Vasmarok 1. fejezet

1. Fejezet Matthew

A nevem Matthew Woodles. 1916. Február 7. - én születtem, a mostmár New Jersey - nek keresztelt városban.
Apám a város legjobb borbélya volt. Az egész várost ismerte, éppúgy, mint mindenki őt.
Valamikor elgondolkozom rajta, hogy szeretett e annyira, mint az egyik pénzeszsák vedégét. Valószinűleg nem.
Anyám volt az egyetlen ember, aki a döntéseim ellenére is feltétel nélkül szeretett. Ő mindig házimunkát végzett és minket nevelt.
A két bátyám, George és Roger mindig is irígyelt, a fene se tudja miért. Egy csődtömeg voltam. Vagyis ezt vágta a fejemhez az apám, akárhányszor hazajött. Persze tök részegen.
És ott volt az öcsém, Michael. Az évtizedek során ugyan megváltoztatta Marko - ra, ahogy én is a Manson - ból. Borzalom, milyen neveket adott nekünk az apánk. Lehet, már akkor sem feleltünk meg az elvárásainak.
Az akkori haverjaim szerint nagy nőcsábász hírében álltam 1933 - tól. És ez csak tovább fajult azzal a gazdag libával.
A lényeg, hogy nem voltam jó kisfiú. A Woodles fivérek közül én voltam a meggondolatlan, mindig tűzzel játszó testvér, aki tojt a szabályokra és szerette a lányok társaságát. Elhülyültem azt a 19 évet, és már nem hozhatom vissza. Rossz társaság? Nem lehet arra fogni. Ez az én levesem, és a fagyi vissza is nyalt, meghozzá 1935 - ben.
Már jó ideje besötétedett, amikor hazaindultam a helyi kocsmából. Aggódtam, mert ilyen későn még sohase értem haza, és számíthattam rá, hogy otthon apámtól kapok is érte.
Átvágtam a házak közti sikátorokon, hogy gyorsabban hazaérjek, de az utam kereztezett egy nővel. Egy nővel, aki romba döntötge az egyébkén is szart sem érő életemet.