Fleur éppen egy könyvet keresett, ami megfelelő lenne a beadandójának, mikor hirtelen valaki mellette termett.
- Szia, Fleur. – Augustus McLaggen köszönt neki.
- Augustus. – húzta fel a szemöldökét, egy kicsit meglepődve, hogy a könyvtárban találja.
- De jó, hogy így összefutottunk. – mondta a megszokott vigyorával kíséretben.
- Uh... aha. – válaszolt a lány zavartan.
- Hagy segítsek. – lépett közelebb hozzá. – Azok nagyon nehéz könyvek ahhoz, hogy egy ilyen szép lány cipelje őket. – mondta, már a könyvekért nyúlva, hogy elvegye őket tőle.
- Oh, megoldom, komolyan. – illedelmesen rázta a fejét Fleur, de Augustus mégis kivette a kezei közül a könyveket.
- Ragaszkodom hozzá. Miféle úriember lennék, ha hagynám, hogy ezeket a súlyos könyveket cipeld? – mosolygott le rá, így Fleur egy kicsit elpirult.
Be kellett vallania, Augustus elég helyes volt. Az biztos, hogy még Siriusnál is nagyobb bunkó volt, de akkor sem bánta a figyelmet, amit tőle kapott.
- Ez nagyon... kedves tőled. – mosolygott vissza rá.
- Szóval... mit csinál egy ilyen szépség idebent egy ilyen szép napon, mint a mai? – kérdezte tőle Augustus.
- Hát tudod... Bűbájtan beadandó hétfőre. – nevetett fel egy kicsit, majd a polc felé nyúlt, még egy könyvért, de nem egészen tudta elérni.
- Esetleg segítsek levenni? – kérdezte, vidáman nézve az alacsony lányt.
- Hát, hiszen a szüleim úgy döntöttek, hogy az összes magas gént a bátyámnak adják, elfogadnám a segítséget. – mondta neki, elmosolyodva.
- Amit csak szeretnél. – mondta bájosan Augustus. – Melyikre van szükséged?
- Arra, ott. – mutatott fel az utolsó előtti polcra, egy vaskos könyvre, egyikük sem észrevéve, hogy valaki figyeli őket a folyosóról.
- Tessék, hölgyem. – adta a kezébe, meghajolva előtte.
- Köszönöm, nemes lovag. – nevetett fel Fleur.
Sirius látta, ahogy Augustus egy laza hajszálat Fleur füle mögé simít, és ennyi elég is volt neki. Mielőtt tudta volna, hogy mit is csinál, már a pár felé trappolt. Mielőtt oda ért volna hozzájuk, még hallotta, hogy Augustus feltesz egy kérést Fleurnak.
- Szóval. – a hangja egy kissé idegesnek hallatszott. – Gondolom, hogy ma nem tervezel semmi, és hogy bevalljam, elég jó vagyok Bűbájtanból. – mondta, közelebb hajolva Fleurhoz, és nekitámaszkodva a polchoz. Mielőtt a lány tudott volna válaszolni, közbe lett szakítva.
- Szia Fleur, hát itt vagy. Megtaláltam a könyvet, amit kerestél. – ragadta meg a lány csuklóját, alrébb húzva egy kicsit. – Helló, McLaggen. - próbált nem olyan keserűen hangzani amilyen éppen volt.
- Micsoda? – kérdezte Fleur, zavarodottabban, mint reggel.
- Black. – a másik fiú megszólalt, idegesen.
- Mit csinálsz itt? – kérdezte Sirius mielőtt gondolkodott volna.
- Te mit csinálsz itt? – kérdezte Fleur felé fordulva.
- Hát, én éppen felajánlottam a segítségem Fleurnak a Bűbájtan esszével kapcsolatban. – válaszolt McLaggen védve magát.
- Hát, ez nagyon kedves tőled, de nincs szüksége rá. Én segítek neki. – mondta Sirius dacosan.
ESTÁS LEYENDO
tongue tied ; sirius black
Fanficminden porcikámmal utálom blacket. és black minden porcikájával utál engem. hogy helyesbítsek, gyűlöljük egymást. a tökéletes kinézetétől kezdve egészem addig, hogy ő a ikerbátyám legjobb barátja. figyelem! : szitkozódás és érett tartalom található...