Titok🤭 {Befejezett}

Vigasztalás

Szóval hazamentem volna ha, nem látnám Neuert a lépcsőn ülni Novemberben.
-Szia.-köszöntem. Felnézett egyenesen a szemeimbe. Valahogy olyan furcsa volt így látni, hiszen tele volt könnyel a szeme.
-Szia. -köszönt vissza de nem annyira hallottam.
-Minden rendben van?-leültem mellé. Nézte ahogy leülök.
-...-nem mond semmit, szóval akkor tuti hogy van valami.
Úgy 10 perce,hogy ott ülünk egymás mellett. Egyszer csak látom ahogy a tenyereibe helyezi a fejét és el kezd szuszogni, és reszketni a válla, a hátával együtt. Manuel Neuer elkezdett előttem sírni. Úgy néz ki mintha megtört volna benne valami. Szörnyű volt így néznem őt, ezért közelebb mentem hozzá és átöleltem. Nem tudom, hogy ezt miért csinálom csak úgy éreztem most ez kell ide nem pedig a beszélgetés. Úgy tűnik hat az ölelésem, hiszen már nem sír. Felém fordul és viszonozza az ölelésem. Érzem az illatát, olyan jó illata van. Végül én törtem meg ezt a jelenetet.
-Fel kellene állnunk mert felfogunk fázni és nagyon nem szeretnék nőgyógyászhoz menni, és szerintem te se szeretnél urulógushoz menni.-erre kuncogott egyet.
-Elő jött belőled a doki?-kérdezte.
-Igen.
Felálltunk. Láttam rajta, hogy már nem annyira szomorú, de nem láttam a csillogást a szemében amit eddig.
-Nem akarsz átjönni hozzám? Csinálnék forrócsokit.-Most komolyan ez jutott az eszembe?-kérdezem magamban.
-Nem rossz ötlet, és ha jól tudom nincs kocsid.
-Ezt honnan tudod?
-Kérdezősködtem egy kicsit utánad. -Oh.Szóval kérdezősködött utánam. Milyen édes.
-De csak azért mert együtt fogunk dolgozni, és jó hogyha ismerem azt akivel dolgozom.
-Jogos. -válaszoltam.
-Amúgy hogyha úgyis megyünk hozzád akkor elvinnélek. De csak ha te is szeretnéd.-mondta.
-Nekem jó.
Ezzel elindult a kocsija felé, én meg követtem, mint egy kiskutya. Azon töprengtem, hogy hogy fog vezetni hisz el van törve a lába.
-Várj! Hogy fogsz vezetni?-kérdeztem.
-Majd meglátod.
-Tudod ez egy kicsit sem nyugtat meg.
-Igen tudom.-csak ennyit válaszolt, majd mosolyogva beszállt hátulra így én is beültem.
Szóval sofőre van. Így már érthetőbb.
-Most már megnyugodott a kicsi lelked?-meglepődtem ezen a mondaton.
-Igen.
-Jó estét, Manu! Hova vihetem?-Manu, aranyos becenév. Majd rám nézett és én bemondtam a címet. Az úton nem igazán beszélgettünk.
Itt vagyunk a hotel előtt megköszöntem a fuvart,majd kiszálltam. Manu is kiszállt velem együtt.
Felmentünk a szobába. Kinyitottam az ajtót és bementünk.
-Ülj le nyugodtan a kanapéra 10 perc és kész leszek a forró csokival.-Manu bólintott egyet és leült.
Bementem a konyhába ahol neki álltam elkészíteni az italokat.
5 perc múlva kopogást hallottam a padlón. Neuer volt az. Ránéztem.
-Mindjárt kész. -Nem mondott semmit csak mögém jött és átölelt.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️