Vasmarok 1. fejezet

9. Fejezet Vanessa

Na hol is kezdjem.
1. Az út rohadt unalmas, és rohadt hosszú volt.
2. Meg háza úgy néz ki, mintha egy horror filmből szalajtották volna.
3. Már annyira elegem van mindenből, hogy azt se tudom, miért számolom össze ezeket a dolgokat.
A lényeg, hogy kicsit kiakadtam.
Az ember azt hinné a 'külváros' fogalma nem egyenlő a tucatnyi ELADÓ táblával, a fűnyírózó tatákkal, és a biciklivel közlekedő öregasszonnyokkal.
Jó pont viszont, hogy a nénikém háza csak kívülről borzalmas.
Belülről elmehetne egy belvárosi modern lakásnak is.
Megállok az előszobában, és ledobom a sporttáskámat.
A bellmagasság vagy 3 meter, ha nem több. Sehol egy porcica, és kizárt dolog, hogy Meg ezt a házat egyes egyedül takarítja.
- Leragadtunk, leragadtunk? - préselődik be mellettem, és a falnak támasztja a bőröndömet. - Stílusos, nem?
Bólintok, és még mindig a nagy, lapos tévet, és a bazi nagy hangfalakat bámulom.
Nem vagyok beszédes, de erre talán már rég rájöttetek. Utálom jártatni a pofámat olyan dolgokért, ami az emberek szeme elé van írva neonszinekkel. Hát nem fura, hogy nem szokták észre venni őket?
Lerugom az Adidas cipőmet, (azt mondhatnátok, ez a reklám ideje, de egyszerűen csak imádom a márkás cuccokat,) és belépek a nappaliba.
Végig simítok a bőrkanapén, és rögtön apa jut eszembe.
Hiányzik.
Mondhatok bármit is, de az apám. Nem a legjobb apa, sőt, nem is jó apa, de az enyém. Vagyis már csak volt.
Egy kéz nehezedik a vállamra.
- Jól vagy, Nessa? - kerdezi Mag.
Arrébb lépek, hogy lerázzam magamról a kezet.
- Persze. Minden rendben. Kivéve, hogy nem szeretem, ha le Nessa - znak.
- Értem. - mondja, majd maga felé fordít, és mélyen a szemembe néz. - Én itt vagyok, ha szükség van rám. De most el kell mennem elintézni valamit. És nagy valószinűséggel későn érek haza. Rendben leszel?
- Persze. - bólintok fáradtan. - Menj csak.
Mag elmosolyodik, és megölel.
- Nem akarom azt csinálni, mint az apád, de lehetne, hogy nem sétafikálsz egyedül? Ha akarod, holnap megmutatom neked a környéket, de nem lenne jó ötlet egyedül nekivágnod a felderítésnek.
- Nem megyek sehova. - forgatom a szemem. - Ígérem.
Mag nyom egy puszit a homlokomra, majd felkapja a táskáját.
- Majd jövök. Holnap pedig kipakoljuk a maradék cuccaidat a kocsiból.
Azzal bevágja maga után az ajtót.
Bennem pedig megszólal egy hang, ami azt sugja - A buli csak most kezdődik!