludt, Mary pedig ült a kemény vaságyon, és lóbálta hosszú lábait. Mondhatni elég unalmas volt. Majd Renee felébredt.
- Miért vagy itt? Hogy hívnak? Hány éves vagy? - érdeklődött.
- Szia! Mary vagyok, tizennégy éves. Na és te? - mondta eléggé megszeppenve.
- Renee vagyok, bocsánat, illett volna bemutatkoznom. Tizenhat vagyok, azért hoztak be mert politizáltam a suliban, tudod, nem nagyon szeretem a fideszt. - válaszolta kissé lehangoltan. Ki gondolta volna, hogy politizálásért is a gyogyóba lehet kerülni.
- Gyerekek! Ebéd! Gyertek ki a szobából! - szólt Jack bácsi.
- Megyünk! - válaszolta Renee.
A fiatalok ebédelni indultak a szobából, a fiúk nem rég értek le foglalkozásról.
A foglalkozás egy tanóraszerű időtöltés a kórházban, foglalkoztatók tartják, megpróbálják lekötni a betegek figyelmét, hogy ne egész nap csak a szobájukban üljenek a vizsgálatokra, vagy látogatókra várva.
Ezeken az órákon lehet rajzolni, beszélgetni, kirakózni, tornázni, 11-kor mindig udvarra mennek, hétfőnkénk befogadócsoport van.
Ezen a hétfői foglalkozáson elmondják az osztály betartandó szabályait, lehet kérdezni, es persze mindenki bemutatkozik.
- Ron vagyok, tizenkét éves, hatodik osztályos, budapesti. Falcoltam a kezem.
- Köszönjük, Ron!
- Öhm, hát... Nate vagyok... tizenhat leszek nyáron, kilencedik osztályba járok, salgótarjáni. Borderline vagyok, -a borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen kezelik érzelmi, indulati életüket. Rendkívül gyakoriak a szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A végletekig képesek szeretni és gyűlölni, sokszor ugyanazt az embert. Mind depressziós, mind mániás tünetek előfordulhatnak. - hát ennyi.
- Köszönjük, Nate!
- Én Daniel vagyok, tizenöt éves, kilencedikes, Gödöllő mellett lakom. A szüleimet fenyegettem öngyilkossággal.
"Azt hittem öngyilkosságot csak elkövetni lehet. Na de fenyegetőzés?"-gondolta Mary.
- Köszönjük, Daniel!
- Sabrina vagyok, kilenc éves, harmadikos, budapesti. Rosszul viselkedtem, rosszak a jegyeim.
- Köszönjük, Sabrina!
- Na hát én Jamie vagyok, tizenkét éves, hatodikos, budapesti. Alvászavaros vagyok, falcoltam a kezem.
- Köszönjük, Jamie!
- Jaejin a nevem, tizenhárom éves vagyok, hetedik osztályos, budapesti. Skizofrén vagyok.
- Köszönjük, Jaejin!
- Mary vagyok, tizennégy éves, nyolcadikos, budapesti.
- Köszönjük, Mary! Szép neved van.
Mary elmosolyodott, végre túlesett a rövid bemutatkozáson.
- A mai foglalkozás témája a munka lesz! A munka antropológiai fogalom is. A munka eredetileg az ember szabad tevékenységét jelenti, amely által személyisége fejlődik. A teremtő, alkotó munka nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Gyerekek, ti milyen munkát akartok végezni ha nagyok lesztek?
Jaejin: -Grafikus.
Jamie: -Lakberendező.
Sabrina: -Állatorvos.
Daniel: -Informatikus.
Nate: -Informatikus vagy programozó.
Mary: -Orvos.
Ron: -Csellista leszek.
- Ezek aztán komoly elképzelések! Tiétek a jövő! - mondta biztatóan Ella néni - Viszont a foglalkozásnak vége, mengyünk az osztályra! Tudjátok gyerekek, fél emeletenként megállni!
Csendben, lassan leértek a lépcsőn, nagyon leszedáltak voltak. Kiültek az ebédlőbe beszélgetni, érdeklődtek egymás életéről, szüleiről, ki-miért került ide, a fővárosi kórház gyermek és ifjúságpszichiátriai osztályára.
