tongue tied ; sirius black

part 6

Sirius a hosszú edzés után fáradtan lépett be a Griffendél Klubhelyiségbe. Már egy ideje nem látta Fleurt, és ez aggasztotta. Még vacsorázni sem jött le, pedig ha volt valami, amire sosem mondott nemet a lány, az az étel volt. James túl elfoglalt volt Lily-vel flörtölni, így mikor Sirius megkérdezte, hogy merre lehet a húga, a barátja nem nagyon figyelt oda rá. Ezután Remust is megkérdezte, aki tudta a választ.

- Azt mondta, hogy nem érzi magát jól. – mondta a fiú, miközben lapozott egyet a könyvében.

Ezt elhitte Sirius, de mégis úgy érezte, hogy valami nincsen... rendben. Nem is az, hogy most nincs itt Fleur, hanem az, hogy zavarta, hogy nincs itt a lány. Mikor a vacsora után a portrén keresztül belépett a szobába nyugodtan felsóhajtott, de ez nem tartott sokáig.

Fleur a társalgó szoba egyik sarkában ült gyűrött papírok tengerében. De ez nem volt a fura rész, hanem az, hogy a lányt... sírt?

- Fleur?

A lány felemelte a fejét, és Sirius gondolatai bebizonyosodtak. A szemei pirosak voltak, az arca pedig könnyektől áztatott.

- Mit akarsz, Black? – kérdezte idegesen.

- Mi a baj? – kérdezett vissza, őszintén aggódva.

- Semmi, amiért aggódnod kéne. – mondta, és elkezdte összeszedni a papírjait, egymásra pakolgatva, de miközben felállt, felbukott, és így csak még nagyobb rumlit csinált. – Ah! Francba! –kiáltotta, és belerúgott a pergamenekbe, majd fáradtan leült a kanapéra. Felhúzta a térdeit magához, és átkarolva őket tovább sírt, frusztráltan.

- Fleur! – szólt neki Sirius, letérdelve előtte. – Mi történt? – kérdezte újból.

- Szar vagyok Asztronómiából! Ez történt! Tessék! Elmondtam! – emelte fel a hangját Fleur, idegesen.

- Micsoda? – kérdezte Sirius még jobban összezavarodva. És ezután meglátta a pergamentet a lány mellett. Egy esszé volt, amit nem olyan rég óta írtak. Hat pontot kapott a tízből. – Fleur, ez nem is rossz eredmény. – mondta neki Sirius. – És ez mennyit ér? Nagyjából öt százalékot az egész évből.

- Nem érted!

- Mit?

- James nyolc pontot kapott!

- És?

- És így megvert!

- És... emiatt sírsz?

Fleur megint Sirius felé fordult és kitépte a pergament a kezei közül. – Tudod mit? Felejtsd el! Nem értenéd meg! – mondta, és újból elkezdte összeszedni a dolgait.

- Várj, ne, nem akartalak felidegesíteni. – mondta Siris meglepően kedvesen. – Mond el nekem, hogy mi bánt ennyire.

- Nem számít!

- De igen, számít! A Klubhelyiség közepén sírsz miatta, úgyhogy számít!

- Egyáltalán miért érdekel, Black?

- Már mondtam, uh.. segíteni szeretnék. – válaszolt zavartan. Csak ennyi volt igaz? Csak ez ok miatt érdekelte. Fleur szomorún sóhajtott és Sirius felé fordult.

- Csak ebben az egy dologban voltam jobb, mint James.- vallotta be, lesütve szemeit.

- Hogy érted? – kérdezte Sirius még mindig zavarodottan.

- Úgy értem, hogy fogalmad sincs, hogy milyen James Potter húgának lenni! – mondta. – Mindenki szereti Jamest! Vannak emberek az iskolában, a saját osztályunkban, akik még a nevemet sem tudják! Én csak Potter vagyok, vagy Potter húga, vagy James lány verziója. – folytatta Fleur frusztráltan. Sirius kissé kínosan érezte magát, hiszen ezt már ő is mondta rá. – Mindenben jobb nálam! Ő született hamarabb, magasabb, bármit megehet, mert az a rohadék egy kilót sem tud hízni! Híres, briliáns Kviddicsből! Nem számít, hogy én vagyok a csapat fogója, mert ő a kapitány! Ez mindig is így volt! Ő tanult meg először járni, beszélni, varázsolni! A szüleink ezt valahogy sosem felejtik el! Rossz James árnyékaként élni, és az egyetlen dolog, amiben jobb voltam, azok a jegyeim voltak! James még csak könyveket sem olvas, tudtad? És csak Bájitaltanból rossz, de ennyi! Szóval kitaláltam, ha több tantárgyat veszek fel jobb leszek nála! Ezt csinálom már évek óta, tanulok, megcsinálom a házimat, és végre valamiben jobb voltam nála valamiben! Arról meg már nem is akarok beszélni, hogy jól is néz ki! A lányok érte harcolnak, én meg még senkivel sem randiztam, mert ahogy tudom, egy vagyok a fiúk közül! – mondta Fleur utánozva a Prewett ikrek hangját és fejezte be a dühkitörését miközben megpróbált nagy levegőket venni.

