Csak párszor ültem autóban. Kb négyszer vagy ötször? Igazából fogalmam sincsen.
A lényeg, hogy akarhányszor beültem az utastárbe, elfogott a hányinger.
De most más volt a helyzet.
Ahogyan atleptem a küszöböt, és beültem az autóba, megkönnyebbülés futott át minden testrészemen.
Meg berakta a böröndömet, és még jó pár szatyrot, amibe utólag dobtam bele egy csomó könyvet, CD - t, és más fontos apróságokat.
Vegül a nénikém is behuppant mellém, és elforgatta a kulcsot.
- Tudod, tetszeni fog majd Detroid. A külvárosa kifejezetten békés.
Nagyot sóhajtottam.
A kocsi elindult, én pedig egy pillantást sem méltattam arra a hazra, ahol eddigi életemet töltöttem.
Csak a jövő érdekelt. Hogy felfedezzem, mit tartogat számomra az élet.
Matthew
Az öcsém már vagy fél éve próbálkozik a trombita tanulással, de nem hiszi el nekem, hogy semmire sem megy vele.
A nappaliban ülünk, én pedig próbalok a falióra kattogasára öszpontosítani, ami ilyen helyzetben rohadt nehéz.
- Elhalgatnál már végre, vagy komolyan mondom, feldugom a seggedbe azt a vasszart! - kiálltok rá.
Nem vagyok a türelem embere.
- Nyugi van, bátyó. - hirtelen elengedi a trombitát, az pedig hangosan koppan a csempén.
Ránézek, majd elvigyorodom.
- Mivan? Nekem is véges a türelmem. - mondja, majd föláll. - Hozzak valamit Brithany - tól?
Megköszörülöm a torkom.
- Nem vagyok éhes. - bököm ki.
Marko elképed.
- Beteg vagy, vagy mi a szösz? Még egy jó kis nullásat se kívánsz?
Megrázom a fejem. Még mindig az órát bámulom.
Marko karba fonja a kezet, majd nagy komolyan leül mellém.
- Tudom mi a bajod.
- Na és mi? Mond csak. - fordulok felé erdeklődést szinlelve.
- A 2010 - es eset.
Megrökönyödöm, majd észrevétlenül nagyot nyelek.
- Bizony, bizony. Még mindig furdal a lelkiismeret.
Elhatározom, nem tartom magamban.
Nem is tudom hány évtizede számíthatunk egymásra Marko - val. Ugyan voltak hullámvölgyeink, de a kapcsolatunk mindig helyre jött.
- És van is miért. - krákogom.
Basszus, tenyleg éhes vagyok.
- Feldúlt voltál. Zavarodott. A tetted megbocsátható...
- Megbocsátható!? - fakadok ki. - Rosszul hallottam, ugye? Tönkre tettem egy csaladot, egy védtelen gyereknek pedig kitapostam az útját. A jövője megpecsételődött az én tettemmel azon az éjjszakán. És te azt mondod, hogy a tetteim megbocsáthatók!? Emlékezz, mi történt a Mi csaladunkkal!
- Megbocsátottam. Mert szeretlek. Te vagy az utolsó élő rokonom, és mindig ott voltál a nehéz helyzeteimben.
- De csak mikor rájöttem, mekkora marha vagyok. Sokáig nem álltam ki melletted. Sajnalom. Megígértem, és most is ígérem, amig élek, veled maradok.
- Vagyis örökké.
- Örökké, testvér.
Az órám hirtelen csipogni kezd, én pedig felpattanok.
- Na most meg hova mész? - von kérdőre felháborodva az öcsém, amikor megindulok az ajtó felé.
- Tartozom valakinek valamivel. Csak úgy, mint neked.
- De megis kinek? - kiállt felém, miközben én már nyitom a bejárati ajtót.
- A 2010 - es esetnek.
Becsapom magam után az ajtót, és tudom, bent milyen arcot vág az öcsém.
Megrökönyödött, és féltő arcot vág.
Mert tudja, hogy mi volt 2010 - ben.
أنت تقرأ
Vasmarok 1. fejezet
خيال (فانتازيا)Imádom a fantasy műfajt, és már rég gondolkoztam, hogy írok egyet. A történet első pár fejezete az egyik főszereplő, Matthew múltjával kezdődik, aki egy este alatt elveszít mindent. Utánna pedig elkezdődik a bonyodalom, amikor is egy lány, aki földh...
