Marynek az utóbbi napokban egyre jobban romlott a kedélyállapota. Újra hányt, vagy egyáltalán nem evett, minden nap és minden este sírt, zokogott. Ez attól is lehetett, hogy visszament a suliba, minden pörög, mindenki boldog, Mary viszont még mindig szomorú. Reménytelennek érzi a helyzetet, azt gondolja már semmi sem lesz a régi, semmi sem fog megoldódni.
Laranak színt vallott identitászavaráról, rosszul fogadta. Mary nagyon jól tudta hogy ez az egyetlen dolog van, amire Lara jogosan kiakadhat. Lány nem lehet lányba szerelmes, ez egy undorító, helytelen dolog. Mindennek a maga rendjén kell müködnie, nem lehet felborítani a megszokott, jól működő, természet adta rendszert. Ennek ellenére Mary szerelmes volt Roseba, bár tudta, hogy semmiképpen nem lehet ebből több, mint csupán plátói vágyódás, mégis szerette őt, tiszta szívéből és lelkéből.
Elérkezett június negyedike, a vallomástétel napja. Mary ügyesen beszélt, mindent elmondott a nyomozóknak. Ahogy mondta, ismételgette az eseményeket, amik történtek, többször is elsírta magát, remegett, rosszul volt, de csak mondta, mondta és mondta, mindent elmondott ami történt. Minden utolsó, undorító, gusztustalan dolgot elmondott, amit Paul megtett vele. Végtelenül mocskosnak érezte magát, de kibírta, tudta, ahhoz hogy Pault börtönbe zárják, mindent részletesen, szóról-szóra el kell mondania.
Paul tizennégy évet kapott.
Mary megkönnyebbült. Úgy érezte, hogy végre lezárást kapott ez az ügy. Mégsem volt képes megnyugodni. Szerette Roset, nem lehetett mit tenni. Nélküle semmi sem éri meg. Rose a legtökéletesebb aki a világot jelenti Mary számára. Oldhatatlan vágyat érzett a szívében, amit csak egy valaki tudott volna csillapítani, de nem találkozhatott vele. A két szerelmest végleg elválasztották egymástól, nincs többé szerelem, nem lehet. Be kell tartani a szabályokat, és egy leszbikus szerelem nem fér bele ebbe a regulába.
Mary elmondhatatlanul szomorúnak érezte magát. Annyira esetlen és gyenge volt Rose nélkül, mintha egy madárnak nem adnának szárnyakat, és azt várnák tőle hogy repüljön. Tudta, hogy el kell felejtenie a lányt, mert Laranak ez a kapcsolat iszonyatos nehézséget okozna. Senki sem támogatta őket, két lány közt nem fonódhat szerelem. Ezzel mindennek vége is lett. Teltek napok, hónapok, magányosan és egyedül. Paul már három hónapja börtönben van. A falu úgy néz Maryre mint egy használt rongyra. Mary nem tud uralkodni magán, tudja, ha így folytatja újra kórházba fog kerülni. Ennek ellenére már semmi sem érdekelte őt. Teljesen labilis volt, nem izgatta hogy hol van, kivel van, mit csinál. Csak Rose érdekelte, és Lara. Az érdekelte hogy szerelmes, és hogy ezt a szerelmet nem fogadják el, ezért vége kell hogy legyen. Talán végleg feladja ezt az egészet.
