Elfojtott emlékek 《Larry Stylinson》 Befejezett

11th

Az éjjel egyszer felébredtem arra, hogy Hazzy baby mocorog, és az arcán végigfut egy könnycsepp. Megijedtem. Óvatosan letöröltem a könnyet az arcáról és adtam neki egy puszit. Abbahagyta a sírást és én is visszaaludtam. Hamar reggel lett, túl hamar. Nagyon örültem neki, hogy valaki egész éjjel a karjaiban tartott. A szobámban most szokatlanul világos van. Felülültem az ágyamban. Mintha nem is otthon lennék. Valahogy nagyon furcsa... Ő már nincs mellettem. Vajon hova mehetett? Szólítsam, hátha itt van még? Vagy inkább hagyjam... végül is, ha itt van előbb utóbb bejön ide nem? Ki van száradva a torkom, muszáj lesz kimennem, inni. Lassan mászok az ágy széle felé és felállok. Nem nagy sikerrel, mivel a csípőm rettentően fáj, most mit csináljak? Megpróbálom még egyszer. Ezúttal sikerült. A szoba közepéig értem és összeestem, meg kell hagyni nagyot puffantam. ÁÚÚÚÚ! Most ha lehet, még jobban fáj.

- Boo mi történt? Durranást hallottam. - lépett be a szobába, - Mi a fene?! Jól vagy? Mi történt?- rohant oda hozzám.

- S-semmi jól vagyok, csak ki akartam menni, inni és megnézni, hogy itt vagy-e még...

- Akkor miért estél el?- érdeklődött.

- Csak a csípőm... egy kissé fáj...

- Sajnálom. Lehet, egy kicsit túlzásba estem az este... - szégyellte el magát.

- Nem, semmi olyat nem tettél!- elpirultam- én is... ugyan annyira akartam.

- Elpirult- Várj egy kicsit, hozok neked inni. De előtte még kelj fel a hideg padlóról. És vegyél fel valamit, meg fogsz fázni. - Odajött hozzám, felemelt és elvitt az ágyhoz. Még ruhákat is pakolt mellém, hogy legyen mit felvennem. Igazán anyáskodó tud lenni, de épp ez teszi őt önmagává. Hamarosan visszatért egy nagypohár hidegvízzel. – Tessék, igyál!

- Köszönöm- mosolyogtam vissza rá. Az idillt Harry mobiljának csörgése szakította meg. Duzzogva rohant a telefonjáért és felvette.

- Haló?- szólt bele, majd hirtelen dühös arca helyett egy kissé rémült, titkolózó arcát mutatta. – Lou, ne haragudj!- Kiment a szobából.

Vajon ki lehetett az? Bár mindegy is, nem tartozik rám... Gondolatmenetem végére már fel is öltöztem. Talán olyan 5-10 perc telhetett el és Curly sietve bejött.

- Ne haragudj Tommo, most muszáj elmennem. - mellém lépett és egy puszit nyomott ajkaimra.

- Oh... rendben, akkor nem tartalak fel. – mosolyogtam rá. Bár ez a mosoly hamis volt. Abban reménykedtem, hogy legalább a mai napot együtt tölthetjük. Most egy „kicsit" elszomorodtam.

- Akkor, szia. - elment anélkül, hogy rám nézettvolna.