•visszaemlékezés•
Justin Maryt azon a márciusi napon félholtan találta a furdőszobában, felvágott erekkel, alatta méretes vörös vértócsával. A fele már megalvadt, de a vér ennek ellenére nem állt el, csak folyt és folyt. Maryt a szirénázó mentő hangja térítette magához. Az öngyilkosságot tartotta az egyetlen menedékként, ezzel véget vethetne az elviselhetetlen szégyennek. Nem érezné magát soha többet olyan mocskosnak, ugyanis Mary tisztátalannak, piszkosnak érzi magát az abúzus miatt, ami Paul es közte történt. Nem tudta kontrollálni a helyzetet, ugyanúgy mint a falásrohamoknál. Ezért hányt utána mindig, ekkor úgy érezte végre valamit ő irányíthat, és amit irányított az nem más volt, mint a saját teste. Utálta a testét, szerinte hájas, dagadt, visszataszító, gusztustalan. Ez a test csak arra funkcionál, hogy aki akarja, az használja ki. Mary így is bánt a testével: aki akarta, az valóban kihasználhatta. Paul többször is mondta Marynek: "Na, ne ellenkezz már annyira! Tudod te jól, hogy az Isten is ezért teremtett!". A lány ezek után már ténylegesen úgy gondolta, hogy őt csakis ezért teremtette a jó Isten. Végül is mindenkinek megvan a maga feladata a világban, lehet hogy az ő teste ebben a világban egy tárgy, amihez bárki nyúlhat, bárki kedvére használhatja. Ezen történések után, Mary szinte visszafordíthatatlanul gyűlölte a férfiakat. A környezetében sem tűrt meg semmiféle hímnemű egyedet, el sem tudta képzelni hogy valaki hozzáérjen, bár ebben az időszakban a szobájából sem lépett ki. Nagyjából tizenhárom éves korában fordult a kocka. Mindenkinek felkínálta magát, egyszerre nyolc-tíz fiúnak játszott az érzéseivel, mit sem törődve azokkal. Ő maga is szégyellte, de azt hitte hogy csak erre jó.
•visszaemlékezés vége•
Mary hihetetlenül boldog volt, amikor reggel Rose mellett ébredt fel, ennél szebbet eddig el sem tudott volna képzelni magának. A lányok beszélgettek a szobában, és Mary egy váratlan kérdést tett fel Rosenak.
- Te hetero vagy? - kérdezte Mary - Nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél.
- Nem. Bi vagyok és transz, ha nem látnád. - mondta Rose értetlenül.
Rose azt hitte hogy egyértelmű a transzneműsége, de úgy látszik,
Marynek semmi sem egyértelmű.
- Oh, már értem. - mondta.
Tudni kell hogy Marynek nagyon tetszik Rose, komoly dolgokat is el tud vele képzelni.
- Na és te hetero vagy, Mary? - kérdezte Rose kissé gúnyolódva - Ha nem akarsz nem kell válaszolnod.
- Nem vagyok hetero. - mondta Mary, majd Rosera kacsintott.
Ez volt az a pillanat, ahol a két ifjú reménytelenül egymásba szeretett. Már semmi es senki sem állhatott közéjük, ugyanis Rose tökéletes volt Mary szemében, és ez az érzes kölcsönös volt mindkét lány számára. Már csak azt nem értették, miért nem találkoztak előbb, de sebaj, most itt vannak, együtt, és elválaszthatatlanok. Mary mindig nagyon bizonytalan volt, még azt sem tudta eldönteni melyik csatornát nézze a tv-ben. Egy reggel alkalmával minimum hatszor átöltözik, mert egyik ruha sem tetszik neki eléggé, nem felel meg neki. Mary önmagának sem tud megfelelni. Nem tudja hogy egyen, vagy ne egyen. Nem tudja mi lenne jó neki. Lara nap mint nap kérdezgeti őt: "Mary! Mondd már el, hogy mégis mit szeretnél? Mit akarsz kezdeni az életeddel?". Ezek a kérdések nagyon összezavarják Maryt, ugyanis fogalma sincs róla mit akar kezdeni az életével, de egy valamit biztosan tud, bármit is tesz, Roseal akarja megtenni. Egy valamiben biztos volt, reménytelenül beleszeretett Roseba.
