Mióta kijött a trailer-je a Love, Simon című fimnek, azóta várom és ma végre eljutottam arra a pontra hogy megnézhessem ezt a csodálatos filmet hugommal kuroneko538-cal. Még nem volt szerencsém a könyvhöz, sajnos nem is lesz olyan könnyű beszerezni mint hittem, de nem adom föl. A film csodálatos. Történetünk főszereplője Simon, aki más mint a többi srác - ugyan is meleg. Ezt senkinek sem mondta még el. Aztán a közösségin megjelent Blue. Egy névtelen felhasználó aki felvállalta a másságát , természetesen álnéven. Simon kapva az alkalmon ráír a srácra és beszélgetni kezdenek. Persze utána elkezdődik a találgatás hogy ki is Blue. Persze ez nem olyan könnyű hiszen egy ballépés következtében Simon levelezései rossz kezekbe kerülnek. Elkezdődik a zsarolás és ugye a * tedd meg vagy különben én teszem meg * módszer így Simon arra kényszerül hogy belepiszkáljon a barátainak az életébe is, hogy mentse a titkát. Ugye ez még bonyolódik. Ez a film bemutatja hogy is érzik magukat belül azok, akik mások. Tökéletesen be van mutatva a fiatal Simon szemszögéből. De...nézzétek meg és majd ti is meglátjátok.
Számomra a fimnek az az üzenete hogy a szerelem az szerelem, kortól vagy nemi identitástól eltekintve és hogy a emberek ellenszenve és előítélete sajnos igen könnyen a szerelem útjába állhat, ezzel teljesen tönkretéve mind a két felet. A filmben az is kiemelkedően jó, hogy azzal is foglalkozik, hogy bemutassák azt a folyamatot, hogy a fiú miként jött rá az igazságra, hogy ő bizony más. Hatalmas piros pont. Egyaránt a félelmet is és azt hogy az emberek miként reagálnak egy ilyen dologra. Hála az égnek a világ egyre elfogadóbb és bár homofóbok még mindig sokan vannak, azért haladunk a felé hogy az emberek kezdik elfogadni - melegek vannak, voltak és lesznek. Ők is ugyan olyan emberek mint mi, attól függetlenül hogy a saját nemükhöz vonzódnak.
Számomra szívmelengetőek voltak azok a jelenetek, miután Simon bevallotta a szüleinek azt hogy meleg. Sajnos a mai világban a szülők is - hatalmas tiszteletem a kivételnek - faszkalapok. Szégyenlik és rendesen undorodnak a saját gyereküktől, azért mert a saját neméhez vonzódik. Magukat hibáztatják hogy valamit elrontottak, hogy a gyerekük elbaszott. Kedves szülők. Nem nem elbaszott. Ti vagytok azok. Ő még mindig ugyan az a fiú, avagy lány mint volt. A filmben ezek a jelenetek gyönyörűen meg voltak jelenítve és igen, ilyen megértő szülőnek kéne lennie mindenkinek. Mikor Simon apukája könnyek között kért bocsánatot a fiától, én azt hittem hogy elsírom magam.
Meglepetés volt számomra hogy a szereplők között tudhattam 2 személyes kedvencemet is, Katherine Langford-ot és Miles Heizer-t a 13 okom volt Hannah és Alex megtestesítőit. Ezért hatalmas pacsi, főleg Miles-ért akit nagyon nagyon imádok. Jah és a mellett sem tudok elmenni szó nélkül hogy a Simont alakító Nick Robinson is milyen kis aranyos már. Jah és hogyha már így a szereplőknél tartunk....KI IS BLUE?
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Egyszerűen imádom a boldog befejezéseket.