-Mivan? Nagyon leköt az angol házi?-poénkodtam vele.
-Ez nem vicc Liz-de végére szakadtunk a röhögéstől. Magához rántott és ráérősen megcsókolt és ettől felébrettek a pillangók a hasamba. Ennyit a házicsinálásról. Na mindegy. Még néztünk filmet és hazamentem. Tanultam és elaludtam. Így ment ez heteken keresztül. Egyik nap ugyan úgy kelltem, találkoztam Jackel, köszöntünk egymásnak és ez volt a mai nap fénypontja hogy ma beismerjük hogy járunk. Mindenki előtt. Még ugyan nem találtunk ki semmit ezért majd spontán foglyuk csinálni. Reggel elváltunk egymástól, ő ment Alexékhez, én meg Katehez rohantam.
-Kate ma válaljuk fel-ugrottam a nyakába és mindenki minket nézett de ezt már megszoktam.
-Végre-nézett a szemembe-mióta is tarta a kapcsolatotok?
-2 hete és vááá. Annyira várom már a leleplezést.
-Jó de most már képtelen vagyok itt várni. Gyere!-húzott magával Kate az osztályba és leültetett a helyemre. Pár percel később jött be Jac és utána nemsokkal a magyar tanárunk is. Szóval elkezdődött az irodalom óra, József Attiláról tanultunk. Én sem, meg Jac sem figyelt semmit mert egymás kezétfogtuk végig(!!). Azt néztük hogy a szemfülesek észreveszik-e de senkisem figyelt ránk. Még Chealseaék sem. Mikor végre kicsöngettek mindenki elkezdett csinálni valamit. Valaki a büfébe rohant valami kajáért vagy csak a legjobb barát/barátnőéhez ment oda beszélgetni vagy éppen beoltani. Ezek is megszoktak történni. Elmentem Kattel a büfébe(vettünk colát meg egy kis linzert) és még beszélgettünk egy kicsit. Mikor visszaértem egy kar ragadta meg a kezem és a falhoz rántott.
-Na-itt közelebb hajolt hozzám-lelepleződünk?
-Szívesen-nevettem el magamat. Kicsit hátrált és egy határozott mozdulattal megcsókolt. Mindenki ránknézett. Konkrétan csend lett az egész tanteremben és minden szempár ránk szegeződött.
-Ezt mégis hogy képzeltétek!-jött oda hozzánk Jon az egyik fiú az osztályból-úgy volt hogy nem szereted. Ez csak hazugság volt?-kiabálta bele az arcába és láttam hogy ez most rosszul érinti.
-Haver én nem akartam elmondani és...
-Semmi baj haver!-pacsizott le vele Jon. Láttam Jac arcán a megkönnyebültséget. Leültünk a helyünkre mert megjötte a matektanár. Hamar eltelt a matek utána a duplaangol és még 3 óra. Ezután(sajnos) egy föci előkészítő és hazamentem tanulni. Este még felnéztem a netre ahol rengeteg(!!) szívecske meg garatulálok felirat volt. Biztos ők is megtudták hogy együtt vagyunk Jackel. Mindegy. Elmentem aludni. Nem kell mondjam hogy boldogan aludtam el. Reggel újra a megszokott dolgok voltak, írtunk egy föci Tzét(a fél osztálynak én súgtam le). Viszonylag jó nap volt. Eddig. Most jön a lényeg ami elrontotta az egész napomat és valószínűleg az egész életemet is. Kezdjük a legelején!
Ennyi lenne ez a mai rész ami szó szerint imádok. Ez lett az egyik személyes kedvencem. De kérlek a véleményeteket írjátok le! Kérlek!By:Dorka
Bocsi a helyesírási hibákért!