Sirius csak ott ült lesokkolódva a sok információ után. Fogalma sem volt róla, hogy a lány ennyi nyomás alatt van. Ez nem volt helyes. Kinyitotta a száját, de egy hang sem jött ki rajta. Fleur vett egy nagy levegőt és összeszedte magát.

- Uh... bocsi az előbbiért, de azt hiszem.. azt hiszem ki kellett engednem. – mondta szomorúan. – Nem várom el tőled, hogy megértsd-

- De, megértem. – szólalt meg hirtelen Sirius. Fleur visszafordult felé. – Fleur, James elmondta már neked, hogy miért élek nálatok nyár óta? – kérdezte egy kicsit idegesen.

- Nem nagyon. – mondta összezavarodva. – Megkérdeztem tőle, de azt mondta, hogy nem rám tartozik. – folytatta forgatva a szemeit.

- Elszöktem otthonról. – mondta ki végül Sirius.

-M-mi?- kérdezte egy kicsit sokkoltan. Igaz, már gondolkodott azon, hogy a nagyobbik Black miért lakik a mellette lévő szobában, de erre még sosem gondolt. – Miért?

- Uh, tudtad, hogy én vagyok az első tag a családból, akit nem a Mardekárba helyeztek? – folytatta, Fleur pedig bólintott. – Hát igazából emiatt kezdődött minden. – mondta. –El tudod képzelni, hogy ezek után az anyám és az apám nem néztek rám ugyan úgy. Nehogy félre értsd, nem mintha ők amúgy annyira szerető szülők lennének, mint a te szüleid de... láthatatlanná váltam nekik. És minden csak Regulus-ról szólt. Miért nem tudtam volna olyan lenni, mint ő? Regulus Lumpsluck Klubjában, Regulus a csapat fogója és Regulus jó jegyeket szerez, Regulus nem oszt meg egy szobát félvérekkel és sárvé- mugli származásúakkal. – Sirius nem mondta ki azt a szót, amit a szülei szájából hallott mindig. Fleur tudta, hogy a fiú rejtegetni akarja a mérgességet a hangjában, de mégis hallotta. – Regulus nem szégyen a családra, ez volt a kedvencem. – mondta egy szomorú mosollyal. Fleur nem bírta, hogy ne érezze, ahogy a szíve összeszorul.  Fleur még sosem látta ezt az oldalát Siriusnak, és nem gondolta volna, hogy ezzel kell megbirkóznia minden nap. – Egy idő után meguntam, így... eljöttem. – fejezte be.

Fleur a maradék könnycseppeket is letörölte, és a kezét Siriuséra tette. – Nagyon sajnálom. – mondta őszintén. – De hogy őszinte legyek, te pont nem vagy szégyen. – mondta egy kicsi mosollyal az arcán, mire Sirius visszamosolygott rá. – Ne vegyék sértésnek.

- Tudod... - kezdte Sirius miközben kezeibe vette Fleur Asztronómia könyvét. – Az összes családtagom egy csillagról vagy egy csillagképről van elnevezve. – mondta kinyitva a könyvet. – Ismerem az Asztronómiát mióta... akár még mielőtt beszélni is tudtam volna. – folytatta egy kuncogással. – Tudnék segíteni neked, ha benne vagy. – ajánlotta.

- Tényleg? – kérdezte a lány egy kicsit meglepődve.

- Aha. – mondta megvonva a vállait.

- Miért segítenél? – kérdezte zavartan.

- Mert megígértem, hogy vigyázni fogok rád. – emlékeztette. – És egyedül ülsz itt, azon gondolkodva, hogy Ágas szebb nálad? Gyerünk már, azzal a ronda szemüveggel és a hajjal, ami minden felé áll? – mondta elérve azt, hogy a mai napon már másodjára megnevettesse a lányt. – Ez nem az a Fleur Potter akit én ismerek, és bízz bennem, sokkal szebb vagy, mint a testvéred. – vallotta be. – És ez nem ok arra, hogy kihagyd a vacsorát, fiatal hölgy! Tessék, legalább ezt edd meg. – adta oda Fleur-nak a kekszet, amit felhozott magával, és a bögréjét. – Én megyek és előveszem a könyvem, aztán fel tudunk menni a Csillagvizsgáló toronyba. – mondta felállva, miközben Fleur a kezei között tartotta a bögrét.

- Uh, ez kedves tőled, de nem nagyon szeretem a-

- Teát? Tudom, nem tea van benne. Tudom, hogy kávét iszol. - informálta a lányt. Fleur már majdnem ivott egy kortyot, mikor Sirius újból megszólalt. – Tej és két cukor, igaz? – kérdezte rámosolyogva.

Fleur lassan letette a bögrét és csodálkozva nézett a fiúra. – I-igen, honnan tudtad?

- Ugyan úgy iszod, mint én. – válaszolt, majd eltűnt az lépcsők mögött otthagyva az összezavarodott lányt maga mögött.

Mi a pokol volt ez?