Titok🤭 {Befejezett}

Edzés

Amikor Neuerrel együtt kiléptünk az ajtón egyenesen a pályához vettük az irányt. Amikor odaértem Jupp mellé a srácok kicsit furcsán néztek rám.
-Srácok! Bemutatom nektek az új orvosunkat, Klaut!- kezdte Jupp.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Ahh, szia ajtós lány úgytűnik megtaláltad a jó ajtót.-szólalt megröhögve Ribery. Erre a mondatra lehajtottam a fejem és éreztem ahogy ég az arcom. Aztán miután már végig gondoltam, hogy fogom megölni Francket, felnéztem.
-Ja, volt egy kis segítségem!-nevetve mondtam, és közben ráböktem a mellettem lévő sérült kapusra.
-Elég!-szólalt meg Jupp. -Ideje elkezdeni edzeni! 10 kör futás!-Hűha, nem hittem volna, hogy így tud ordítani.
Az edzés egészen jó volt... kívülről, belülről igazán fárasztó lehetett. Edzés közben néztem, hogy dolgoznak. Van aki keményen vette az edzést, de volt aki viccesen csinálta végig a feladatokat. Jobbra nézek és hirtelen meglátom Manuelt, hogy mellettem ül. Annyira belemerültem az edzés nézésébe,hogy nem is láttam mikor ült ide. Arra gondoltam, hogy megpróbálhatnék vele beszélgetni.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. -ezután az a bizonyos kínos csend lett. Végül Neuer megtörte a csendet.
-Tudod annyira hiányzik, hogy bent állhassak a kapuban és védjek.
-El tudom képzelni.-mondtam.
-Tényleg?-meglepően megkérdezte.
-Igen. Tudod régebben kézilabdáztam... Volt egy meccsünk, ami nagyon fontos volt. Úgy játszottam végig az egész meccset, hogy eltört 2 ujjam is egy ütközés során.
-Az fájhatott.
-Fájt is, de egy idő után már bem éreztem semmit. Hagytam, hogy az adrenalin átvegye az irányítást. Annyira átvette az irányítást, hogy teljesen belemerültem a játékba. Minden áron nyerni szerettünk volna és hát meg is lett az ára. A meccs utolsó 5 másidpercében labdát szereztem, végig futottam a pályán és belődtem a nyerő gólt. Csak hogy nem figyeltem a leérkezésre.
-Ohh..-mondta.
-Abban a pillanatban tudtam, hogy mi történt. Lent maradtam a földön, meghallottam a bíró sípját és tudtam, hogy nyertünk. Ezután az oldalamra feküdtem és fogtam a térdem. Nem sírtam, csak ott feküdtem a földön. Az edzőm odajött hozzám egy orvossal és megkérdezték, hogy minden rendben van-e. Én csak a fejemet ráztam. Lassan felültem és az orvos ránézett a térdemre, ami nagyon fel volt dagadva. Már csak annyira emlékszem, hogy apukám lejött értem a pályára és a karjaiba levitt. Elvitt a kórházba, ahol azt mondták, hogy keresztszalag szakadásom lett. Az egész jövő szezonra kiestem. Csak néztem ahogy játszanak,edzenek és futnak még én csináltam a gyógytornát a pálya mellett. Úgyhogy igenis tudom milyen ez az érzés. -fejeztem be végül. Olyan furcsa még soha az életbe nem beszéltem ilyen hosszan és őszintén valakihez.
-Hűha...-szólt Manuel.-Hát akkor egy cipőben vagyunk.
-Tudod ha szeretnél beszélni olyan dolgokról amik igazán fájnak akkor csak szólj jó hallgatóság vagyok.-mondtam neki mosolyogva. Erre ő is mosolygott és csak annyit mondott, hogy rendben.
Megtaláltuk egymás szemét. Szószerint elvesztem benne.
-Gyönyörűek a szemeid.-mondta Neuer. Szerintem elkezdett pirosodni az arcom.
-Köszi.
Ezt a pillanatot Jupp fejezte be, amikor mellénk állt és mondta, hogy tartsam meg a nyújtást.
Miután végeztünk elmentem az orvosiba. Átöltöztem, már éppen a pólómat veszem fel amikor hallok egy kopogást az ajtón.
-Jöhetsz.
-Szia. - Ez a hang egyáltalán nem volt ismerős így megfordultam. Ez Alaba.
-Szia. -köszöntem vissza.
-Tudod edzés közben kiment a bokám és...-
-Szeretnéd, hogy megnézzem?-fejeztem be helyette a mondatot.
-Igen.
-Ok. Ülj oda és vedd le a cipődet meg a zoknidat légyszi.
Alaba leült és megnéztem a bokáját. A "vizsgálat" közben észre veszem, hogy engem bámul. Ránézek.
-Mi az?-kérdezem.
-Semmi, csak tudod sokkal puhább a kezed, mint az előző dokié volt. Plusz gyönyörű vagy.
Erre a mondatra felnéztem rá. És leesett,hogy nincs is semmi baja a bokájának.
-Megállapítom, hogy a bokájának semmi baja uram, hanem inkább a szeme rossz.-Erre kíváncsian rám nézett.
-Szerintem viszont jó a látásom és egy gyönyörű nőt látok magam előtt. És kitaláltam egy sztorit,hogy kérdezzek tőle valamit. -meglepődtem, de nagyon.
-Mi lenne a kérdése?
-Eljönne-e velem vacsorázni holnap edzés után?
-Ez most egy randi meghívás szeretne lenni?
-Igen az.-válaszolta.- Akkor eljönne velem kisasszony?
-Persze.-még engem is meglepett ez a válasz.
-Szuper. Akkor holnap edzés után mehetünk.
-Rendben. De most vegye vissza a zokniját és a cipőjét Dicaprio mielőtt elájulok a szagától.
Erre elkezdett nevetni.
-Igen is doktornő!-Erre elmosolyadtam.
Miután végzett bezártam az orvosit és hazamentem volna, ha......
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️