•előzmények~iskola•
Mary az utóbbi időben borzalmasan érezte magát. Az iskolában év elején Loraval, Claraval, Anaval és Hannahval lakott egy szobába, imádta őket. Ezekben a lányokban már-már az élet értelmét látta. Új lehetőségeket, igazi, megértő, komoly barátokat. Ami a nehézség volt, az Mary depressziója, ami többek közt az apja, Paul miatt alakult ki. Mary reménytelen állapotban volt, azonban ezt magában tartotta, sosem beszélt a lányoknak szomorúságáról. Az egyik nap, este, nagyon elkeseredett, és összevagdosta a kezét. Hannaht hívta fel telefonon. Hannah szinte azonnal, egy rossz szó nélkül jött, és segített. Mary ezt nagyon nagyra értékelte, rengeteget jelent neki, azóta is. Tiszteli és szereti Hannaht, elmondhatatlanul hálás neki, ennek ellenére fél is tőle. Fél, hogy Hannah utálja, megveti őt a viselkedése miatt, és a rossz dolgok miatt amiket cselekedett. Hasonló helyzetben van a többi lánnyal is. Retteg attól hogy valaha is elveszítheti őket, az élet értelmeit, a legjobb barátait, akiket mindenféle érdek és feltétel nélkül szeret. A lányokkal boldognak, szinte már teljesnek érezte magát. Egy pillanatra el tudta felejteni a sok szörnyűséget amin átment, neki ezek a pillanatok a mennyországot jelentették. Ezért is volt annyira összetört, és végtelenül szomorú, amikor átment a másik szobába, ahol Susan lakott. Aznap este kegyetlenül fájt a lelke, és az azt követő napokon, heteken át is. Fájt neki, hogy többé nem nézhet ugyanúgy a lányokra mint azelőtt. Talán Lora csalódott benne a legjobban. Mary imádta Lorat, mindig életvidám, teli energiával, az egyik legjobb tásaság. Persze Clarat, Anat, Hannaht is nagyon szerette, de mindannyiuknak csalódni kellett Maryben. "Nem barátkozhatnak ennyire hihetetlenül csodálatos lányok egy ócska, depressziós senkivel." - gondolta Mary. Iszonyatosan félt, hogy elveszíti a lányokat, talán el is vesztette őket. Mary ebben az időben szomorú volt, na meg persze magányos. Társaságot keresett, de a lányokhoz már nem mert szólni, mivel tudta hogy óriási hibát követett el, ami megbocsáthatatlan. Marynek nem maradt más társaság, csak Susan. Ez nem volt probléma, ugyanis a lányok rendkívül jól megértették egymást. Mindketten evészavarral küzdöttek, mindketten művészek voltak. Mary borzalmas lelki állapotban volt. Ölni tudott volna egyetlen kedves szóért. Susan szinte körberajongta őt, és ez a rajongás fajult el egészen a striptise-táncig, szexuális megjegyzések tételéig, közös kimenőkig és dunaparti cigarettázásokig. Addig ment ez így, amíg egymásba szerettek, ez persze becsben tartott titok volt, még egymásnak sem, sőt még maguknak sem vallották be. Mary ezt akkoriban nagyon élvezte. A gödör mélyén, amibe került, már az is boldogságot jelentett neki, ha valaki csak annyira is, de törődik vele, hogy a seggére csap. Mary ezeknek a dolgoknak a helytelenségére csak hosszas gondolkodás után ébredt rá, a pszichiátrián, de a mondás úgy tartja: "Jobb későn, mint soha.".
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Új nap a pszichiátrián. Maryt ismét egetrengető boldogság töltötte el, amiért reggelről máris Rose meseszép arcát láthatja. Figyelme először a gyönyörű ajkaira tévedt, majd a csillogó kék szemeire. A szemeiben szinte el lehetne veszni, olyan, mint az óceán. Mary, ha tehette, egész nap Roseban gyönyörködött, majd egy gyengéd csókot lehelt ajkaira. Így történt, hogy Rose és Mary között komoly kapcsolat vette kezdetét, ami Maryt a világon a legeslegboldogabbá tette. Ennél jobbat el sem tudott volna képzelni magának. Életében az egyik legnagyobb ajándéknak tartotta azt, hogy Rose az övé, csakis az övé, és soha nem vehetik el tőle.
Mary nehéz feladatot kapott a nyomozóktól, ugyanis vallomást kell tennie az apjával történtekről, hogy az ügy tovább haladjon. Mary gyűlölt erről beszélni, mert a szégyen amit érzett elviselhetetlen volt, de túl kellett lennie rajta, különben ha nem beszél, Paul nem kerül börtönbe. Mary most egy levelet írt, ami több oldalon keresztül húzódott.
A levél írása közben Mary többször is elsírta magát, zokogott. Annyira bűnösnek érzi magát, nem képes elfogadni, hogy nem tudta kontrollálni a helyzetet, nem volt a történések felett irányítása. De most tudja, azt csinálhat a testével amit akar, mert ez az egyetlen dolog amit irányítani tud.
