Elfojtott emlékek 《Larry Stylinson》 Befejezett

17th

Louis Tomlinson pov.

Nem hiszem el, hogy tényleg megcsal. Látni sem akarom! Azóta, állandóan hívogat és üzeneteket küldözget. Már a telefonomat is kikapcsoltam. Jeremy aznap átjött és itt volt velem egész nap. Elmentünk inni a közeli kocsmába. Semmi nem változott. Annyit ért el, hogy hullarészegre ittam magam és úgy kellett hazacipelnie. Itt aludt nálam és végig mellettem van.

- Louis, nyugi már! Hidd el, találsz jobbat!- mondta, amikor már baromira ki voltam készülve.

- Nem akarok jobbat! Én őt akarom!- mondtam már sírva- Azt akarom, hogy az enyém legyen, egyedül csak is az enyém!- gyengéden megsimogatta a hátam.

- Akarod, hogy megverjem? - kérdezte mosolyogva, mire én csak nevetni kezdtem.

- El is bírnál vele, mi? - kérdeztem vissza kacagva.

- Hé! Ne becsülj alá! - vágott vissza.

- F- fel akarom hívni... kérdőre akarom vonni. - mondtam halkan- Azt akarom, hogy elmagyarázza...

- Hát legyen. - felelte, majd kezembe nyomta a telefonom. Körülbelül egy perc volt míg bekapcsolt. Sokkolva vettem tudomásul, hogy 70 új üzenetem érkezett. Megnyitottam az üzeneteim és elolvastam, hogy miket írt. Majdnem, mindben ugyan az állt.

"Sajnálom!"

"Kérlek, bocsáss meg!"

"Adj egy esélyt, hogy megmagyarázzam."

" Kérlek"

"Könyörgöm"

"El szeretném magyarázni, hogy mi volt, amíg nem találkoztunk."

És még egy csomó ehhez hasonló. De a legutolsó 4 üzenete rettentően szíven ütött.

"Hidd el nem csaltalak meg. Azt a foltot te csináltad, még akkor, amikor utoljára találkoztunk, nem emlékszel? Rendesen kiharaptad, Utána alig akart elállni a vérzés."

"Szeretlek. Csak is téged, senki mást!"

"Könyörgöm, írj vissza!"

"Rendben, felfogtam. Nem zargatlak tovább. Mostantól... Nem zaklatlak tovább. Szeretlek!"

Ezeket elolvasva zokogni kezdtem. Azonnal beszélnem kell vele!