3. Fejezet Matthew

49 0 0
                                    

Hirtelen a melkasomhoz kaptam.
Zihálva vettem a levegőt, és nem értettem, hogy mi történik velem.
Minden eggyes porcikám sajgott, és elvesztettem az időérzékemet.
A sápatag hold unottan vetítette rám fényét, én pedig abban a pillanatban nem tuttam mit is tegyek.
Óvatosan föltápászkodtam a földről, és leporoltam a nadrágomat.
Körülnéztem.
A hullák eltűntek, ahogy Nancy is.
Kivéve a rothadó hús szaga.
Ránéztem a karórámra, és a fejemhez kaptam.
Már éjfél is elmúlt.
Szaladtam, ahogy a lábam bírta. Út közben majdnem fellöktem egy részeg férfit, de nem érdekelt.
Ahogy befordultam az utcánkba elém tárult a sötétség.
Már sehol sem égtek a lámpák.
Kivéve... a mi házunkban.
Kinyitottam a kapunkat, és felléptem a tornácra.
Éppen kopogni akartam, amikor kitárult az ajtó, és egy kéz behúzott.
- Mond csak, eszednél vagy te? - csattant fel az öcsém.
Michael - nek barna haja és kék szeme volt, amit a lányok igen szerettek. Viszont drága öcsémnek sose tetszett eggyik sem.
- Mióta vonhatsz egyáltalán kérdőre fivérem? - csukom be halkan az ajtót.
- Talán azóta, amióta minden eggyes éjszaka kihúzlak a csávából. És megköszönöd? Nem, inkább még jésöbb térsz haza.
Nagyot sóhajtottam, és leültem egy székre.
- Befejezted? - kérdezem, és keresztbe vetem a lábaimat.
- Nem! És nem is fogom. Ha apánk rájön...
- Mire jön rá a ti drága apátok?
A lepcső megnyikorog, és a tetején egy alacsony és kövér férfi áll, szemét le sem véve rólunk.

Vasmarok 1. fejezetDonde viven las historias. Descúbrelo ahora