tongue tied ; sirius black

part 3

Sirius egész éjszaka azon gondolkodott, hogy mit tegyen. Nem léphet ki a fogadásból, mert nem engedheti, hogy McLaggen és Diggory legyőzze. De azt sem engedheti, hogy McLaggen Fleur közelébe menjen. Persze, a lány az agyára ment, de az elmúlt években nem csak James figyelmeztette a fiúkat arra, hogy maradjanak távol a húgától. Remus néha szokott jelzéseket küldeni, de inkább Sirius volt az, aki elijesztette a fiúkat tőle, és ez most sem lesz másképp. Fogalma sem volt arról, hogy hogyan fogja megnyerni a lányt, aki utálta őt. Sóhajtott egy nagyot, mikor a lépcsőkön lebicegve meglátta Pottert egyedül a Klubhelyiség egyik foteljában ülve. Kezdjük.

- Jó reggelt, Fleur! Oh, Merlin! Ma is lélegzetelállítóan nézel ki. – mondta egy hamis vigyorral.

Fleur egy pillantást vetett a hétvégi laza ruhájaira, majd felnézett Siriusra a könyve mögül. – Mit akarsz?

- Miért gondolod azt, hogy csak ilyesmi ok miatt beszélnék hozzád? – kérdezte Sirius megsértődve.

- Első évtől kezdve James legjobb barátja vagy, Black. A nyár óta már nálunk is laksz, és sosem beszélsz hozzám, három okon kívül... - kezdte Fleur, számolva. – Egy, ha valami gonosz megjegyzést teszel rólam. Kettő, ha elveszed a kajám, vagy házim. Három, ha tudni akarod, hogy hol van a testvérem.

- Ez nem igaz... é-én beszélek veled sok mindenről. – mondta Sirius meggyőzőnek próbálva lenni.

- Tényleg? – Fleur felhúzta a szemöldökét. – Mi a középső nevem?

Sirius pár másodpercig meredt a semmibe. –Ömm.. a második iker?

- Király...– mondta szarkasztikusan, visszatérve a könyvéhez.

- Hát, talán csak látni akartam, hogy mit csinál ma a barátom, Fleur. – nyúlt egy pergamendarabért, mintha érdekelnék Fleur dolgai. – Bűbájtan... juhé.

Fleur felállt a fotelból és a tenyerét Sirius homlokára helyezte. – Biztos vagy abban, hogy jól érzed magad?

- Hagyd abba. – mondta ellökve a kezét. – Jól vagyok. – válaszolt.

- Mi történt a Fan Kluboddal? Szünetelnek, mert valami új nemi betegséget szedtél fel?

- Aucs. – tette a szívére a kezét Sirius, megbántva. – Nem élvezhetek egy kis időt egy gyönyörű lánnyal? – mondta, majdnem megfullasztva Fleurt a sütőtöklevén.

- Mit mondtál a húgomnak, Tapmancs? – James sétált be a társalgóba a többiekkel együtt. James leült Sirius mellé, Peter az asztal másik oldalára, Remus pedig elfoglalta a helyet Fleur mellet,

- Öhh, én... - Sirius idegesnek tűnt, es ez olyasmi volt, amit még Fleur sosem látott.

- Mi történik? – kérdezte Remus Fleurt, aki még mindig Siriuson tartotta meglepett szemeit.

- Én magam sem tudom. – válaszolt.

- Mi van mindenkivel? Nem lehetek együtt a barátommal, Fleurral? – védte magát Sirius.

- Fleurral? – James, Remus és Peter egyszerre tették fel ezt a kérdést?

- Barát? – kérdezte Fleur.

- Sirius!

A csapat figyelte, ahogy a fekete hajú fiú elsápad, ahogy meghallotta a hangot.

- Rejtsetek el. – kérte őket könyörögve.

- Most mit tettél, Black? – Fleur kérdezte, de amúgy nem nagyon érdekelte, hogy mi történt.

- Hogy én? Most megsértve érzem magam, Miss Potter, hogy olyanokat gondolsz rólam, hogy én valami ro-

- Oh, Sirius! – a portré kinyitódott és mögüle nem más lépett ki, hanem maga Marlene McKinnon.

- Mennem kell, sziasztok! – mondta felrohanva a lépcsőkön egyenesen a hálójába.

- Heló fiúk. Fleur. – Marlene intett, miközben besétált a Klubhelységbe. – Láttátok valahol Siriust?

- Pont most ment el ... - mondta Remus.

- Nem láttam.. – mondta Peter ugyanekkor.

- Fogalmam sincs, hogy hol lehet ... - szólt bele James is.

- Az emeleten van a halójában, arra. – válaszolt neki Fleur, fel sem nézve a könyvéből, a lépcsők felé mutatva.

- Köszi. – indult el az irányba Marlene.

- Fleur. – Remus nézett rá rosszallóan.

- Mivan? Ha Sirius tudna szakítani a barátnőivel, akkor ez nem, történne meg. Nem azért vagyok, hogy segítsek neki, és hogy lányoknak hazudgálljak az ő érdekében. Nem a bátyám vagyok, tudod?

- Igen, hugi, de tudod... tesó kód. – emlékeztette James.

- Nem vagyok benne a tesós körötökben. – forgatta meg a szemét.

- Tudjuk, de a lányok egy kicsit... - Remus nem tudta befejezni a mondatát, mert egy robbanás hallatszott fentről. – hevesek tudnak lenni Siriussal. – fejezte be, nagyra nyílt szemekkel.

Látták, ahogy Marlene olyan nyugodtan sétál le, mintha semmi sem történt volna. Büszkén rájuk mosolygott, mielőtt elhagyta volna a társalgót. Miután elment, Sirius jött le elszakadt felsővel, kissé véres szájjal és kormos arccal.

- Szóval... hogy ment? – kérdezte Fleur egy vigyorral az arcán. Sirius idegesen felé fordult.

- Te mondtad el, hogy hol voltam, igaz?

- Hogy én? Most megsértve érzem magam, Mr Black, hogy azt gondolod rólam, hogy én valami olyasmit csináltam. – utánozta őt Fleur.

- Nem futott még az az agyadon át, hogy tudod... talán segíts nekem?

- Segíteni? Miért segítenék neked elbújni Marlene elől?

- Marlene megütött! És tüzet dobott felém!

- Gondolom megérdemelted. – mondta Fleur összeszedve a cuccait.

- Nem érdemeltem meg!

- Nem csaltad meg Roxanne Malfoy-al?

- Az egyszeri alaklom volt! És bocsánatot kértem! Marlene és én nem is voltunk olyan komoly kapcsolatban – védte be magát Sirius.

- Attól még mindig egy idióta vagy. – mondta Fleur, miközben felállt. – Most, ha megbocsájtotok, a munkámat inkább egy olyan helyen fejezném be, ahol nem... zavarnak. – mondta még egyszer Siriusra nézve. – Uraim. – fordult a többi három felé. – Black. – fejezte be egy hamis mosollyal.

- Hát ez jól ment. – Remus vigyorogva nézett fel Siriusra.

Sirius csak frusztráltan motyogott valamit és felrohant a szobájukba. Levetette magát az ágyára, és beleordított a párnájába. Ez a lány lesz a halála.