ғᴀɴᴀᴛɪᴄɪsᴍ ᴛᴏ ɪɴғɪɴɪᴛʏ

Önbizalom a 0 alatt...

Gyerekek. Először is szögezzük le nem akarom itt sajnáltatni magam. De végre valahára szembe kell néznem a bennem lévő démonokkal, az elmémet kínzó gúnyos szavakkal, magával az érzéseimmel.
Ma szembesültem azzal, hogy hogy elfajultak a dologok velem kapcsolatban - kívül és belül is. Nagyon nehéz gyerek korom volt, annak tudom be a mostani viselkedésem. Alsóban az osztálytársaim sokat szekáltak. Belém kötöttek, olykor felpofoztak, ellopták, tönkretették a cuccaimat. Hiába szóltam az osztályfőnöknek, nem tettek semmit, csak akkor maradt abba ez az egész, amég el nem költöztünk. Talán ezért nem kedvelem és nem bízok az emberekben. Szerencsémre a családom mellettem állt.

Költözés után, azt hittem könnyebb lesz. Sokáig meghúztam magam, félve közeledtem mindenkihez, talán ezért nincsenek barátaim. Vagyis hát annyi barátom.
A fiúk az osztályban sokat csúfoltak azért, ahogyan kinézek.
Utáltam magam.
Kiskoromban - elsős, másodikos koromban - egy velem egy idős fiú, velem szembe jött az utcán. Megvető pillantással jutalmazott és nekem szögezte azt a kérdést, ami azóta is a fülemben cseng - te most fiú vagy, vagy lány?
Ledermedtem és továbbmentem. Sírva mentem haza. Tudni kell rólam hogy akkoriban derékig érő egyenes hajam volt.

Középiskolában két évig tűrtem a beszólásokat. Rocker voltam már akkor vagy 3 éve és azért piszkáltak. Meg azért mert nem voltam deszka lány. Nem adtam magamra. Nem volt 2 kiló vakolat az arcomon. Úgy éreztem nem bírok el ennél több terhet. Amikor az egyik barátnőm mondta hogy vonszold ide a hájas segged kibuktam. Bántottak, ezért hogy elviselhetőbb legyen - bántottam magam. Tudom nem helyes. De akkor ez tünt az egyetlen kiútnak. Rászoktam a cigarettára. Pedig a szagától is rosszul voltam.
Azt hittem ennél már nem lehet rosszabb.
A világon semmit sem tudtam értékelni.
Nem voltam boldog. Utáltam az embereket és az iskolát akik egy boldog kislányból, egy boldogtalan tinézserré formáltak. Elbizonytalanodtam mindennel kapcsolatban. Nem találtam a helyem a világban nem tudtam hogy ki vagyok.
Azt hittem ez a legrosszabb. Kitaszítva lenni. De tévedtem. Mikor elvesztettem az egyik családtagom ennél is rosszabb lett a helyzet.

Sosem voltam nádszál vékony. Nem is akartam az lenni. Annyira gyűlölöm amikor egy deszka csaj hirtelen felszólal és panaszkodik hogy ő milyen kövér. De jó neked. Én is szeretnék olyan kövér lenni mint te. 94 kiló vagyok gyerekek. 94 kiló. Egy 19 éves 161 cm-es lány. Legalább 60 kilónak kellene lennem. Bármit teszek nem megy lejjebb. Sikerült egy párszor. De aztán mindig eljátszottam a fogyok majd hízok féle játékot ami olyanná tette a hasamat, minha már kihordtam volna vagy 2 gyereket. Szóval. Mikor ráálltam a mérlegre elsírtam magam. Talán ezért nem volt még egy barátom sem. Mert nincs önbizalmam és mert rettenetesen kövér vagyok. Nem vagyok szép. Bizonytalan vagyok. De így is lehettem volna boldog, ha nem járok emberek közé. És mi lett ennek a vége. Most egy 19 éves túlsúlyos, csúnyácska lány vagyok, akinek fel kellett adnia mindent és egy gyárban kell kapcsolót fedeleznie. Aki seminek és senkinek nem tud örülni.

Te aki ezt olvastad...
Nem nem akartam sajnáltatni magam.
Ha úgy tünt akkor sajnálom és törölni fogom a posztot.
De végre ki kellett adnom magamból. Senki sem hallgat meg, vagy nem ért meg. Valami nagyon el van baszva bennem amit annak tudok be, amit kiskoromban átéltem. Ez egész életemben követni fog, tudom. De most hogy végre elmondhattam nektek. Könnyebb. Valamennyivel.
Mikor a 13 okom volt című sorozatot néztem végig sírtam. Mert az iskola tényleg tönkre tehet. Mégis elküldenek - figyelj oda az órán, írd meg jóra a dolgozatodat. De ha az emberek nyomást gyakorolnak rád, akkor nem fog menni.
Vannak ugyan olyan lányok akik kamu depresszióban szenvednek.
Elhagyott a barátom egy 2 hét után, fel akarom szeletelni a csuklóm.
Hűűű.
Tragédia.
Hidd el. Szívesen lennék a helyedben. Kis szívem. Az legyen az életben a legnagyobb problémád hogy a pasid 2 hét után kidobott.

Na ennyi lettem volna, befogom végre.
Szeretném hogy ti, kedves olvasóim, messzire kerüljétek el az ilyen embereket. Legyetek nagyon boldogok! ☺